Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-522
A nemzetgyűlés 522. ülése 1926, hézségek, amelyeket én annak idején bizonyos fokig előreláttam, valóban be is következtek. A következő három nehézséget látom a mai helyzetben. Első nehézség az, hogy sok községben a kereseti adó minimális, és 50%-os pótadóval, akármilyen takarékosan is osztja 'be a község a maga dolgait, nem jöhet ki. A kereseti adó mutat ugyanis legnagyobb aránytalanságot. Van olyan község, amely kereseti adójával nemcsak összes költségeit tudja fedezni, és a pótadó fizetésre sincs ráutalva, ellenben a kereseti ajcfót sem tudja elkölteni. A másik nehézség ábhán áll, hogy a pótadó és a kereseti adó együttesen is nagyon egyenlőtlen helyzetbe hozza a különböző községeket. Mert hiszen van olyan község, amely esetleg igán csekély pótadóból és kereseti adóból is meg tud élni, azért, mert pillanatnyilag nincsenek fontos irányban kiadásai. Viszont egy másik község, talán a pótadókból, az 50%-os pótadóból és kereseti adókból fényesen teljeisitheti a maga állandóan visszatérő kiadásait, amelyek pillanatnyiak, de abban a pillanatban, há Valami nagydblb befektetést kell eszközölni, vagy pedig a községben nagyobb különös kiadás merül fel, nincs abban a helyzetbein, hogy kiadásait fedezhesse. Elnök: Kérem a minister urat, méltóztassék hangosaibban beszélni, mert a gyorsirók nem hallják a beszédet. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi sem halljuk, mere hátat fordít nekünk!) Rakovszky Iván belügy minister: Nem önöknek, a gyorsíróknak forditottam hátat. A harmadik nehézséget abban látom, hogy bizonyos esetekben a kereseti adó után pótadót nem vethet ki a község. Ennek most következménye, íhogy bizonyos fokú versenyfutás fejlődik ki a kereseti adót fizetők és egyéb adófizetők között. Ha a kereseti adó nem elegendő a község költségeinek fedezéseire és az 50%-os pótadó már ki van merítve, fel lehet emelni a pótadót 5%-kai. Eszerint tehát végeredményben két különálló pótadó van. Egyik az 50%-ra emelhető pót adó az egyenes adó után, másik a keresti adónak voltakép szintén pótlékolásnak nevezhető felemelése, úgyhogy minden esetben felmerül az ellentét a község lakosságának egyik és másik kategóriája között és vagy az egyik, vagy a másik elégedetlen ezzel a megoldással. Abban az esetben, ha az 50%-os pótadóból nem jönne ki. a község, felemelést engedélyez a pénzügyminister ur, legalább is joga van az engedélyezésre. A helyzet az, hogy én mindenekelőtt ott keresem a megoldást, hogy az 50%-ból vétessenek ki bizonyos kiadások, esetleg az 50%-os kulcs megváltoztatása mellett is, hiszen, ha takarékoskodni akarunk, lejebb lehet szállítani azt a kulcsot, hogy kivétessenek ebből a fixkulcsból azok a kiadások, amelyeket maga a község állapit meg, igy elsősorban a vármegyei pót a dó, és esetleg más, felülről a községre rendelet utján kényszeritett kiadások. A másik kérdés azután az, amire törekednünk kell, hogy a községek közti igazságtalanságot szüntessük meg, hogy bizonyos formában a gazdagabb községek jövedelmei felhasználhatók legyenek, esetleg a vármegyén, vagy pedig a központi kincstáron keresztül azon szegény községek részére, amelyek nem képesek arra, hogy kiadásaikat fedezhessék, tehát gazdagabb községek jövedelmei utján juthassanak segélyhez, akár a vármegye, akár az állam révén. Azt hiszem, ezekkel a módévi március hó 20-án, szombaton. 427 szerekkel a jelenlegi nehézségeken fogunk tudni segíteni. Külön kivánok rátérni azonban a községi háztartási törvényre, mert én ugy,. ahogy ma az ország politikai helyzetét látom, nem hiszem, hogy helyes lenne az* ha azt várnánk, hogy csak akkor segítsünk a dolgon, amikor a községi háztartási törvényjavaslatból valóban törvény lesz. Sokkal helyesebbnek tálálom, hogyha a községi háztartásokra vonatkozó 1924. évi előttem fekvő rendeletnek módosításával segítünk a kérdésen, s ha nem várjuk meg azt, hogy a községi háztartási törvényjavaslat törvényerőre emelkedjék. (Helyeslés.) Ennek a törvénynek megalkotása nagyon nehéz és komplikált dolog is, mert a községi háztartás részben financiális t kérdés, nagyrészben azonban közigazgatási kérdés és az életnek kérdése, tehát nagyon nehéz megtalálni azt a középutat hogy a financiális kérdés teljes mértékben honorálva legyen. Most végül egy-két szót kivánok szólni a községi kölcsönről, hiszen nekem is van részem abban, hogy ez a kérdés szőnyegre került és most tárgyalás alatt áll, mert én már régóta, azt mondhatom, majdnem évtizedek óta — mert körülbelül van 20 esztendeje, hogy először foglalkoztam ezzel a kérdéssel — teljesen meggyőződtem arról, hogy teljes lehetetlenség az, hogy községek generációkra terjedő beruházásokat pótadóból állandóan ugy fedezzenek, hogy elvégre az akkori lakosság egykét esztendei jövedelmének rettentő megterhelésével olyan intézményeket teremtsenek, amelyek évtizedekre, esetleg évszázadokra szólnak. Örömmel üdvözöltem azt, amikor tapasztaltam, hogy a pénzügyminister urnák ehhez a kérdéshez valóban nagyon nagy érzéke van. Amikor először szóbakerült köztünk ez a kérdés, tökéletesen átértette intencióimat, s azóta a legnagyobb igyekezettel, összeköttetéseinek legtökéletesebb felhasználásával igyekszik azon, hogy a községeket abba a helyzetbe juttassuk, hogy beruházásaikat kölcsönből fedezhessék. Ugy tudom, hogy ezek a tárgyalások egyáltalában nem kilátástalanok, és a pénzügyminister ur maga is mondotta, hogy rövid időn belül esetleg befejezhetek lesznek. Ezek alapján kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kivan az interpelláló képviselő ur szólani 1 ? Szabó Sándor: Mély tisztelettel tudomásul veszem a minister ur válaszát. Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a pénzügyminister urnák és a belügyminister urnák Szabó Sándor képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem. (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Fábián Béla képviselő ur interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Csik József jegyző (Olvassa): »Interpelláció a belügyminister úrhoz. 1. Van-e tudomása a belügyminister urnák gedi főkapitány által a Vannayügyben tett felterjesztésről és hajlandó-e a belügyminister ur ezt a jelentést a parlament • nyilvánosságával mgismertetni? 2. Van-e tudomása a belügyminister urnák arról, hogy Vannay László még mindig a gö60*
