Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-512

54 A nemzetgyűlés 512. ülése 1926 oktatónak ismerték az előéletét, tudták hogy ez a Vannay kicsoda, tudták, hogy különböző atrocitásokban vett részt, hogy az őrültéget szimulálva szabadult a frontról, hogy mint gyógyíthatatlan elmebeteget cserélték ki az orosz hadifogságból, hogy azóta már a Lipótmezőn ült, hogy különböző gyilkosságainak következményeitől szabaduljon, s ennek dacára ezen paragrafus felrúgásával alkalmazták őt levente oktatónak. (Fábián Béla : És meghivták a szentkuti vadászatra !) Ugy érzem, tartozunk azoknak a tisztes férfiaknak, akik bár más világnézeten vannak, de levente-oktatókként szerepelnek, azzal, hogy megszabadítsuk ezt a tisztes testületet azoktól az egyénektől, akik nem állithatók oda az ifjúság mintaképeiül. Meg kell szabadítani ezt a testületet azoktól az egyénektől, akik a közelmúlt szomorú idejében a közismert atrocitásokban résztvettek. Megnyugtatást kell adni ezer és ezer családapának a tekintetben, hogy fiát nem fogják vérgőzös böllér-bicskások és lézengő ritterek tanítani. Meg kell nyugtatni a közvéleményt, hogy azok, akik levente-oktatókként szerepelnek, tisztességes, jellemes emberek és az ifjúságnak magaviseletükkel tényleg mintaképül szolgálhatnak, de nem gyilkolásban, rablásban és zsarolásban, hanem a tisztességes, becsületes állampolgári viseletben. Ezt követeli tőlünk a közvélemény. Nekem erősen türtőztetnem kell felháborodásomat, mert én magam is családapa vagyok, nekem is van leventekorban levő fiam és én magam is átérzem annak a sok ezer és ezer családapának a helyzetét, akik elgondolják, hogy a mi hóhéraink tanítják a mi fiainkat. Mi, proletárok, nagyon sok csapáson mentünk keresztül az utolsó hat esztendőben. A politikai befolyást elvették tőlünk, szegénnyé tettek bennünket, ugy hogy ma Magyarország muükássága Európa munkássága között a kereset, a megélhetés, az életstandard tekintetében a legutolsó helyen áll. Szegények vagyunk, jogfosztottak vagyunk, de annyi erő még maradt bennünk, hogy megakadályozzuk azt, hogy hóhéraink tanítsák a mi gyermekeinket. Én tehát kijelentem itt, a nemzet szine előtt, hogy ha a minister ur nem akarja azt, hogy a közvélemény felháborodjék és felháborodása aktiv és passzív ellenállásban jusson kifejezésre, akkor méltóztassék interpellációm alapján sürgősen revízió alá venni a leventeoktatókat, kikutatni azok előéletét és mindazoknak, akik a legutóbbi időkben előfordultatrocitásokban részt vettek, tessék útilaput kötni a lábuk alá Mert mi is kontrolálni fogjuk a minister ur munkáját és mi is meggyőződést fogunk szerezni arról, valóban megtörtént-e ez, mert kijelentem : nem vagyunk hajlandók ezután tűrni, hogy gyermekeinket zsarolók és gyilkosok tanitsák, nem vagyunk hajlandók a munkásifjuság elé mintaképül állítani azokat, akik a közelmúltban a munkásságot és annak hozzátartozóját kínozták, nyaggatták és sanyargatták. Elnök : A képviselő ur beszédideje lejárt, szíveskedjek beszédét befejezni. Malasits Géza : Köszönöm a figyelmeztetést. Még csak annyit kivánok itt kijelenteni, hogy én a minister úrral világnézeti és egyéb tekintetben merő ellentétben állok, tudom azonban, hogy európai műveltségű úriember és feltételezem a minister úrról, hogy mint képzett tanult ember és mint keresztény ember is, egy percig sem fogja tűrni, hogy a zsenge ifjúság érintetlen, ártatlan lelkét ilyen emberek fertőzzék meg. Épen azért tisztelettel kérem a minister urat, méltóztassék errenézve nyilatkozni. Elnök; A vallás- és közoktatásügyi minister ur kíván válaszolni. . évi február hó 24.-én-, szerdán. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Az elhangzott interpellációval kapcsolatban mindenekelőtt felvilágosítást óhajtok adni az egész országnak, a nagy nyilvánosságnak abban a tekintetben, hogy mi a levente-ügyet pedagógiai ügynek, népnevelési ügynek tekintjük, (Farkas István : Szép kis nevelés !) ennek az álláspontomnak megfelelően a levente-oktatóknak több mint 80%-a néptanító (Ugy van ! jobbfelől.) és odatörekszem, hogy ez a százalék mindig emelkedjék. (Helyeslés jobbfelől.) Az a kifejezett utasitásom, amelyet ebben a dologban a végrehajtásra hivatott közegeknek adtam, hogy ahol csak lehetséges, a helybeli néptanítót alkalmazzák levente-oktatónak, mert az tanitja az iskolába járó ifjúságot a tornára, egészen természetes dolog tehát, hogy amikor az ifjúság, az életbe kikerül, továbra is a néptanitó kezén maradjon testnevelés szempontjából. (Helyeslés jobbfelől.) Ahol testi fogyatkozásánál fogva például a helyi néptanitó nem lenne alkalmas ennek a tisztségnek elvállalására ott, ha állami tanítókról van szó, áthelyezés utján is segítek a nehézségeken. Újból hangsúlyozom : £IZ cl törekvésem, hogy a levente-oktató rendszerint és túlnyomó többségben néptanitó legyen. És ezt olyan mértékben el is értem, hogy —- mint emiitettem — a Magyarország területén működő leventeoktatóknak több mint 80%-a néptanitó. Ahol ez különféle okoknál fogva nem volt lehetséges, — hiszen a felekezeti tanítóra ilyen irányban nyomást nem is gyakorolhatok — ott természetesen más s

zemélyeket kell alkalmazni. Ebben a tekintetben a végrehajtási utasítás vonatkozó 17. §-a ugy szól, hogy (olvassa) : »ifjúsági oktatóul a községi testnevelési bizottság által, ilyenek nemlétében a községi elöljáróság által olyan egyének személteinek ki, akik erre a tisztségre alkalmasak és lehetőleg önként jelentkeznek. A testnevelési bizottság, illetőleg az elöljáróság javaslata alapján a megbízás felett a testnevelési felügyelő saját hatáskörében dönt.« (Fábián Béla: Ki az a testnevelési felügyelő !) Testnevelésügyi felügyelőként van alkalmazva minden megyében egy. a sporttal foglalkozó egyén. Megvizsgálván az ügyet, megállapítottam, hogy sem a testnevelési felügyelőtől, sem a testnevelési vezetőtől a szóbanlévő úriember ilyen megbízatást egyáltalán nem kapott, ő tehát if ju~ sági oktató egyáltalában nem volt. (Fábián Béla : Kitől kapott megbízást \_ Meg fogom mondani, méltóztassék megvárni. Ö ilyen kinevezést egyáltalán nem nyert, hanem igenis az a tény, hogy Gödöllőn Gaál vasúti felügyelő a levente-oktató, aki nagy sikerrel mőködik és ott közszeretetben áll. Ez a levente-oktató nem volt képes a 140 —150 főből álló levente-csoport oktatását egyedül ellátni (Fábián Béla : És tanitó nincs ott ?) — méltóztassék talán egy kis türelemmel lenni — (Patacsi Dénes : Mi is hallgattuk türelemmel önöket ! — Rothenstein Mór : Hát hallgassanak továbbra is !) s ezért a hivatalos szervezet közbenjötte nélkül a hivatalos levente-oktató mellé a helyi tényezők kisegítőként alkalmazták Vannayt. Erről van szó és nem többről. Ilyen körülmények között elmozditásról sem lehet szó, mert hiszen csak olyan embert lehet elmozditani, akit hivatalosan kineveztek. Öt kisegítőként alkalmazták ezeknek a tennivalóknak ellátására. Ez ebben a dologban a tényállás és ilyen körülmények között mulasztás itt senkit sem terhel. (Fábián Béla : Ki alkalmazta !) A helyi tényezők. (Rakovszky István : Ki az a helyi tényező 1) így azt hiszem, ennek komoly jelentősége egyáltalában nincs és a leghatározottabban tiltakoznom kell az ellen, hogy egy hivatalosan nem alkalmazott személy... (Fábián Béla : Az én kerületemben volt, én tudom,