Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-513

A nemzetgyűlés 513. ülése 1926. évi február hó 25-én, csütörtökön. 63 akkor, amikor a papir ésa klisék készen állot­tak, megkezdődött a tuiajdonképeni előállítása a hamis bankjegyeknek. (Malasits Géza: Jók voltak a bankjegyek? Legalább erről tessék beszélni!) Nem láttam, t. képviselő ur, módjá­ban van meggyőződni erről! (Elnök csenget.— Reisinger Ferenc: Milyen szeretettel kezeli ezt az ügyet!) Elnök: Reisinger képviselő urat kérem, tessék csendben maradni! (Klárik Ferenc közbeszól.) Klárik Ferenc képviselő urat ha­sonlóképen kérem! (Kiss Menyhért: Mindent csináltak, csak térképet nem!) Rubinek István előadó: Időközben, 1924 de­cember 31-én a Térképészeti Intézet addigi ve­zetője- Hait s Lajos nyugalomba vonult. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Átadta a hamisítást hivatalával együtt! — Malasits Géza: A frankosztályt is átadta!) Helyébe Kurtz Sándor lépett, aki, mint emiitettem, a oénzhamisitási akcióról tudomással birt. azon­ban abban tevékeny részt nem vett. Szükség volt tehát most már arra, hogy — tekintettel arra. hogy az eddigi vezetőnek, Haits Lajos­nak helyébe vezető gyanánt Kurtz Sándor lé­pett — őt magát is az akciónak megnyerjék. (Propper Sándor: Átvette hivatalosan a hami­sítást épugy, mint a hivatalt!) Ez a meg­nyerés ugy Haits Lajos, mint Gero László vallomása szerint, igen nehezen ment, mert Kurtz Sándor kezdetben az akciót helytelení­tette és ahhoz hozzájárulni nem akart. (Nagy Vince: Teleki nem beszélt vele?) Erre a pontra vonatkozóan maga Gerő László a következőket mondja: »Kurtz ellenezte a dolgot, hosszas vo­nakodás után azonban meghajolt az érvek előtt... (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor; Szintén az érvek előtt! — Farkas Ist­ván: Teleki Pál rábeszélte! — Malas'ts Géza: Pali barátom rábeszélésére!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Rubinek István előadó:... azonban felülről utasitást akart kérni. Azonban Gerő és Win­discbgraetz megérttették vele. hoey ezt maga­sabb érdek tiltja. (Rothen stein Mór: Nagyon magas!) Amidőn herceg Windischgraetz tövi­ről-hegyire megmagyarázta, hogy miről van szó és ismételten felhozta, hogy Nádosy garan­tálja a felsőbb körök támogatását, ' (Nagy Vince: Ma is garantálja!) Kurtz beadta a de­rekát és kezet adott herceg Windischgraetznek a dologról. Felettes hatóságához nem ment.« ('Klárik Ferenc: Mi van a püspök úrral 1 ? — Halljuk! Halljuk!) A továbbiak során a bizottság annak vizs­gálatával is foglalkozott, hogy Jankovich Arisztid, akit később Hágában a hamis pénz terjesztésével kapcsolatban letartóztattak, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) mikor és mi módon kap­csolódott be az akcióba. Előadása szerint Jan­kovich 1925. év nyarán kapcsolódott bele oly­módom hogy a hercegtől, akinek ő régi ba­rátja és bizalmasa volt, állást kért, és amidőn az megfelelő állást számára találni nem tudott, akkor tudomására hozta, hogy egy nagy ak­cióban, amelyet ő most tervez, egy — amiként ő elmondotta —• hazafias akcióban (Malasits Gé?;a: Ugy van! Ne tessék szégyelni!) főszerep vállalására óhajtaná Jankovich Arisztidet megnyerni. Ekkor elmondotta Jankovich elő­adása szerint Windischgraetz. hogy miben áll az az akció, amelyet tervez és Jankovich elő­adása szerint erre a neki ajánlott és vele szem­ben tervezett bizalmi természetű szerepre vál­lalkozott. Előadása szerint még 1925. év nyarán Rába Dezsővel együtt Párizsba egy tanul­mányutat is tett (Malasits Géza: A Moulin Rouge-ban!) a hamis pénz forgalombahozatala technikájának tanulmányozása céljából. Ez alkalommal Ráb^ Dezső, Radó Dénes, Janko­vich Arisztid pedig Járay Antal álnév alatt utazott. A tanulmányúton Rába Dezső vallo­mása szerint általános benyomásokon kivül nem tudtak sok benyomást szerezni és a her­ceg* elégedetlen is volt utjukkal, amiért azután később ujabb tanulmányút vált szükségessé. A vonatkozó^ útleveleket, amelyekkel Jan­kovich Arisztid és Rába Dezső külföldön utaz­tak, a bizottság megállapitása szerint Nádosy Imre szerezte meg olymódon, hogy azoknak el­készítésére az utlevélosztály vezetőjének, He­tényi Imre főkapitányhelyettesnek utasitást adott. Időközben, 1925 szeptemberében a bank­jegyek nyomása befejeződött, jelentette Gerő László a hercegnek, hogy a kész bankók a Tér­képészeti Intézettől elszállíthatok. A bank­jegyek között igen természetesen nagyon sok volt, amely nyomás közben nem sikerült és amelynek elhelyezése lehetetlenné vált volna, szükség volt tehát a bankjegyek szortírozására és osztályozására. Ebből a célból herceg Win­dischgraetz Lajos a hamisítványokat elsőizben Zadravetz püspök lakására szállította. (Sütő József: Még szabadlábon jár!) majd onnét a Nemzeti Szövetség helyiségébe. (Zaj a szélső­baloldalon. — Malasits Géza közbeszól. — Hall­juk! Halljuk! a jobboldalon. — Klárik Ferenc: Kétféle mérték! — Elnök csenget.) Ugyanakkor, amikor elhatározták a bank­jegyek szortírozását és osztályozását, szükség volt bizonyos fiatalemberek megnyerésére, akik egyrészt ezt a szortirozási munkát elvégezték volna, (Zaj a szélsőbaloldalon.) másrészt pedig a hamisított bankjegyeket külföldre vitték volna. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Bónis páter! — Sütő József: Az Arkangyal! — Malasits Géza: Az őrzőangyal!) Ebből a célból összeköttetésbe lépett a herceg dr. Ferdinandy Lászlóval, aki neki minister korában titkára volt és akivel az összeköttetést később is fen­tartotta. Ferdinandy László nyolc fiatalembert szerzett meg erre a célra, részben közvetett utón. részben közvetlenül. Ezek: Winkler Ist­ván, Stitz János, Marsovszky György. Man­kovich György, ifi. Andor Endre, Olcbváry Jenő, Olohváry Ödön és dr. Schweiz Tibor. Ezek a fiatalemberek később az akcióba tör­tént beavatásuk után elmentek Zadravetz püspök lakására és ott esküt tettek. (Nagy Vince: A püsoök nem tudta, hosry mire esketi őket!) Az eskü szövege körülbelül az volt, hogy hazafias célra vállalkoznak, amely haza­fias célnak részleteit azonban titokban fogják tartani és senkinek el nem árulják. (Reisinger Ferenc: Hogy mi volt a hazafias cél. azt nem tudta a püsoök! — Zaj a szélsőbaloldalon.) À bankjegyek készitésével kapcsolatban felmerült a bankjegyek mikénti értékesitésé­nek terve is. 1925 augusztus végén Nádosy Imre telefoni utón felkérette Almádi-fürdőből Baross Gábort, a Postatakarékpénztár vezér­igazgatóját. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Sütő József: Az is szabadlábon van még!) Közölte vele, hogy hamis frankok állanak rendelke­zésére, amelyeket külföldön óhajtanak értéke­síteni és ennek az értékesítésnek céljából óhaj­taná Baross Gábor tanácsait megszerezni. Baross Gábor az ő vallomása szerint helv­telenitette Windischgraetznek és Nádosynak terveit és minden áron le akarta beszélni arról, (Malasits Géza: Akárcsak Pali barátunk Win­diséh gr netzet!) bopy azokat a hamis franknVat, amelyeket mee-tekintett.. - (Rothenstein Mór: Miért nem jelentette fel?! —' Nagy Vince:

Next

/
Thumbnails
Contents