Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-512

A nemzetgyűlés 512. illése 1926. évi február hó 24-én, szerdán. 45., felhívom a minister ur figyelmét arra, hogy három családnak van ott akkora birtoka, hogy ezekkel a birtokokkal szemben feltétlenül végre kellett volna hajtani a törvényt ; ezeket a családokat a törvény végrehajtása a világért sem döntötte volna pusztulásba, mert még mindig olyan jelentékeny vagyonuk maradt volna, hogy a gazdálkodást tovább tudták volna folytatni. Még egy másik dolog van, igen t. minister ur, amely a dombiratos! nincsteleneket végtelenül fájdalmasan érinti, az t. L, — ami másutt is megtörtént, nemcsak ott — hogy ezelőtt két-három esztendővel már befizették az eljárási és a mérnöki költségeket és megtörtént az a csoda, hogy sem házhelyet, sem földet nem kaptak, de a befizetett pénzeket sem fizették vissza. Ebben a községben 120—120 ezer koronákat szedtek be az igényjogosultaktól, de ugy jártak, mint a színészetben szokás mondani, amikor a ripacsok továbbmennek : se pénz, se posztó, búcsúzik a szinlaposztó — nem kaptak sem házhelyet, sem földet, s odaveszett a 120.000 koronájuk is, amely értékben nagyobb volt, amikor befizették. Én tehát arra kérem a minister urat, méltóztassék még egyszer kiküldeni oda egy teljesen pártatlan biró-embert, aki azzal a szándékkal megy oda, hogy tárgyilagosan meghallgatja a népet és nem fogja nekik mindjárt a tárgyalás megkezdése előtt azt mondani : Hozzatok nekem földet, akkor majd lesz mit szétosztani. Arra is kérem a minister urat, hogy — bár ez kis község, de vannak ott nagyon jómódú kisgazda családok is — az eljáró biró ur ép ugy, mint más esetekben is, ne szálljon meg az érdekeltek kastélyában, hanem helyezzék el őt az elöljárósági épületben vagy még helyesebb, ha a nép közé megy, hiszen azok a szép két-három szobás házzal biró kisgazda-családok, ha nincsenek is érdekelve a földreform végrehajtásában, nagy örömmel látnak egy ilyen magas birói vendéget, lakásukat örömmel fogják rendelkezésre bocsátani s minden ellenszolgáltatás nélkül vendégszeretettel fogják látni. S ami a legfontosabb, a nép lelkében akkor nem gyökerezik meg a gyanú, hogy nem várhatja a törvény szigorú végrehajtását a biró uraktól, akik a kastélyokban szállnak meg, mert hiszen a kastélyokkal szemben kell ezeket a törvényeket végrehajtani. Nyilvánosan és az ország szine előtt bátor voltam ezeket a dolgokat elmondani a minister urnák. Ismételten hangsúlyozom, hogy ebben a szinmagyar községben is igazán a legnagyobb nyomorúságban és szenvedésben élő rászoruló kisemberek vágyairól, kívánságairól van szó. Ezek az emberek még azzal is megelégszenek — amit az igen t. kormány kegyelemmorzsaként engedélyezett nekik — hogy kiegészítéseket fogadjanak el. Nem is kivannak 15 holdig való kiegészítést, hanem állapitsanak meg egy olyan középbirtok-tipust, amelyből egy négy-öttagu család meg tud élni. De érezze az eljárás során és a biróság intézkedése során az a kisember, az a nincstelen azt, hogy földet csak annak adnak, aki valóban megérdemli, aki valóban rászolgált — több vitézségi érmes és felavatott vitéz van köztük — lássák, hogy ezeket az embereket nem zárják ki, hanem adnak nekik valamit, ha nem is sokat, legalább annyit, hogy meglegyenek elégedve, hogy mindennapi életüket biztosítani tudják. Dombiratos Csanád megyének ama községei köze tartozik, amelyeket annak idején, úgy látszik, nagybirtokosok alapitottak. Csanád vármegye tipikus megyéje a nagybirtoktőkének. Zselléreket szerződtettek, dohánykertészeket és kisembereket vittek oda és ezekből a kis emberbolyokból nőttek, terjeszkedtek és nagyobbodtak meg a községek úgyannyira, hogy ezek a községek ma már ott vannak _ a nagy uradalmak végében és árnyékában. Földjük azonban nincs, sőt napszám juk sincs, mert hiszen a tél folyamán és nyáron is valóságos versenyfutást rendeznek, hogy napszámhoz, munkaalkalmakhoz tudjanak jutni. Az igen tisztelt kormány mégsem gondoskodik arról, hogy ezek az emberek akár Csanád vármegyében, akár a szomszéd megyékben aratást vagy más munkaalkalmat kapjanak. Egyetlen módja lett volna a munkaalkalmak teremtésének s a kisemberek lelki nyugalma megteremtésének és ez az az alkalom lett volna, hogy a földreformtörvényt és a házhelytörvényt becsületesen, közmegnyugvást keltőén, nem is radikálisan, csak mérsékelten, de tisztességes mérséklettel végre kellett volna hajtani. Arra kérem a minister urat, hogy a legnagyobb jóindulattal és szigorusággal méltóztassék a vizsgálatot elrendelni. És azt az óhajomat fejezem ki, hogy az eljáró birák azzal a gondolattal menjenek oda, hogy ne igyekezzenek megmenteni a nagybirtokosok birtokait, hanem ellenkezőleg, igyekezzenek kielégiteni a szegény és nincstelen emberek föidéhségét és földinségét. Ha az igen tisztelt minister ur e tekintetben meg fog nyugtatni, akkor tekintet nélkül ellenzéki pártállásomra, tudomásul veszem válaszát, ha azonban a minister ur olyan választ ad, amelyből azt fogom látni, hogy a régi rendszer : a népet minél jobban kiszoritani igyekezni és minél kevesebb földet juttatni az igénylőknek — tovább is megmarad, akkor nem leszek, mert nem lehetek abban a helyzetben, hogy a minister ur válaszát tudomásul vegyem. Elnök : Az igazságügyminister ur kivan válaszolni. Pesthy Pál igazságügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Kiss Menyhért képviselő ur interpellációjára ugy is, mint a földmivelésügyi ministerium vezetésével megbízott minister, válaszomat a következőkben van szerencsém megadni. Dombiratos községben két házhelyrendező eljárás volt : az egyikben 1923. november 23-án hozatott meg az Ítélet, a másikban pedig 1925. december 4-én. Amint a képviselő ur mondja, Dombiratos községe kis község. Annak ellenére, hogy a község kicsi, a két házhelyrendezési eljárás során 102 házhelyet osztottak ki ebben a községben. Ugyancsak van szerencsém beszámolni arról is, hogy földbirtokrendező eljárás is két izben folyt le Dombiratos községben : az egyik 1925 április 1-én fejeztetett be, a másik pedig 1925 december 9-én. Ennek eredménye az, hogy 156 egyénnek juttattak földbirtokot. Amint ezekből az adatokból kitűnik, Dombiratos község igénylői duplán vétettek számításba és a kétszeri eljárás során minden igényük kielégitést nyert. Ami most már a 80 igényjogosult kimaradását illeti, azt hiszem, ez arra a 80 igénylőre vonatkozik, akikre vonatkozólag az eljárás 1925 december 9-én az OFB 31.283. számú Ítéletével fejeztetett be. E szerint az Ítélet szerintebből a 80 igénylőből 44-nek juttatott az Országos Földbirtokrendező Biróság házhelyet, a többinek pedig nem, de nem — mint a Képviselő ur mondotta — indokolás nélkül, hanem megindokolva, mert megindokolta ezt a mellőzést azzal, hogy a kihagyottak közül többeknek már lett juttatva föld, mások pedig részben érdemetlenek, részben pedig igényük nincs. Ami a felülvizsgálat kérdését illeti, erre válaszom röviden az, hogy a novella 5. §-a értelmében a földmivelésügyi ministeriumnak a felülvizsgálati eljárás kéréséhez való joga 15 napig