Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-522

Ä nemzetgyűlés 522. ülése 1926. évi március hő 20 án, szombaton. m viselő urakat, a kik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Szabó Sándor képviselő ur interpellációja. Kérem, a jegyző urat szíveskedjék felolvasni. Csik József jegyző (Olvassa): »Interpelláció a m. kir. belügy- és pénzügyminister urakhoz a köziségi háztartások és ezzel kapcsolatos közteherviseléssel összefüggő visszásságokról: 1. Van-e tudomása a m. kir. belügy- és pénzügyminister uraknak azokról a tünetekről és tapasztalatokról, amelyek a községek' háztartása vitelénél az utóbbi két év alatt zavaró hatással felmerültek s valósággal veszélyeztetik a falvak gazdasági, egészségügyi, népjóléti, népesedési, általában kulturális fejlődését? 2. r Milyen intézkedéseket kivan tenni a kormány a bajok orvoslására, illetve a községek háztartásának stabilitása és fejlesztése biztosítására ? 3. Hajlandó-e a kormány a községek fejlesztése érdekében gyümölcsöző és kulturális beruházások céljaira megfelelő kölcsönök biztosítása érdekében haladéktalanul intézkedni!« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szabó Sándor: T. Nemzetgyűlés! Példás rövidséggel oly kérdést óhajtok intézni a mélyen t. kormányhoz, amely nem bir a szenzáció jellegével. Ez inkább egy sóhajtás vagy panasz akar lenni a sötét utcájú falvakról, ahol sárban-vizben, nehéz, küzdelmes munkával a kultúra legalacsonyabb eszközeivel és a kényelem minden eszközének hiányával kell küzdeniök polgártársainknak magukért, exisztenciájukért. A községek háztartásáról kívánok egészen rövid megvilágítást tenni a t. Nemzetgyűlésnek. r A községek háztartásába beledobog az egész falusi életnek minden baja, minden hiánya. A községek háztartásával kapcsolatos a szegényügy, a gyermekvédelem, a közegészségügy, a közlekedés, minden, de minden, ami a társasélettel szoros kapcsolatban van. Á községi háztartások szekere pedig elakadt. Ennek igen sokféle oka van, amelyek felsorolásától most tartózkodom. Legífőképen természetesen a közgazdasági és az idáig napról-napra nagyobb tömegekben mutatkozó adminisztrációnális és közgazdasági bajok azok, amelyek mint okok felhozhatók. A községi háztartások ezidő szerint nem kipróbált alapokon nyugszanak. Körülbelül két esztendővel ezelőtt jött az intézkedés s akkor uj alapokra helyezték, amelyek az idők folyamán nem állták meg a kritikát és nem váltak be oly mértékben, hogy ezen az utón meg lehetne oldani az összes társadalmi, gazdasági, szociális és politikai, továbbá a nemzet közszellemét illető kérdéseket, amelyeket ezzel megoldani kell. Ugy gondolom, hogy uj nyomokat és módokat kellene keresni a községi háztartások stabilitásának biztositására. _ A községi lakosság fizetőképessége többnyire a termeléssel kapcsolatos, ősszel a mezőgazdasági termények betakarítása után szoktak befolyni az adók. Adóztatási rendszerünk nincs ezzel szerves kapcsolatban, már pedig a községek az adókból húzzák jövedelmüket. Innen van a legtöbb baj és épen ezért kényszerhelyzetek állanak elő, egyrészt a községeket adminisztráló intézményekre és elöljáróságokra, másrészt az ezt felügyelő közvetlen és felsőbb vagyenfelüryeleti hatóságra. NAPLÓ. XL, Arra kérem a mélyen t. kormányt, méltóztassék ezeket a nehézségeket egészen közelről megvizsgálni, megismerkedni ezek jellegével és mintegy iránymutatásul nyilatkozatot tenni abban a tekintetben, hogy miképen gondolja a községi háztartások stabilitásának biztosítását. Hiszen előfordul, hogy a szervezett iskolák s a közvilágítás költségeit kell törölni a költségvetésekből. Elmondhatjuk, van olyan község, ahol nincs egyetlenegy fürdőkád, nemhogy fürdő volna. A községek közegészségügyi szempontból orvosi lakásokat kivannak építeni, hiszen az orvosok nem tudnak letelepedni a községben, mert nem találnak megfelelő lakást. Több községen keresztülmenve, tapasztaltam, hogy ezek mind olyan dolgok, amelyek a nép egészségügye, helyes fejlődése tekintetében végtelen fontossággal birnak. A községi kölcsönök kérdése is, — tudom, hogy utón van — de elakadt. Ebben a tekintetűén is szükség volna kormánynyilatkozatra, hiszen itt van az ideje, amikor az építkezéseket meg kellene kezdeni. Amikor a falu dolgaival foglalkozni kezdtünk, számtalan gondolatot vetettünk fel, amelyeknek a kultúra mai fejlődése mellett napirenden kell lenniök* minden községben. A községek ezeket a gondolatokat meg is értették és erejüket megfeszítve igyekeznek eszközöket teremteni megvalósitásukhoz. Sajnos, e kérdések megoldása stagnál és kevés a remény, hogy rövid időn belül meg lehetne ezeket a gondolatokat valósitani. Mély tisztelettel kérem a kormányt, ugy is mint a falu politikájának irányitóját, — és ez mintegy zsinórmértékül volna szükséges — hogy méltóztassék azokat az irányelveket ismerhetni és leszegezni, hogy a községi képviselőtestületek és az elsőfokú felügyelő hatóságok tudják magukat mihez tartani és tudják, hogy az a kényszerhelyzet, amelyben a gazdasági bajok és a ki nem próbált községi adóztatás ezidő szerint megnyugszik és épen ezért nem stabilis, milyen irányban javíttassák, hogy a községi háztartás stabilitása ezen az utón és e zsinórmérték mellett eléressék? Tisztelettel kérem, méltóztassék ebben a tekintetben a kormány terveiről és szándékairól megnyugtató kijelentést tenni. (Helyeslés.) Elnök: A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. Bud! János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. képviselőtársam tulajdonképen három kérdést vetett fel. Az első általánosságban a községek háztartására vonatkozik és ezzel kapcsolatban mint második kérdést különösen kiemeli a kulturális és szociális problémákat, harmadik; kérdés gyanánt pedig a községi kölcsön ügyét vetette fel. Ami az első kérdést illeti az ma olyan mederben van hogy bejelenthetem az igen t. Nemzetgyűlésnek, hogy a belügymínister úrral egyetértőleg a községek és vármegyék háztartásának rendezéséről szóló tervezet elkészült és azt a közel jövőben fogjuk az érdekeltségekkel megtárgyalni. Az érdekeltségek alatt f a vármegyéket és községeket értem, mert végeredményben oly rendkívül komplikált kérdésről van szó, hogy nem hiszem, hogy helyes utón járnánk el, ha mégis nem hallgatnánk meg e testületek kiküldötteinek véleményét is, mert csak ebben az esetben tudjuk a kérdést helyesen, jól és okosan megoldani. (Helyeslés a jobboldalon.) 60