Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-513
70 A nemzetgyűlés 513. ülése 1926. alapján hivatkozott arra, hogy a ministerelnök és a kormány a dologról tudott volna, hanem e tekintetben Windisehgraetzre, Nádosyra és Szörtseyre hivatkozott, Megállapitotta a bizottság, hogy Windischgraetz ebben az ügyben vallomást nem tett. Az ügyészség előtti vallomás során egyizben ugyan kitért arra, hogy ő soha ilyen beszélgetést nem. folytatott s Eába Dezső előtt olyan kijelentést, amely szerint a kormánynak és a ministerelnöknek az ügyről tudomása lett volna, nem tett; ha ennek ellenére Rába mégis ilyen vallomást tett, annak alapja az lehet, hogy Rába bizonyos beszélgetések során jelen volt és azokból, különösen pedig abból a körülményből, hogy az akciót Nádosy támogatta, az ő fantáziája azután azt a lehetőséget, azt a szuppoziciót merítette, hogy mivel a rendőrfőkapitány az akcióban benne van, bizonyára benne kell lennie a kormánynak és a kormányelnöknek is. Megállapította a bizottság, hogy Nádosy Imre a rendőrség előtt tett vallomásában a leghatározottabban megcáfolta, hogy ő olyan kijelentést tett volna, (Rothenstein Mór: Azt pedig el lehet hinni, amit Nádosy mond!) amely szerint a ministerelnök őt utasította. Megcáfolta pedig azzal, hogy igenis, a ministerelnök neki Prónay utján azt az utasítást küldte: vizsgáld meg ezt a dolgot, és ha van valami benne, akadályozd meg. Ez a kijelentés tehát a leghatározottabban megcáfolja Rába Dezsőnek azt az állítását, amely szerint az ő jelenlétében Nádosy ezzel ellentétes vallomást tett volna. Rábának ezt az állítását azonban megcáfolják bizonyos tények is. amelyek az üggyel kapcsolatban konstatálhatok. Rába azt állítja, hogy Nádosy ezen állítólagos beszélgetés alkalmával kijelentette, hogy a ministerelnök utasította, hogy míg Genfben van, ne csináljanak semmit és de facto nem is tett semmit sem. Így is történt a dolog Rába előadása szerint, hogy Nádosy az ügyben nem csinált semmit. Ezzel ellentétben a való tény az, hogy Nádosy Imre december hó 2-án vagy 8-án fenn járt a külügyministeriumban. december hó 7-én kiállíttatta a futárigazolványt és lepecsételtette Jankovich Arisztid irományait és december 10-én Jankovich Arisztid de facto el is utazott. Mind ez a három tény pedig a Prónay-féle utasítás után, a mmisterelnöknek Genfbe való elutazása után és Genfből való visszatérése előtt, vagyis a genfi utazás közben történt. Nem felel meg tehát a tényeknek Rába hangoztatott állítása, nem felelhet meg tehát a tényeknek az alánul szolgáló beszélgetés sem. A bizottság egyébként megállapította, hogy Rába Dezső vallomása sok tekintetben ingadozó, hogy abban számos ellenmondás van, amelyek részben gyöngítik, részben pedig teljesen megcáfolják a vallomásában foglalt és közvetett tudomás alapján szerzett állitások ténybeli valóságát, (Saly Endre: Aki nem jól vall. megbízhatatlan!) Hogv az ellenmondások köziig csak néhányra hívjam fel a t, Nemzetgyűlés figyelmét: Rába Dezső a nyomozás során arra hivatkozott, hogy ö hazafias kötelességének tartotta ebben az ügyben hallgatni és nem vallani. Ekkor az ő saját szavaival élve (Olvassa):^ »A rendőrség emberei valóságos attakot intéztek ellenem s mondották, hogy egész hamis felfogásom van a dologról, azzal, hogy hallgatok, nem teljesítek hazafias kötelességet, ellenkezőleg ártok a hazafias ügynek. Gyúrtak és megdolgoztok ugv, hogy reggel fél négy óráig tartott az a vallomás, mely folyamán nagyneheévi február hó 25-én, csütörtökön. zen kihúztak belőlem egyet-mást. Különben soha sem vallottam volna egy szót sem és itt sem mondanék semmit.« (Saly Endre: Megtalpalták I) Ha ez tény, ha igy van, hogy a rendőrség valóságos attakot intézett ellene, hogy gyúrták^ megdolgozták őt, (Zaj a .szélsőbaloldalon.) vájjon^ ebből a körülményből nem épen az ellenkezője következik-e annak, hogy a kormány tudott a dologról, mert hiszen a kormány utasította közegeit, a jelen esetben a rendőrség nyomozó közegeit arra, hogy ebben az ügyben a legnagyobb eréllyel járjanak el, a legnagyobb eréllyel igyekezzenek Rábából kivenni erre az ügyre vonatkozólag minden vallomást. Nem tudok elképzelni a világon egyetlen egy kormányt sem, amely a legnagyobb eréllyel igyekeznék saját maga ellen bizonyítékokat szerezni abban az esetben, ha tényleg köze lett volna a dologhoz. (Ugy van! Ugy vd.! jobbfelől. — Zaj a szélsőbaloldalon.) De tovább megyek. Hivatkoztam már az előbb r azokra a tényekre, amelyek teljesen megcáfolják Rába Dezső vallomását. Az akció céljával kapcsolatban maga Rába adta elő azt, hogy ha ez az akció sikerül, akkor meg fog változni a kormány. Majd későbbi vallomása során azt mondotta (Olvassa): »Azt magától értetődőnek tartotta mindenki, hogy ha az ő tervei sikerülnek, akkor a kormányváltozás okvetlenül, automatikusan be fog következni.« Feltételezhető-e egy józan kormányról, feltételezhető-e általában egy kormányról, hogy támogasson egy akciót, amely ellene irányul, támogasson egy akciót, amelynek célja a kormánynak megbuktatása? (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) De itt van Rába Dezső vallomása Baross Gáborral kapcsolatban. Rába Dezső azt állítja, hogy Baross Gábornak is, mint az akció többi részesének is, tudomással kellett bírnia _ arról, hogy ezt az akciót a kormány támogatja. Ha ez tényleg igy van, akkor miért tartotta szükségesnek Baross Gábor a kormánnyal közölni az akciót? Ha a kormánynak tudomása van róla és ha Baross Gábor is tudja, hogy a kormánynak tudomása van róla, akkor teljesen fölösleges az ő szándéka, hogy az akciót közölje a kormánnyal. Hogy Baross Gábor aggályaitól gyötörve, mégis szükségesnek tartotta a kormánynak tudomására hozni az akciót, ebből nem következhetik más, mint az, hogy a kormánynak erről az akcióról tudomása nem volt és hogy Baross is tudta, hogy a kormánynak erről nincs tudomása. (Ugy van! jobbfelől. — Baticz Gyula: A védőügyvéd szerepét tölti be?) Nem, csak a tényeket sorakoztatom fel! r Megcáfolja ezeket a Rába-féle^ beszélgetéseket Nádosy Imrének a kir.^ ügyészségen tett vallomása, aki a hozzá intézett arra a kérdésre (Olvassa): »Igaz-e, hogy kormánykörök vannak az ügyben és a kormány tud a dologról?« — előadta (Olvassa): »Egy szó sem igaz abból, hogy kormánykörök és a kormány tudott volna a dologról.« Megcáfolja továbbá Haits Lajos vallomása, aki előadta, hogy előtte soha azt a körülményt, hogy a kormaidnak tudomása volt a dologról, fel nem hozták s ő maga nem is tartotta szükségesnek azok után, hogy őt Nádosy és Windischgraetz megnyugtatták, a koránykörökhöz menni az ő felettes hatóságának erről a körülményről jelentést tenni. Nádosy még egy alkalommal az ügyészség előtt tett vallomásában Rába Dezsővel való szembesítése után is a leghatározottabban fentartottaazt az állítását, hogy a kormánynak az ügyről tudomása nem volt.