Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-523

A nemzetgyűlés 523. ülése 1926. évi március hó 22-én, hétfőn, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — A frankhamisítás! bűnügy politikai hátterének megvizsgálására kiküldött parlamenti bizottság jelentésének tárgyalása. Felszólaltak : Rakovszky István, Berki Gyula, gr. Andrássy Gyula, Pakots József, Rothenstein Mór, Nagy Vince, Létay Ernő, Kabók Lajos. — A mentelmi bizottság benyújtja jelentését Esztergályos János, Hir György, Lendvai István kétrendbeli, Rupert Rezső hat­rendbeli, Szabó Imre kétrendbeli, Szakács Andor háromrendbeli, Drozdy Győző, Szeder Ferenc és Szilágyi Lajos egyrendbeli mentelmi ügyében. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gr. Bethlen István, Rakovszky Iván, Mayer János, Pesthy Pál, gr. Csáky Károly, Vass József. (Az ülés kezdődik délelőtt 11 óra 45 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Forgács Miklós jegyző ur; a javaslatok mellett felszó­lalókat jegyzi Héjj Imre jegyző ur; a javasla­tok ellen felszólalókat jegyzi Láng János jegyző ur. Napirend szerint következik a frankhami­sitási bűnügy politikai hátterének megvizsgá­lására kiküldött parlamenti bizottság jelenté­sének (írom. 1028) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik! Csik József jegyző: Rakovszky István! Rakovszky István: T. Nemzetgyűlés! (Hall­juk! Halljuk!) A parlamenti szokástól talán eltérőleg, beszédem elején oly beszéddel akarok polemizálni, amely nem itt a Házban hangzott el. Könnyű lett volna a házszab ályszerü kap­csolatot is megtalálni, hogy a polémiát foly­tassam, de az illető nyilatkozó felelős állásban levő egyéniségnek jellege engem arra késztet, hogy ezzel, a nem e teremben elhangzott be­széddel foglalkozzam. Értem Vass József mi­nister urnák egyik beszédét, amelyet — ha nem csalódom — március 18-án, vagy 19-én fel­köszöntő formájában mondott el és, amelyben a következő frázist használta: »Ha gróf Beth­len István látni fogja, hogy külföldön megin­gott a presztízse, elhagyja helyét.« Egyszer­smind az arany kard hűségével követni Ígérte gróf Bethlen Istvánt. Legelőször az arany karddal akarok vé­gezni. Az aranykard nem aranykard, hanem csak talmiarany kard. (Egy hang a jobbolda­lon: Honnan tudjaf) Ha egy kicsit nyugodt lesz a képviselő ur, mindjárt megmondom. Ez az aranykard megvillogott a Károlyi-kormány idején Károlyiék táborában; ez a talmi arany­kard megvillogott Szombathelyen a király őfelsége előszobájában akkor, mikor egy proklamációt szerkesztettek; ezt az aranykar­NAPIX). XL. dot röviddel rá Buda várában hordozták kö­rül; ez az aranykard — ismétlem, talmi arany­kard — most gróf Bethlen István mögött dísz­lik. (Derültség. — Mozgás jobbfelöl. — Fel­kiáltások a jobboldalon: Óriási!) Egy másik kijelentéssel is kell foglalkoz­nom, amelyet egy többségi párti képviselő tett, (Halljuk! Halljuk!) aki kijelentette, hogy akár felülről, akár alulról buktatnák meg gróf Bethlen Istvánt. 80 képviselő a többségi pártból ellenzékbe megy Bethlennel. (Berki Gyula: Nyolcvan százalék!) 80 százalék? Már az is nagy hiba, ha nem az egész párt megy vele. Most kezdünk itt alkudozni, hogy hány százalék? Ezt meg lehet tenni egy kényszer­egyezség esetében, de nem a politikában. (De­rültség balfelől. — Zaj a jobboldalon. — Far­kas István: Üzletre megy ez is? — Erődi-Har­raeh Tihamér: Ez a legmulatságosabb szóra­kozás! — Elnök csenget.) T. Nemzetgyűlés! Ez a 80 tag, akiket az illető képviselő ur felemiitett, ominózus szá­mot jelent a kilépések történetében. Én isme­rem azt az időt, amikor gróf Apponyi Albert híveivel együtt belépett a régi szabadelvű pártba. Ekkor előállott egy helyzet, amely valószínűvé tette azt, hogy gróf Apponyi Al­bert kénytelen lesz ismét kilépni abból a párt­ból és akkor gróf Apponyi Albert leghűsége­sebb, legodaadóbb hive, heteken át szaladgált egy ivvel a zsebében a képviselőházban és azt mondta: »Nyolcvanan vannak itt a zsebem­ben lévő ivén aláírva, akik követni fogják gróf Apponyi AlbertetM Mozgás és ellenmon­dások a jobboldalon.) és a kilépés pillanatá­ban mindössze nyolcan léptek ki, ő maga pe­dig a többi hetven kettővel bennmaradt. (De­rültség balfelől.) Én tehát az ilyen kijelentése­ket nem szoktam tragikusan venni. (Urbanics Kálmán: Nem kerül kilépésre a sor, ez az egy szerencse!) Ezt nem tudom, de az illető képvi­selő, ugy látszik számol evvel. (Farkas István: Nem kell tehát félni, hogy a párt megbomlik! — Derültség a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Amig csendőr szurony van, addig nem kerül erre sor!) T. Nemzetgyűlés! Én ezzel a külföldi presztízzsel bátor vagyok foglalkozni és bá­tor leszek a külföldi presztízst megvilágító külföldi, francia lapokból idézetekéi; felol­61

Next

/
Thumbnails
Contents