Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-513

64 A nemzetgyűlés 513. ülése 1926. Miért nem hallgatta ki a bizottság Baross Gábort?) Elnök: Csendet kérek! Nagy Vince képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Propper Sándor: Nem ártott volna meghallgatni!) Propper képviselő nrat hasonlóképen kérem, méltóztassék csendben maradni. Rubinek István előadó: ... hogy azokat a hamis frankokat, melyeket előzőleg megszemlélt és amelyeket értékasitésre és forgalombahozatalra teljesen alkalmatlanoknak talált, forgalomba hozza. Majd egy másik alkalommal, szeptember 10-én, amikor Nádosy és Windischgraetz ismét felkérették magukhoz, felhivta figyelmüket arra, hogy ezek a hamisítványok alkalmatlanok _ a forgalombahozatal céljaira és minden erejével azon volt, hogy őket a forgalombahozatalról lebeszélje. Amidőn pedig ez nem sikerült, akkor bevonta akciójába Elischer Jánost, az Elischer és Havas bankcég egyik beltagját, akit előadása szerint előzőleg instruált arra, hogy most már ketten igyekezzenek a társaságot lebeszélni a frankok forgalombahozataláról. Amidőn ez kettejüknek sem sikerült, akkor előadása szerint abban állapodtak meg, hogy Horváth Lóránt cégvezetőt, aki egyébként is a közel jövőben külföldi útra szándékozik menni, rá fogja beszélni arra, hogy külföldi útjáról visszatérve, jelentse, hogy ezeknek a hamisitványoknak külföldön való értékesitése lehetetlen. Abban meg is állapodtak Windischgraetz, Nádosy és Baross, hogiy tényleg tanulmányútra küldik Horváth Lorándot és annak a tanulmányútnak eredményétől teszik függővé a frankjegyek értékesítésének lehetőségét. Amidőn Horváth Lóránt a mintegy kéthetes útjáról visszatért, akkor — Baross vallomásának megfelelően — az előzetes megbeszélés szerint azt a jelentést adta le Windischgraetznek és Nádosynak, hogy az ő tanulmányutjának eredménye az, hogy külföldön ezek a bankjegyek egyetlenegy helyen sem értékesithetok és igyekezett a maga részéről lebeszélni az akcióról annak részeseit. (Malasits Géza: Teleki Pál is igy beszélte le Windischgraetzet ! — Saly Endre: Mindnyájan lebeszélték! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Csupa lebeszélés!) Erre vonatkozólag Baross Gábornak, Elischer Jánosnak és Horváth Lorántnak vallomásai teljesen megegyeznek. Baross Gábor vallomása szerint, amidőn látta, hogy a társaságot tervüknek végrehajtásáról lebeszélni nem lehet, elhatározta, hogy az akciót a ministerelnök tudomására hozza. (Pikier Emil: Elhatározta, hogy velük tart! — Esztergályos János: Miért nem ment a rendőrségre följelentést tenni? — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Malasits képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Propper Sándor: Jó helyre ment volna a rendőrséghez!) Méltóztassanak csendben meghallgatni az előadó ur jelentését. Rubinek István előadó: E végből Horváth Lórántot Kozma Miklóshoz, a Magyar Távirati Iroda főnökéhez küldötte el, megkérve nevezettet, hogy a nevek elhallgatásával közölje a ministerelnökkel, hogy a Nemzeti Szövetség helyiségében hamis frankok állanak, amelyek értékesitése küszöbön van. (Esztergályos János: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Pista meg egy Pali!) A hamis frankokkal kapcsolatban a bizottság vizsgálata körébe vonta annak megállapitását is, hogy vájjon a hamis bankók száma mennyi lehetett. Erre vonatkozólag azonban évi február hó 25-én, csütörtökön. csak hozzávetőleges adatokat lehetett szerezni, mert a részeseknek és tetteseknek erre vonatkozó vallomásai egymástól lényegesen eltérnek. Windischgraetz mintegy 29.370-ben állapitja meg a hamis frankok számát, ezzel szemben Rába mintegy 25.000-re teszi, és Gerő, aki vallomásában azt adja elő, hogy körülbelül 40.000 példány előállításához elegendő papir állott rendelkezésre, előadja, hogy ebből körülbelül mintegy 15.000 darab elpusztult nyomás közben és a szortírozás közben rossznak mutatkozott, úgyhogy az ő előadása szerint is körülbelül 25.000-re tehető a tényleges elkészült bankjegyek száma. Amiként «lőbb emiitettem, Baross Gábor akkor, amikor látta, hogy az akció tetteseit és részeseit lebeszélni az akció végrehajtásáról nem sikerült, elhatározta, hogy jelenteni fogja az esetet a ministerelnöknek. Kozma Miklós, a Magyar Távirati Iroda főnöke, a kir. ügyészség előtt tett vallomásában, valamint a bizott ság előtti meghallgatása során az esetet a következőképen adja elő: November hó végén egy vasárnap délután közvetlenül a ministerelnök elutazása előtt telefonon értesítette őt egy ismerőse arról, hogy a délután folyamán hozzá fog küldeni egy egyént, aki bizalmas közlést fog tenni. Délután tényleg meg is jelent nála egy előtte addig ismeretlen egyén, aki Horváth Lóránt néven mutatkozott be és előadta, hogy bizalmas közlést akar tenni. Kérte egyúttal Kozma Miklóst arra, adja becsületszavát, hogy sem nevét, sem pedig mást, mint amire őt felhatalmazza, senkivel közölni nem fog. Midőn pedig erre Kozma Miklós kijelentette, hogy ilyen körülmények között ő becsületszavát adni nem hajlandó, akkor azt mondta, hogy egyébként is fel fogja hatalmazni arra, hogy amit vele közöl, azt a ministerelnökkel közölheti, mással azonban nem. (Saly Endre: Sokra ment vele! — Sütő József: Az ilyen embert a rendőrségre kell küldeni!) Amidőn Kozma ily módon becsületszavát adta, Horváth Lóránt közölte vele, hogy neki tudomására jutott, hogy a Nemzeti Szövetségben ládákba csomagolva hamis frankok vannak, melyeket egy társaság a közeljövőben értékesíteni akar. A társaságot közelebbről megnevezni nem óhajtotta, egyúttal nem akarta megmondani azt sem, hogy ő az információját honnan szerezte. Annyit azonban megemlitett, hogy az ügyhöz herceg Windischgraetznek köze van. Kozma előadása szerint frappirozva volt a közlés által és nem akart hinni annak valóságában. Előadása szerint nem akarta feltételezni, hogy a Nemzeti Szövetség, amelynek vezetője báró Perényi Zsigmond, egy talpig becsületes és megbízható, korrekt ember, ilyen üzelmekkel foglalkozhassak, mire Horváth Lóránt közölte vele, hogy báró Perényi Zsigmondnak az ügyhöz nincs is semmi köze, az ügyet mások intézik. Kozma ezek után elvállalta az üzenet közvetítését, egyúttal pedig közölte abbeli aggályait is, hogy valószinü, hogy nem lesz módja a miniszterelnökkel közölhetni az üzenetet, mert hiszen a miniszterelnök rövid idő múlva Genfbe utazik és alig lesz mód időt szakitani és lehetőséget találni, hogy e rövid idő alatt _ a ministerelnököt felkereshesse. Ekkor közlője, Horváth Lóránt felhatalmazta őt arra, hogy, amennyiben a ministerelnökkel beszélni módjában nem állana, abban iaz esetben a közlést megteheti a ministerelnökségi államtitkárnak, báró Prónay Györgynek. Kozma Miklós vallomása szerint ez a közlés