Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-522

À nemzetgyűlés 522. ülése 1926. hiszek, tehát az ur kénytelen a konzekvenciát levonni, ha ezzel szemben, állítását fentartja!) És mit tesz a belügy minister ur abban az esetben, ha kiderül, hogy nekem van igazami (Rakovszky Iván belügy minister: Az alispánt felelősségre fogom vonni!) Akkor sokkal egyszerűbb a dolog. Hajlandó vagyok a belügyminister úrral megegyezni, hogy akinek nincs igaza, lemond. Mert a belügyminister urnák le kellene tényleg mondania, ha nem tudja azt, hogy mi történik egy főszolgabírói hivatalban... (Rakó vszky Iván belügyminister: Tudom, mert az alispán jelentésébetn feltétlenül hiszek! — Zaj balfelöl.) Elnök: Csendet kérek. Fábián Béla: Ezennel bejelentem a belügyminister urnák, hogy annyira ott van Gödöllőn és annyira ott van a főszolgabirói hivatalban, — a múlt héten még azt is tagad

: ták, hogy nines alkalmazva a főszolgabirói hivatalban, ma már beismerik, hogy ott van alkalmazva — (Rakovszky Iván belügyminister: Azt mondtam, hogy a legutóbbi alkalommal kinevezett tisztviselő!) annyira ott van, hogy a legutóbbi alkalommal két isaszegi embert vert véresre a főszolgabíró jelenlétében. Ezeket a kérdéseket voltam bátor a belügy minister úrhoz intézni s arra kérem a belügyminister urat, hogy legyen olyan szives ezekben a kérdésekben nem ad Graecas Calendas elhelyezni az intézkedéseket, és gondoskodni arról, hogy amennyiben intézkedett, intézkedései végre is hajtassanak. Meg vagyok győződve róla, hogy a. belügyminister urnák azt jelentették, hogy Vannay nincs már ott, én, igenis, azt állitom, hogy ott van a főszolgabirói hivatalban; ha pedig azt mondják, hogy nincs, akkor helytelenül informálták a belügyminister urat, és akkor remélem, meg fogja találni a módot arra, hogy azokkal szemben, akik az alispánt helytelenül informálták ebben a dologban, eljárjon. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A belügyminister ur kivan szólani. Rakovszky Iván belügyminister: T. Nemzetgyűlés! Fábián Béla képviselőtársam egy bizonyos, előttem — őszintén megvallva —• majdnem érthetetlen következetességgel követeli tőlem mindig a szegedi jelentés közzétételét. (Kabók Lajos: Mi van abban!) Soha életemben nem hallottam azt, hogy rendőri jelentéseket közzé szokás tenni. Igenis, kötelességemnek tartottam a jelentés tartalmát ismertetni és ezt a kötelességemet teljesitettem is folyó évi március elsején, amikor itt a nemzetgyűlésen ennek a jelentésnek tartalmát bőségesen elmondottam. Az igen t. képviselő ur belenyugodhatik abba, hogy azóta sem több, sem kevesebb nincs abban a jelentésben és semmi értelme nincs, hogy megismételjem azokat, amiket március elsején mondtam., ( Ugy van! jobb felől.) * Én csak a képviselő ur jelenlegi felszólalásából szeretnék citálni valamit. Azt mondja a képviselő ur, hogy ő azt hiszi, hogy ebben a jelentésben súlyos sértések vannak. (Fábián Béla: Vannak is!) Bocsánatot kérek, miért kívánja a képviselő ur azt, hogy ezeket a súlyos sértéseket én megismételjem! (Fábián Béla: Mert tudni akarom, miért nem indult meg a bűnvádi eljárás azon súlyos sértések miatt!) Megitélés dolga, hogy van-e itt bűnvádi eljárásnak helye vagy nincs. (Zaj a baloldalon.) A dolog lényege az, hogy én ezt a jelentést ismertettem, a nemzetgyűlés nyilvánossága elé hoztam, hogy mi van ebben a jelentésben, én ennél többet nem mondhatok, miután a jelentésben több nincs. évi március hó 20-án, szombaton. 429 Már most azt vetette fel a képviselő tif» hogy miért küldtük fel azt a jelentést a kabinetirodába, és hogy abban súlyos dolgoknak kellett lenni, mert különben nem küldtük volna fel a kabinetirodába. Én március elsején megmondottam, hogy abban a jelentésben többek között az is van. hogy Vannay Kiskunfélegyházán arra hivatkozott, hogy neki a kabinetirodától van bizonyos megbízatása. Természetes tehát, hogy amikor ezt a nyomozást meginditjuk, mindannak dacára, hogy az első pillanatban tudtuk, hogy ez az állítás nem felel meg a valóságnak, mégis a biztonság kedvéért megkérdeztük, van-e ennek az állitásnak alapja, vagy nincs, illetőleg mi az, amivel visszaélt, vagy amit kiforgatott, hogy ilyen megbízatásra hivatkozhassék. Ez természetes dolog volt, és abszolúte nem értem, hogy a képviselő ur miért csodálkozik. A március elsején elmondottakhoz még néhány kijelentést akarok hozzáfűzni, mert ha a képviselő urat ennyire érdekli ez az ügy, mindenesetre érdekelni fogja az is, hogy ebben az ügyben közben mi történt. Az igen t. képviselő ur március elsején azt mondotta, hogy Kunszentmiklóson is voltak Vannaynak bizonyos viselt dolgai. (Fábián Béla: Félreértette a minister ur! Azt mondottam, hoev egy éjszaka gyűlést tartottak, egy ezredes, nem tudom, milyen Vilmosnak hivják, volt ott! Igen, Fürdős Vilmos ezredes!) A képviselő ur ezt Vannayval összefüggésben hozta föl és kijelentettem, hogy nyomoztatni fogok abban az irányban, hogy ott Vannay mit csinált és akkor a képviselő ur azt válaszolta rá, hegy nem Vannayról van szó. Én kiterjesztettem a vizsgálatot Kunszentmiklósra és ugy a főszolgabirói hivatal, mint a külön leküldött detektívek vizsgálata megállapította, hogy Vannay évek óta nem járt ott, vannak ott akik ismerik és és azt mondták, hogy sohasem látták ott az utóbbi időben. Megnyugtathatom tehát a képviselő urat, hogy Kunszentmiklós felől sem íenyegeti a közrend Vannay részéről semmi veszély. (Vázsonyi Vilmos: Nem arról van szó!) Azt mondja a képviselő ur, hogy ez az ember alkalmazva volt a gödöllői főszolgabiróságon és hogy én erre azt mondtam, hogy nem volt alkalmazva. Én nem ezt mondtam, nem is a nemzetgyűlési vitában folyt le ez a diskurzus, hanem egy privátbeszélgetés alatt, amikor a képviselő ur hozzám jött panasszal és én azt mondtam, hogy állandó munkaerőt a megyében, akár a központban, akár a járásokban, más, mint az alispán nem alkalmazhat. Mikor pedig az alispánt megkérdeztem, hogy alkalmazta-e, azt válaszolta, hogy nem; Gödöllőn tehát állandó állásban nem lehetett alkalmazva. (Létay Ernő: Egy hónapra alkalmazhatja a főszolgabíró is!) De hosszabb ideig volt ott. (Drozdy Győző: Mindig meghosszabbítják!) Én tudom jobban, tessék megengedni, hogy én mondjam el! (Rothenstein Mór: Csak azt hiszi, hogy jobban tudja! — Derültség. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rakovszky Iván belügyminister: Kérem, ha az igen t. képviselő urak azt hiszik, hogy én nem vagyok tájékozva, akkor miért interpellálnak! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Felelős állásban van!) Végeredményben ha ezt tőlem méltóztatnak kérdezni, (Zaj.) ennek csak akkor van értelme, ha válaszomra súlyt méltóztatnak helyezni. (Zaj.) Ezt az ügyet azóta kivizsgáltuk, s megállapítást nyert az, hogy Vannay a főszolga-