Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-513
A nemzetgyűlés 513. ülése 1926. évi február hó 25-én, csütörtökön. 63 akkor, amikor a papir ésa klisék készen állottak, megkezdődött a tuiajdonképeni előállítása a hamis bankjegyeknek. (Malasits Géza: Jók voltak a bankjegyek? Legalább erről tessék beszélni!) Nem láttam, t. képviselő ur, módjában van meggyőződni erről! (Elnök csenget.— Reisinger Ferenc: Milyen szeretettel kezeli ezt az ügyet!) Elnök: Reisinger képviselő urat kérem, tessék csendben maradni! (Klárik Ferenc közbeszól.) Klárik Ferenc képviselő urat hasonlóképen kérem! (Kiss Menyhért: Mindent csináltak, csak térképet nem!) Rubinek István előadó: Időközben, 1924 december 31-én a Térképészeti Intézet addigi vezetője- Hait s Lajos nyugalomba vonult. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Átadta a hamisítást hivatalával együtt! — Malasits Géza: A frankosztályt is átadta!) Helyébe Kurtz Sándor lépett, aki, mint emiitettem, a oénzhamisitási akcióról tudomással birt. azonban abban tevékeny részt nem vett. Szükség volt tehát most már arra, hogy — tekintettel arra. hogy az eddigi vezetőnek, Haits Lajosnak helyébe vezető gyanánt Kurtz Sándor lépett — őt magát is az akciónak megnyerjék. (Propper Sándor: Átvette hivatalosan a hamisítást épugy, mint a hivatalt!) Ez a megnyerés ugy Haits Lajos, mint Gero László vallomása szerint, igen nehezen ment, mert Kurtz Sándor kezdetben az akciót helytelenítette és ahhoz hozzájárulni nem akart. (Nagy Vince: Teleki nem beszélt vele?) Erre a pontra vonatkozóan maga Gerő László a következőket mondja: »Kurtz ellenezte a dolgot, hosszas vonakodás után azonban meghajolt az érvek előtt... (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor; Szintén az érvek előtt! — Farkas István: Teleki Pál rábeszélte! — Malas'ts Géza: Pali barátom rábeszélésére!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Rubinek István előadó:... azonban felülről utasitást akart kérni. Azonban Gerő és Windiscbgraetz megérttették vele. hoey ezt magasabb érdek tiltja. (Rothen stein Mór: Nagyon magas!) Amidőn herceg Windischgraetz töviről-hegyire megmagyarázta, hogy miről van szó és ismételten felhozta, hogy Nádosy garantálja a felsőbb körök támogatását, ' (Nagy Vince: Ma is garantálja!) Kurtz beadta a derekát és kezet adott herceg Windischgraetznek a dologról. Felettes hatóságához nem ment.« ('Klárik Ferenc: Mi van a püspök úrral 1 ? — Halljuk! Halljuk!) A továbbiak során a bizottság annak vizsgálatával is foglalkozott, hogy Jankovich Arisztid, akit később Hágában a hamis pénz terjesztésével kapcsolatban letartóztattak, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) mikor és mi módon kapcsolódott be az akcióba. Előadása szerint Jankovich 1925. év nyarán kapcsolódott bele olymódom hogy a hercegtől, akinek ő régi barátja és bizalmasa volt, állást kért, és amidőn az megfelelő állást számára találni nem tudott, akkor tudomására hozta, hogy egy nagy akcióban, amelyet ő most tervez, egy — amiként ő elmondotta —• hazafias akcióban (Malasits Gé?;a: Ugy van! Ne tessék szégyelni!) főszerep vállalására óhajtaná Jankovich Arisztidet megnyerni. Ekkor elmondotta Jankovich előadása szerint Windischgraetz. hogy miben áll az az akció, amelyet tervez és Jankovich előadása szerint erre a neki ajánlott és vele szemben tervezett bizalmi természetű szerepre vállalkozott. Előadása szerint még 1925. év nyarán Rába Dezsővel együtt Párizsba egy tanulmányutat is tett (Malasits Géza: A Moulin Rouge-ban!) a hamis pénz forgalombahozatala technikájának tanulmányozása céljából. Ez alkalommal Ráb^ Dezső, Radó Dénes, Jankovich Arisztid pedig Járay Antal álnév alatt utazott. A tanulmányúton Rába Dezső vallomása szerint általános benyomásokon kivül nem tudtak sok benyomást szerezni és a herceg* elégedetlen is volt utjukkal, amiért azután később ujabb tanulmányút vált szükségessé. A vonatkozó^ útleveleket, amelyekkel Jankovich Arisztid és Rába Dezső külföldön utaztak, a bizottság megállapitása szerint Nádosy Imre szerezte meg olymódon, hogy azoknak elkészítésére az utlevélosztály vezetőjének, Hetényi Imre főkapitányhelyettesnek utasitást adott. Időközben, 1925 szeptemberében a bankjegyek nyomása befejeződött, jelentette Gerő László a hercegnek, hogy a kész bankók a Térképészeti Intézettől elszállíthatok. A bankjegyek között igen természetesen nagyon sok volt, amely nyomás közben nem sikerült és amelynek elhelyezése lehetetlenné vált volna, szükség volt tehát a bankjegyek szortírozására és osztályozására. Ebből a célból herceg Windischgraetz Lajos a hamisítványokat elsőizben Zadravetz püspök lakására szállította. (Sütő József: Még szabadlábon jár!) majd onnét a Nemzeti Szövetség helyiségébe. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza közbeszól. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. — Klárik Ferenc: Kétféle mérték! — Elnök csenget.) Ugyanakkor, amikor elhatározták a bankjegyek szortírozását és osztályozását, szükség volt bizonyos fiatalemberek megnyerésére, akik egyrészt ezt a szortirozási munkát elvégezték volna, (Zaj a szélsőbaloldalon.) másrészt pedig a hamisított bankjegyeket külföldre vitték volna. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Bónis páter! — Sütő József: Az Arkangyal! — Malasits Géza: Az őrzőangyal!) Ebből a célból összeköttetésbe lépett a herceg dr. Ferdinandy Lászlóval, aki neki minister korában titkára volt és akivel az összeköttetést később is fentartotta. Ferdinandy László nyolc fiatalembert szerzett meg erre a célra, részben közvetett utón. részben közvetlenül. Ezek: Winkler István, Stitz János, Marsovszky György. Mankovich György, ifi. Andor Endre, Olcbváry Jenő, Olohváry Ödön és dr. Schweiz Tibor. Ezek a fiatalemberek később az akcióba történt beavatásuk után elmentek Zadravetz püspök lakására és ott esküt tettek. (Nagy Vince: A püsoök nem tudta, hosry mire esketi őket!) Az eskü szövege körülbelül az volt, hogy hazafias célra vállalkoznak, amely hazafias célnak részleteit azonban titokban fogják tartani és senkinek el nem árulják. (Reisinger Ferenc: Hogy mi volt a hazafias cél. azt nem tudta a püsoök! — Zaj a szélsőbaloldalon.) À bankjegyek készitésével kapcsolatban felmerült a bankjegyek mikénti értékesitésének terve is. 1925 augusztus végén Nádosy Imre telefoni utón felkérette Almádi-fürdőből Baross Gábort, a Postatakarékpénztár vezérigazgatóját. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Sütő József: Az is szabadlábon van még!) Közölte vele, hogy hamis frankok állanak rendelkezésére, amelyeket külföldön óhajtanak értékesíteni és ennek az értékesítésnek céljából óhajtaná Baross Gábor tanácsait megszerezni. Baross Gábor az ő vallomása szerint helvtelenitette Windischgraetznek és Nádosynak terveit és minden áron le akarta beszélni arról, (Malasits Géza: Akárcsak Pali barátunk Windiséh gr netzet!) bopy azokat a hamis franknVat, amelyeket mee-tekintett.. - (Rothenstein Mór: Miért nem jelentette fel?! —' Nagy Vince:
