Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-523

4.34 À nemzetgyűlés 523. ülése 192i vásni. Kijelentem, — azért, hogy megkimél­jem a t. túloldalt attól, hogy közbeszólásokkal fáradozzék — hogy ezek a lapok, amelyekből olvasni fogok, nem a szélsőséges pártok lap­jai, hanem részint a kormány félhivatalosai, részint a haute bourgeoisienak lapjai, részben a középosztály hírmondói. Ezek a lapok: a Journal des Débats, a Le Temps és a jLe Ma­tin. (Felkiáltások jobbfelől: Vázsonyi barátai! Sauerwein! Radikális lapok!) Kérem, önöknek nagyon sok radikális, ami előttem még kon­zervatív felfogás. (Ugy van! a bal- és a szélső­baloldalon.) A Journal des Débats »A magyar botrány« cím alatt a következőket irja (Olvassa): »A kés kiesett Bethlen gróf kezeiből. Még az utolsó napokban mindenfelé villogtatta és élesítette, hogy a következő héten a Népszövetség aszta­lára letegye. »Európai módon« akart beszélni Briand úrral és Sir Chamberlain-nel. De Briand ur semmikép, még »európai módon« sem akart konverzáliii. Ő tehát Clinchant urat megbizta, hogy Bethlen gróftól bizonyos felvilágosításokat kérjen a parlamenti bizott­sági többségi és kisebbségi jelentéseknek bizo­nyos pontjairól. Azon pontok, amelyekre fel­világosiíiások (szükségesek, számosak. Például azt kérdezzük, miért nem találja gróf Bethlen Perényi báró november 27-én írt levelét, amelyben figyelmeztette a hamisítók vállalko­zásaira! Legelőször, amidőn kérdés volt e le­vélről, Bethlen gróf pontatlannak mondotta a közzétett szöveget és egy más szöveggel he­lyesbítette. De amikor a bizottság a levél be­mutatását követelte, azt felelte, hogy elkalló­dott. Egy másik felderítendő körülmény: Pró­nay báró értesiti báró Perényit, hogy Nádosy főkapitány az ügyet ismeri: hogy utazhatott el a kormányelnök Genfbe, megbízva Nádosyt, — akiről előre tudta, hogy bűnrészes ez ügy­ben — hogy figyelemmel kísérje az ügyet!« (Felkiáltások jobbfelől: Dehogy! Be van bi­zonyítva!) Kérem, én nem azt állítom, hogy nincs be­bizonyítva, vagy be van bizonyítva, én csak a külföldi presztízsről olvasok most! (Szomjas Gusztáv: Minket nem érdekel, hogy hogyan írnak!—Zaj a, bal- és szélsőbaloldalon. — Szom­jas Gusztáv: Az a kérdés, hogy informálták?) Ké­rem, t. Szomjas képviselő ur, én nem akartam ezt felolvasni, de most fel fogom olvasni (Zaj.); hogy ezt megteszera, önnek köszönhetik! Csak ügyeskedjék igy tovább! (Tovább olvas): »Ra­kovszky belügvminister december 25-én, tehát amikor mar a bűntett be volt fejezve, hogy hív­hatta meg barátilag magához Windischgraet­zet és Nádosyt 1 (Szabóky Jenő: Borzasztó! — Pakots József: Borzasztó is! Borzalmas! Mi­csoda cinizmus ez, kérem 1! — Drozdy Győző: Jó, hogy Okoliesányit és Pödört nem hivták meg!) Az a Bethlen gróf által nyugaton elter­jeseztett mese (fable), hogy ő képezi az egyet­len védgátat Magyarországon a bolsevizmus ellen, groteszk. (Drozdy Győző: Csinálja a bol­sevizmus!!) A magyarok nem bolsevisták. Való­jában a Bethlen-klikk képviseli Európában egy felfordulásnak a legnagyobb veszélyét.« (Ugy vam! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon. — De­rültség és felkiáltások jobbfelől: Ez az! — Zaj. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Igaza van!) Elnök: Csendet kérek,, képviselő urak! Rakovszky István (Tovább olvas): »Semmi­től se riad vissza, hogy vádjait és gyűlölködé­sét kielégítse. Ha bizonyos angolok továbbra is megmaradnak amellett, hogy ezeket az urakat, mint gentlemanek-et kezelik, figyelmeztetjük őket, hogy módszerük a locarnói szerződés ??& '. évi március hó 22-én, hétfon. lemével ellenekezik és nem felel meg- a francia nép nézetének.« (Felkiáltások jobbfelől: Tudjuk, nem vagyunk kíváncsiak rá! — Barthos Andor: Trianonnak felel meg! — Farkas István: Mire kíváncsiak maguk! Kijárásra, útlevélre, hamis útlevélre!!) A második lap a Le Temps. (Egy hang jobb­felöl: Na, most jön Sauerwein! — Lendvai Ist­ván: Nagyon jó újság! — Malasits Géza: Ez is kommunista újság, ugy-e? — Kiss Menyhárt: A francia kormány hivatalos lapja! — Derültség jobbfelől. — Olvassa): »A magyar hamis fran­kok botnáinya uj meglepetéseket hozott, amelyek esszenciálisán politikai jelleget adnak ennek az ügynek. Az. ami az atmoszférát elmérgesiti, nem annyira maga az a tény, hogy e'gy magyar her­eiéig (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Osztrák! — Malasits Géza: Már megint megtagadtak egyet! Azelőtt a keblükre ölelték!) és hogy a közigaz­gatás és a kormányzat soriából valók; hamisí­tották a francia bank jegyeit, de az, hogy eről­ködések történtek a bűntettesek megbüntetésére és az elkövetett bűntény súlyának enyhitésére. Üldözik őket, mert ahogy a tények voltak, lehe­tetlen volt máskép cselekedni. Bethleni kor­mánya Franciaország képviselői jogos követe­léseinek eleget tett, de sziabad ignorálni, hogy azon pretexus alatt, hogy őrködnek a magyar birói függetlenség" fölött, a birói vizsg akként folyt, hogy annak nem lehetett más eredménye, mint az, hogy fölötte gyanússá lett. (Mozgás jobbfelől.) A parlamenti bizottság sem volt szerencsésebb a bizalom helyreállítása te­kintetében. A többség jelentése erőltetve akarja mindenki ártatlanságát bizonyitani és ezáltal oda lyukadt ki, hogy ez nem egyéb, mint egy szívességi szolgálat.« (Zaj jobbfelől.) T. túloldal, én átlátok az önök taktikáján! Egy órát szabad beszélni ós önök belém alkar­jaik folytam a szót! (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. eltnök ur! Vagy méltóztas­sék részemre rneghosszabbitaini a beszéd idejét, vagy méltóztassék rendet csinálni. Mégsem járja, hogy itt is ki akarják az embert játszani! (Ugy van! Ugy van! a hal- és a szélsőbtilolda­lon.) — Zaj jobbfelől.) Én nem vagyok képes önöket túlkiabálni! Ezzel is leplezni aklarják ezt a bűntényt, az időt át akarják kiabálni! (Zaj jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Sza­bóky Jenő: Az elvtársai ne dirigáljanak! — Malasits Géza: Parancsoljon odahaza a cselé­deinek, ne nekünk!) Rakovszky István: Kérem, legyenek egé­s.zten nyugodtak, én majd fel fogom olvasni a francia közvélemény megnyilatkozását a t. többség felől és a szocialisták felől is. (Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Tovább olvas): »Szemben ezzel a kisebbségi vélemény, preciz tényekre alapitva, szomorú egy kormányra nézve, amely tudva 1922 végétől kezdve hagyta a dolgokat folyni és állásaiban meghagyott a rendőrség ál­tal elkövetett hibák dacára egy alanyira kom­promittált embert, mint amilyen Nádosy fő­kapitány volt. Ma gróf f Károlyi beavatkozik egy rettenetes váíddal gróf Teleki volt minister­eliiok és gróf Bethlen unokatestvére ellen.« El­mondja itt, hogy miként hozta össze Windiseh­graetz-cel Gerőt, majd igy folytatja (Olvassa): »Ha ez bebizonyosodik, akkor nagyon nehezen lehet továbbra is tagadni a magyar kormány felelősségét, Hatván a tettek láncolatát és ^ez­által a felelősségi láncolatát is.« (Drozdy Győző: Teleki még mindig szabadon jár! — Zaj.) Ha nem csalódom, lesz majd itt a többségi párt magatartásáról és a szocialisták maga-

Next

/
Thumbnails
Contents