Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-512

À nemzetgyűlés 512. ülése 1926. évi február hó 24-én, szerdán. 53 intézmény ugy a munkások előtt, mint a munkáltatók előtt is, akik szintén érdekelve vannak, nem kedves. A munkásoknak nem kedves azért, mert a pihenő napjukat veszi el; és azért, mert komiszul bánnak velük, hiszen gyakran előfordul, hogy egyes képviselőtestületekben nem is szociáldemokrata, hanem polgári részen álló szónokok kifogásolják azt a bánásmódot, amelyben ezeket a leventéket részesitik. Viszont a munkáltatók részéről megnyilvánuló ellenszenvet az a teher okozza, amelyet a levente-oktatásból kifolyólag viselniök kell. Már most, ahhoz az ellenszenvhez, amely általában egy ilyen intézménynél különösen a kezdet kezdetén meg van, járul az, hogy az Országos Testnevelési Tanács, amely ennek az intézménynek tetején áll, és amely testület hivatva volna ezt az intézményt ugy kiépíteni, bogy az abban szereplő ifjak legalább kedvet kapjanak a testi oktatáshoz, összetételénél fogva is antidemokratikus, mert hiszen épen azt az érdekeltséget, amely fiai révén részes a leventeoktatásban, zárta ki kebeléből. A régi átkos liberális világban a Berzeviczy Albert vezetése alatt álló Országos Testnevelési Tanácsban a munkásság képviseletet nyert, a mostani Orszá" gos Testnevelési Tanácsban, pedig amely százezernyi munkásifju sorsa és oktatása felett rendelkezik, a munkásság semmi képviseletet nem nyert. Az intézmény diszkreditálásához, lejáratásához, mondhatnám, erkölcsi csődjéhez nagyban hozzájárult az a körülmény, hogy az -oktatókat nem választották össze kellő gonddal, ugy, hogy ezek az oktatók növendékeikben tényleg bizalmat is kelthessenek. Erre vonatkozólag a ministeri rendelet a következőképen szól (olvassa) : »A törvényhatóság területén működő ifjúsági oktatók számára szaktanfolyamot rendez, melyre a néphez közelálló, annak rokonszenves, a községben állandóan letelepedett egyéneket kell felvenni s elsőbbségben kell részesíteni a katonaviselteket, a vitézeket, a taxiitokat, lelkészeket és a közigazgatási alkalmazottakat.« Ezzel szemben a valóság az, hogy a legtöbb helyen nem ottlakó, a néppel semmiféle érintkezésben nem lévő. a néphez semmiféle gj^ökérszállal oda nem füzödő egyéneket, főképen katonatiszteket alkamaznak, akik azután ahogy valamikor a Ferenc József-korszakában a rekruták oktatását a kaszárnyában megszokták, ugy oktatják ezeket az ifjakat is. (Fábián Béla: Nagyon sokan visszasírják ebben az országban Ferenc József korszakát!) Csak igy történhetik meg, hogy leventeoktatókul alkalmazhatnak olyan egyéneket, akiknek alkalmazása az érdekelt szülőkből a legnagyobb aggodalmat váltja ki. Olvastuk a lapokban, hogy a Vázsonyi t. képviselőtársunk ellen elkövetett merénylet egyik tettese, vitéz Vannay László Gödöllőn és Csömörön leventeoktató volt. (Fábián Béla: A másik pedig forgalmiadó ellenőr Dunakeszin !) Kutatva ennek a tiszteletreméltó egyénnek előéletét, a következőket sikerült megállapítanom. Vannay, tisztes aradi szülők gyermeke, a világháború elején bevonult a katonasághoz ; összeférhetetlen természete és iszákossága miatt 1916-ban a front mögé kellett küldeni kórházi ápolásra. Onnan egy felülvizsgálat alkalmával ismét a frontra került, és beosztották egy rohamcsapathoz. Bruszilow egyik előretörésekor hadifogságba került, és a hadifogságból ezt az urat 1918-ban, mint gyógyithatatlan elmebeteget cserélték ki. Hazaérkezte után leszerelt és egy időre eltűnt. 1919-ben újból felbukkant és az akkori idők hatása alatt tevékenykedett. A nemzeti elkeseredés és a nemzeti felháborodás buzgott ebben az urban és társaival együtt 10 hónappal — méltóztassanak jól megérteni, 10 hónappal — a magyarországi tanácskormány bukása után a következő hőstetteket vitte végbe. 1920 május 30-án Bartha Miklós Máv. fütőházi főnökét válogatott kiozások között végezték ki. (Fábián Béla: Hol?) Kiskunfélegyházán. 1920 május 29-én Gátér községben válogatott kegyetlenséggel végezték ki László Sándor Máv. vasúti elöljárót és feleségét A sok kínzás után elalélt házaspárt lábuknál fogva egy tó iszapjába fojtották bele. 1920 június lén a kiskunfélegyházai járásbíróság fogdájából az ott letartóztatásban lévő Mártonfy Ernőt és Héderi Antalt valamint Iványi Sándort borzalmasan megkínozták, Mártonfy Ernőt és Héderi Antalt bajonettekkel agyonszurkálták ; Iványi Sándort pedig, aki életben maradt, a hatóság a kecskeméti kórházba szállitotta. Ugyaninnen Némedi Varga Gábor nevű egyént parasztkocsin elhurcolták az orgoványi erdőbe és kegyetlen megkinzás után odatemették, ahova 1919. november 16-án a kecskeméti ügyészség fogházából kihurcolt és agyonvert 57 embert temették. Ennek az urnák előéletéhez tartozik az is, hogy ugyancsak Kiskunfélegyházán való tartózkodása alatt zsarolást követett el, amennyiben egy idős házaspártól, — nevét nem kivánom megemlíteni, — 10.000 koronát kizsarolt. Az általános amnesztia idejében amnesztiát kapott,az amnesztia után azonban zsarolás miatt keresték és ezért jobbnak látta az őrültek házába visszavonulni, elhelyezkedni, ahonnan azután családja felelősség terhe mellett kivette, és igy sem a gyilkosságokért, sem pedig különböző zsarolásaiért ezt az egyént el nem Ítélték. Ez a rövid élettörténete ennek az egyénnek, aki azután a Duna—Tisza-közén közismert családoknál tartózkodott, vadászatokon vett részt, (Fábián Béla : Kiknél!) közéleti tevékenységet fejtett ki, hosszabb ideig mint kis jószágigazgató szerepelt Endre Zsigmond t. képviselőtársunknál, a Héjjas-csaíádnál tartózkodott vendégségben, egyszóval lézengett ide-oda. A lézengésből azonban nem lehet megélni és igy a gödöllői járás főszolE'abirája, Endre László megtette Gödöllőn és Csömörön levente-oktatónak. Most már azt kérdezem : szabad-e, lehetséges-e, — mert ha a legszélsőbb konzervatív álláspontra tudnék is helyezkedni, akkor is megengedhetetlennek tartem ezt, — hogy a munkás ifjúságot, a dolgozó nép ifjait ilyen emberekkel oktassák 1 Elképzelhetetlennek tartom, hogy az, aki korcsmai verekedések alkalmával, amelyekben bőven volt része, aki különböző atrocitások alkalmával, amelyeket elkövetett, folyton azt hangoztatta : nekem nem történhetik semmi bajom, mert bolond vagyok, és azt, hogy bolond vagyok, bármikor be tudom bizonyítani, ifjakat oktasson. Ezt az embert i ÍZ Si körülmény, hogy a bolondot tudta szimulálni, megmentette a fronttól, a hadifogságtói, a megérdemelt büntetéstől. Ha pedig most ügyesen tudja mímelni az őrültet, a Vázsonyi Vilmos ellen elkövetett merénylet következményeitől is szabadulni fog. (Fábián Béla : De közhivatalnok lehet ! Elbocsátják a tisztviselők ezreit, tízezreit, de az ilyen embereknek van közhivatal ! Vannaynak és Molnárnak van kenyér. — Zaj.) Ezt az egyént állították a dolgozó ifjúság elé mintaképül, ezt az embert állították oda a dolgozó ifjúság tanítójául és ezt azok az illetékes urak, akik ezt elkövették, rendjénvalónak találták. Van annak a ministeri rendeletnek, amelynek alapján a levente alakulatokat igazgatják, egy passzusa, amelyet leszek bátor ismertetni. A rendelet 17. §-ában ez áll (olvassa) : »Azokat az ifjúsági oktatókat, akik kötelezettségüket nem teljesitik, vagy akiknek magatartása az ifjúságnak való példaadás szempontjából kifogásolható, a testnevelési felügyelő azonnal felmenti.« Megállapítható épen a Vannay-féle esetben, hogy ez nem történt meg, hogy azok az urak, akik őt kinevezték levente-