Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-513

A nemzetgyűlés 513. ülése 1926. és megállapította különösen abból a körülményből, hogy Mankovich György, a bűncselekmény egyik részese, 150 drb hamis ezerfrankost depóba helyezett a Tűzhely Részvénytársaságnál és arra 330 millió koronát vett fel, amely pénzt saját adósságainak kiegyenlítésére fordította. Fontosnak tartotta a bizottság elsősorban Nádosy Imre országos főkapitánynak a bűncselekményben való szereplésének tisztázását. Az ő szerepét a legjellemzőbben Windischgraetz Lajos tárta elénk egy vallomásában, amidőn azt mondotta (Olvassa): »Én Nádosy Imrét ebben az ügyben mintegy hátvédőnek tekintettem, mert ugy véltem, hogy ő mint országos rendőrfőkapitány, hivatali állásával is fedezi az én akciómat, azáltal, hogy azt nemcsak, hogy nem akadályozza meg, hanem egyenesen elősegíti és támogatja.« Nádosy Imre tehát vállalta a hátvéd szerepét, s a maga személyével és magas hivatalos állásával az egész akciónak mintegy hivatalos jelleget adva, olyan szinben tüntette fel azt olyanok előtt, akik az akcióval szemben aggályoskodtak, avagy esetleg felsőbbségük utasítását várták, mintha az akció mintegy állami támogatásban részesült volna. Szükség volt arra, hogy ilyen hivatalos akciónak tüntessék fel a dolgot, különösen a Térképészeti Intézet vezetőivel szemben, akik, miként a tényállás ismertetése során előadtam, aggályoskodtak az akcióval szemben, másrészt pedig felsőbbségük utasítását várták. Ezekkel szemben volt szükség Nádosy szerepére és Nádosy magas hivatali állására, amely mintegy garanciául szolgált a résztvevők számára arra, hogy az ügynek tényleg bizonyos hivatalos színezete van, s hogy tényleg bizonyos magasabb körök állanak az akció mögött. Az akciónak ily módon való tüntetése és Nádosy szerepe, mint az események mutatják, tényleg elegendő garanciául szolgáltak a résztvevőknek arra vonatkozóan, hogy az akció bizonyos hivatalos színezettel bír és előadásuk szerint a Térképészeti Intézet egyetlen vezetője, illetőleg alkalmazottja sem tartotta szükségesnek azt, hogy felsőbbségének az ügyről jelentést tegyen, vagy hogy a felsőbbség utasítását várja. Legjellemzőbb ebben a tekintetben Kurtz Sándor főtanácsnoknak vallomása, aki, amidőn kapacitálták Halts Lajos nyugalomba vonulása után, hogy adja beleegyezését a munkálatok további folytatásához, ezeket mondotta. (Olvassa): »Én megmaradtam álláspontom mellett s ragaszkodom ahhoz, hogy ezt az ügyet felettes hatóságomnak bejelentsem. Most már mindhárman kapacitáltak. Windischgraetz főleg azzal érvelt, hogy a kormány (jelen esetben felettes ministeriumom) hivatalosan nem vehetné tudomásul ezt a bejelentést. Ha azonban mindenáron garanciát akarok arra nézve, hogy ez egészen komoly hátterű és hazafias célt szolgáló ügy, ugy hajlandó engem azonnal Nádosy főkapitányhoz vinni. Nádosy nevének hallatára meginogtam. Ugy éreztem, hogy ezekután már nincs jogom az egész ügyet egy, habár hazafias, de különálló egyéni akciónak minősiteni. Ugy véltem, hogy itt tényleg egy hatalmasan megszervezett országos fontosságú és kiterjedésű nemzeti akcióról van szó.« Herceg Windischgraetz Lajosnak tehát két érve volt az egyének megszerzésére, az akcióba való bekapcsolására. Az egyik érv volt a hazafias érv. Hangoztatta azt, hogy Magyarországon ma eredményeket elérni máskép nem évi február hó 25-én, csütörtökön. 69 lehet, csak pénzzel. Fegyverrel ma az elszakított területeket visszaszerezni nem lehet, ide pénz, sok pénz kell. Már most, mint megállapítható, a résztvevők legnagyobb része megszállott területről származó egyén volt, akik előtt Windischgraetz megcsillogtatta NagyMagyarország visszaszerzésének lehetőségét és egyúttal hivatkozott arra is, hogy ez csak pénzzel intézhető el és valósitható meg. Ez volt tehát az egyik fegyvere és érve. A másik pedig: mintegy hivatalos színezetet adni azok előtt, akik aggályoskodtak. Erre a szerepre volt jó Nádosy Imre, aki erre a szerepre vállalkozott is és magas állását, hivatali funkcióját állította oda mintegy hátvédül a bűntény fedezésére. Mag cl clZ cl körülmény, hogy egy tisztviselő az ő személyével, hivatali állásának súlyával egy bűncselekményt titokban fedez, a bizottság meggyőződése szerint nem elegendő arra, hogy ebből kifolyólag a felettes hatóság, a kormány felelőssége megállapítható lenne. Hiszen ez megtörténhetik másutt is, más államban is, mással is, hogy tudtán, hozzájárulásán kívül alantasai bizonyos titkos célokat, akciókat támogatnak. A kormány felelőssége ott kezdődött volna, hogy ha tudomására kerülvén az ügy, hivatali állásával továbbra is fedezni, vagy eltussolni igyekezett volna az akciót, erre vonatkozólag azonban a jelen esetben semminemű jelenség sem forgot fenn, miért is a bizottság megállapítása szerint Nádosy szerepéből kifolyólag a kormány felelőssége meg nem állapítható. A bizottság eljárása során a bűncselekménnyel kapcsolatban tüzetes vizsg'âiat tárgyává tette a ministerelnök és a kormány szerepét. Szükségessé tette ezt az a körülmény, hogy a kihallgatott tanuk egyrésze vallomásában, ha csak közvetett utón szerzett tapasztalat alapján is, de hivatkozott arra, hogy a kormánynak az ügyről tudomása volt, így Rába Dezső a bizottság előtti meghallgatása során kijelentette, hogy feltevése szerint a ministerelnöknek és a kormánynak az ügyről tudomása volt. Ezen feltevését pedig vallomása szerint három körülményre alapította. Az egyik az, hogy amikor a ministerelnök levelét báró Perényi Zsigmondhoz megírta, akkor a levél megírásáról tudomást szerzett a társaság is, Nádosy és Windischgraetz is s meg voltak szeppenve, meg voltak ijedve, hogy tulaj donképen most már mi lesz és amikor a helyzetet megbeszélték, akkor Windischgraetz állítólag azt a kijelentést tette volna: nem érti, miért van ez, mert hiszen a ministerelnök tud a dologról; ez valószínűleg csak arra szolgál, hosry genfi cirkulusalt ne zavarják s hogy azon idő alatt, míg ő Genfben van, ne történjék semmi. Vallomása szerint Nádosy ugyanakkor azt a kijelentést is tette volna, hogy őt a ministerelnök utasította arra, hogy addig, amíg a ministerelnök Genfben tartózkodik, az ügyben ne történjék semmi, addig a pénz forgalombahozatala szüneteljen és amint előadja, ez tényleg igy is történt, Nádosy kijelentette, hogy ő addig az útleveleket sem fogja megszerezni, mig a ministerelnök Genfben van, addig az időpontig az ügyben semmi sem fog történni. A másik alap, amelyből ő állítólag tudomását szerezte, az volt, hogy ugyanekkor Szörtsey azt mondotta volna, hogy egy beszélgetés során, amelyen Szörtsey is jelen volt, Windischgraetz kijelentette volna, hogy a ministerelnök tud a dologról, és ez a levél, amelyet a ministerelnök irt, csak formalitás. Mindenekelőtt a bizottság megállapította azt, hogy Rába Dezső nem közvetlen tudomása 11*