Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-513

A nemzetgyűlés 513. ülése 1926. évi február hó 25-én, csütörtökön. 67 ladéktalamü a legerélyesebben folytassa le. (Saly Endre: Ugyanakkor Nádosy val autózott!) A következő napon, december 22-ikén délután érkezett az első átirat a hágai rendőrhatóságtól a letartóztatottak ügyében. Ebben Nádosy neve említtetett, akire állítólag Jankovich hivatkozott vallomásában oly módon, hogy Nádosy az ő küldetéséről tudomással bírt. A belügyminister az átirat vétele után nyomban felszólította Nádosyt, hogy tekintettel arra, hogy az ő neve az átiratban szerepel, a nyomozásban ne vegyen részt- (Propper Sándor: De előbb nyilatkozott, hogy nincs köztük differencia! — Saly Endre: Együtt autózott vele!) Utasította egyúttal Marinovieh Jenő budapesti rendőrfőkapitányt, hogy az ügyben erélyesen nyomozzon s a nyomozás eredményéről az országos főkapitány kikerülésével, egyenesen a belügyministernek tegyen jelentést. Ugyanezen a napon történt, hogy Kozma Miklós, a Magyar Távirati Iroda főnöke felkereste Nádosy Imre országos főkapitányt s tőle az ügyre vonatkozólag információkat kért. Nádosy az információkat megtagadta azzal, hogy az ügyről közelebbi tudomása nincs, a nyomozást nem ő teljesiti, mert közlése szerint épen a mai napon írásbeli beadványt intézett a ministertanácshoz, amelyben szabadságolását kérte, tekintettel arra, hogy az ő neve a hollandi átiratban szerepelt. December 24-éix a belügyminister a nyomozás addigi adatairól jelentést tett a ministerelnöknek. Ezen alkalommal emiitette azt is, hogy a gyanú Windischgraetz felé irányul, akinek az ügybe belekeverve kell lennie. Egyúttal azt a gyanúját is közölte a ministerelnökkel, hogy Nádosynak az ügyről tudomással kell birnia, a gyanú legalább ezt látszik igazolni és felvetette a kérdést a ministerelnök előtt, hogy Nádosyt nem volna-e helyes szabadságolni? A ministerelnök hozzájárulása után ugyanazon a napon (Egy hang a szélsőbáloldalon: Elég szolidaritást vállalt vele hivatalosan, hivatalos nyilatkozatában!) felszólította a belügyminister Nádosy Imrét, hogy kérjen szabadságot. Megjegyezni kivánom, hogy a december 22-én Hágából érkezett átirat hamis ^ nyomra vezette a rendőrséget. Ebben az átiratban ugyanis az foglaltatott, hogy Jankóvich vallomása szerint a nála talált hamis pénzt Budapesten Somlay István és Kovács Adalbert nevű egyénektől kapta, akikkel a Belvárosi kávéházban folytatott megbeszélést. Ezen az alapon volt kénytelen igen természetesen elindulni a budapesti rendőrhatóság s december 14-ikétől december 28-ig nyomozott ezen^ értesítés alapján, igen természetesen eredménytelenül, mert hiszen a közölt adatok Aktivek voltak és a velük kapcsolatban közölt tényállás hamis volt. Ily módon a rendőrség nyomozása adatok és alapos gyanuokok hiányában eredménytelen maradt egészen december 28-ikáig. December 28-án érkeztek meg a francia megbízottak Budapestre és hozták az első pozitív nyomot a hágai letartóztatottakkal kapcsolatban. Ez a pozitív nyom pedig kétirányú volt. Egyik pozitív nyom volt Kovács Gáspárral, Windischgraetz herceg komornyikjával kapcsolatban annak megállapítása, hogy nevezett november első felében hat darab hamis ezerfrankost küldött Hollandiába beváltás céljából egy ottani bankárnak, akinél Kovács Gáspár kisleánya a hollandi akcióval kapcsolatban körülbelül hat-hét hónapot töltött. A megküldött hat darab ezerfrankos hamis volta megállapittatott s ezen a nyomon elindulva, a hollandi hatóság megállapította, hogy ezek Kovács Gáspártól származnak. Ez volt az első nyom, amelyet a francia megbízottak hoztak, a második pedig azoknak a táviratoknak szövege volt, amelyek Bécsbe érkeztek Budapestről s amelyeket Rába Dezső, herceg Windischgraetz Lajos titkára küldött Jankovich, Mankovich és Marsovszky György címére abból a célból, hogy a hamis frankok forgalombahozatula L megakadályozzák és nevezetteket hazahívják. Ezen táviratok alapján a budapesti rendőrség rövid idő alatt megállapította, hogy azok írója Rába Dezső volt, és ilyen módon most már a rendőrség számára két nyomós ok állott rendelkezésre, amelyek alapján elindulhatott: Kovács " Gáspár és Rába Dezső, az egyik Windischgraetz herceg titkára, a másik pedig komornyikja. Ezen a nyomon haladva, rövidesen 1925 december 31-én megtörtént mindkét egyén előállítása és ugyanezen a napon megtörtént őrizetbe vételük is. December 31-én reggel a ministerelnök vidékről megérkezve vette a belügyminister jelentését. Ugyanekkor már a belügyminister jelentette a ministerelnöknek, hogy a megállapított adatok alapján Windischgraetz herceg bűnrészessége kétségtelen, és hogy Nádosy legalább is súlyos mulasztásokat követett el, sőt bűnpártolása is a legnagyobb mértékben valószinü. A ministerelnök e jelentés alapján elrendelte, hogy Windischgraetz herceg lakásán azonnal őrizetbe veendő és tekintettel az ügy súlyos bel- és külpolitikai következményeire, elhatározták a sajtó képviselőinek informálását és egy pártközi konferencia összehívását. Ezen az értekezleten a ministerelnök bejelenti elhatározását, az ügy legteljesebb földerítése iránt és kérte a pártokat, hogy az ország fontos érdekeinek szem előtt tartásával tárgyalják az ügyet. Ugyanezen a napon megjelent a rendőrfőkapitányságon Benoist André francia me?bizott a nyomozás adatainak megismerése céljából. Ezen alkalommal Benoist kijelentette, hogy nekik, a franciáknak arra vonatkozólag, hogy a hamis pénz hol gyártatott adatok rendelkezésre nem állanak. Benoist erre vonatkozólag ama véleményét közölte a magyar rendőrséggel, hogy a gyártás helye valószínűleg Bécs, viszont Jules Emmery — a másik francia kiküldött — véleménye szerint a bankjegyek előállítási helye Magyarország, Ebbeli állításának alátámasztására elmondja, hogy már 1924 március 24-én egy diplomáciai körökben járatos és hitelt érdemlő ember a nizzai rendőrségnek bejelentette, hogy herceg Windischgraetz Lajos kifejezetten ezerfrankos bankjegyek hamisításával foglalkozik, továbbá, hogy bizalmas értesülése szerint Jankovich Windischgraetznek jó barátja, Kovács Gáspár nevű egyén pedig, —• akire az ezerfrankos hamis bankjegyek terjesztése kétségtelenül rábizonyult — a hercegnek körülbelül 17 éve alkalmazott komornyikja. Annak a gyanújának adott tehát kifejezést, hogy a szálak nyilván Windischgraetzhez vezetnek. Ugyanezen a napon — tehát december 31-én megtörtént herceg Windischgraetz Lajos rendőrségi kihalgatása, aki vallomása során a leghatározottabban tagadja, hogy neki az ügyben bármily része is lett volna, és a franciáknak vele szemben hangoztatott gyanúsításával NAPLÓ. XL. II