Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-513

64 A nemzetgyűlés 513. ülése 1926. Miért nem hallgatta ki a bizottság Baross Gá­bort?) Elnök: Csendet kérek! Nagy Vince képvi­selő urat kérem, méltóztassék csendben ma­radni. (Propper Sándor: Nem ártott volna meghallgatni!) Propper képviselő nrat hasonló­képen kérem, méltóztassék csendben maradni. Rubinek István előadó: ... hogy azokat a hamis frankokat, melyeket előzőleg megszem­lélt és amelyeket értékasitésre és forgalomba­hozatalra teljesen alkalmatlanoknak talált, forgalomba hozza. Majd egy másik alkalom­mal, szeptember 10-én, amikor Nádosy és Win­dischgraetz ismét felkérették magukhoz, fel­hivta figyelmüket arra, hogy ezek a hamisít­ványok alkalmatlanok _ a forgalombahozatal céljaira és minden erejével azon volt, hogy őket a forgalombahozatalról lebeszélje. Ami­dőn pedig ez nem sikerült, akkor bevonta ak­ciójába Elischer Jánost, az Elischer és Havas bankcég egyik beltagját, akit előadása szerint előzőleg instruált arra, hogy most már ketten igyekezzenek a társaságot lebeszélni a fran­kok forgalombahozataláról. Amidőn ez kette­jüknek sem sikerült, akkor előadása szerint abban állapodtak meg, hogy Horváth Lóránt cégvezetőt, aki egyébként is a közel jövőben külföldi útra szándékozik menni, rá fogja be­szélni arra, hogy külföldi útjáról visszatérve, jelentse, hogy ezeknek a hamisitványoknak külföldön való értékesitése lehetetlen. Abban meg is állapodtak Windischgraetz, Nádosy és Baross, hogiy tényleg tanulmányútra küldik Horváth Lorándot és annak a tanulmányútnak eredményétől teszik függővé a frankjegyek ér­tékesítésének lehetőségét. Amidőn Horváth Lóránt a mintegy két­hetes útjáról visszatért, akkor — Baross val­lomásának megfelelően — az előzetes megbe­szélés szerint azt a jelentést adta le Windisch­graetznek és Nádosynak, hogy az ő tanulmány­utjának eredménye az, hogy külföldön ezek a bankjegyek egyetlenegy helyen sem értékesit­hetok és igyekezett a maga részéről lebeszélni az akcióról annak részeseit. (Malasits Géza: Teleki Pál is igy beszélte le Windischgraetzet ! — Saly Endre: Mindnyájan lebeszélték! — Fel­kiáltások a szélsőbaloldalon: Csupa lebeszé­lés!) Erre vonatkozólag Baross Gábornak, Eli­scher Jánosnak és Horváth Lorántnak vallo­másai teljesen megegyeznek. Baross Gábor vallomása szerint, amidőn látta, hogy a társaságot tervüknek végrehajtá­sáról lebeszélni nem lehet, elhatározta, hogy az akciót a ministerelnök tudomására hozza. (Pikier Emil: Elhatározta, hogy velük tart! — Esztergályos János: Miért nem ment a rendőr­ségre följelentést tenni? — Zaj a szélsőbalolda­lon.) Elnök: Malasits képviselő urat kérem, mél­tóztassék csendben maradni. (Propper Sándor: Jó helyre ment volna a rendőrséghez!) Méltóz­tassanak csendben meghallgatni az előadó ur jelentését. Rubinek István előadó: E végből Horváth Lórántot Kozma Miklóshoz, a Magyar Táv­irati Iroda főnökéhez küldötte el, megkérve nevezettet, hogy a nevek elhallgatásával kö­zölje a ministerelnökkel, hogy a Nemzeti Szö­vetség helyiségében hamis frankok állanak, amelyek értékesitése küszöbön van. (Esztergá­lyos János: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Pista meg egy Pali!) A hamis frankokkal kapcsolatban a bizott­ság vizsgálata körébe vonta annak megállapi­tását is, hogy vájjon a hamis bankók száma mennyi lehetett. Erre vonatkozólag azonban évi február hó 25-én, csütörtökön. csak hozzávetőleges adatokat lehetett szerezni, mert a részeseknek és tetteseknek erre vonat­kozó vallomásai egymástól lényegesen eltér­nek. Windischgraetz mintegy 29.370-ben álla­pitja meg a hamis frankok számát, ezzel szem­ben Rába mintegy 25.000-re teszi, és Gerő, aki vallomásában azt adja elő, hogy körülbelül 40.000 példány előállításához elegendő papir állott rendelkezésre, előadja, hogy ebből körül­belül mintegy 15.000 darab elpusztult nyomás közben és a szortírozás közben rossznak mu­tatkozott, úgyhogy az ő előadása szerint is kö­rülbelül 25.000-re tehető a tényleges elkészült bankjegyek száma. Amiként «lőbb emiitettem, Baross Gábor akkor, amikor látta, hogy az akció tetteseit és részeseit lebeszélni az akció végrehajtásáról nem sikerült, elhatározta, hogy jelenteni fogja az esetet a ministerelnöknek. Kozma Miklós, a Magyar Távirati Iroda főnöke, a kir. ügyész­ség előtt tett vallomásában, valamint a bizott ság előtti meghallgatása során az esetet a kö­vetkezőképen adja elő: November hó végén egy vasárnap délután közvetlenül a ministerelnök elutazása előtt te­lefonon értesítette őt egy ismerőse arról, hogy a délután folyamán hozzá fog küldeni egy egyént, aki bizalmas közlést fog tenni. Dél­után tényleg meg is jelent nála egy előtte ad­dig ismeretlen egyén, aki Horváth Lóránt né­ven mutatkozott be és előadta, hogy bizalmas közlést akar tenni. Kérte egyúttal Kozma Mik­lóst arra, adja becsületszavát, hogy sem nevét, sem pedig mást, mint amire őt felhatalmazza, senkivel közölni nem fog. Midőn pedig erre Kozma Miklós kijelentette, hogy ilyen körül­mények között ő becsületszavát adni nem haj­landó, akkor azt mondta, hogy egyébként is fel fogja hatalmazni arra, hogy amit vele kö­zöl, azt a ministerelnökkel közölheti, mással azonban nem. (Saly Endre: Sokra ment vele! — Sütő József: Az ilyen embert a rendőrségre kell küldeni!) Amidőn Kozma ily módon be­csületszavát adta, Horváth Lóránt közölte vele, hogy neki tudomására jutott, hogy a Nemzeti Szövetségben ládákba csomagolva hamis frankok vannak, melyeket egy társaság a közeljövőben értékesíteni akar. A társaságot közelebbről megnevezni nem óhajtotta, egy­úttal nem akarta megmondani azt sem, hogy ő az információját honnan szerezte. Annyit azonban megemlitett, hogy az ügyhöz herceg Windischgraetznek köze van. Kozma előadása szerint frappirozva volt a közlés által és nem akart hinni annak valósá­gában. Előadása szerint nem akarta feltéte­lezni, hogy a Nemzeti Szövetség, amelynek vezetője báró Perényi Zsigmond, egy talpig becsületes és megbízható, korrekt ember, ilyen üzelmekkel foglalkozhassak, mire Horváth Lóránt közölte vele, hogy báró Perényi Zsig­mondnak az ügyhöz nincs is semmi köze, az ügyet mások intézik. Kozma ezek után elvállalta az üzenet köz­vetítését, egyúttal pedig közölte abbeli aggá­lyait is, hogy valószinü, hogy nem lesz módja a miniszterelnökkel közölhetni az üzenetet, mert hiszen a miniszterelnök rövid idő múlva Genfbe utazik és alig lesz mód időt szakitani és lehetőséget találni, hogy e rövid idő alatt _ a ministerelnököt felkereshesse. Ekkor közlője, Horváth Lóránt felhatalmazta őt arra, hogy, amennyiben a ministerelnökkel beszélni mód­jában nem állana, abban iaz esetben a közlést megteheti a ministerelnökségi államtitkárnak, báró Prónay Györgynek. Kozma Miklós vallomása szerint ez a közlés

Next

/
Thumbnails
Contents