Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-522
A nemzetgyűlés 522. ülése 1926. .sag és az államtitkár ur minden esztendőben megduplázta a kért és szükséges mennyiséget. (Olvassa: »A m. kir. államvasutak igazgatósága 1908-ban beszerezni javasolt 169.650 ürméter tűzifát. A ministerium megrendelt, illetőleg utasitotta az államvasutak igazgatóságát, hogy rendeljen meg 211.750 ürméter tűzifát, tehát 42.100-zal többet, mint amennyit a vasút javaslatba hozott. 1909-ben a m. kir. államvasutak igazgatósága megrendelni javasolt 427.000 ürméter tűzifát; a ministerium utasitotta, hogy rendeljen meg 446.000 ürmétert. 1910-ben az államvasutak igazgatósága megrendelni javasolt 307.000 ürméter tűzifát; a ministerium megrendeltetett 338.000-ret« és igy tovább; végül öszszesen tehát a ministerium a m. kir. államvasutak javaslatával szemben megrendelt 361.600 ürmjéterrel több tűzifát, mint amennyit a magyar államvasutak igazgatósága javasolt. (Tovább olvas): »A tűzifa készletét tisztelt képviselőtársaim tudják.« — mondja tovább Heltai. — Utaznak eleget, látják, az államvasuti vonalak mentén azt a rettenetes mennyiségben felhalmozott tűzifát, amely ott rothad ezeknek a vonalaknak a mentén. Az államvasutak készlete tűzifáiban 1910. év végén 713.888 ürméter volt. Hogy ez mit jelent, t. Ház, arra n)§zve csak egy adatra vagyok bátor hivatkozni, t. i. a Délivasut magyarországi vonalaira. Ennek sokkal kiseWb a hálózata, természetesen, de minden képviselőtársam a hálózat nagyságát, viszonylag, 'kapcsolatba tudja hozni a készlettel. A Déli vasút magyar vonalain 1910 december 30-án a tüzifakészlet volt 4000, mondd négyezer ürméter fa.« Ez. volt az ő spórolása tűzifában. (Kiss Menyhért: Kis deszkakoporsót tesznek le a földbe! — Zsírkay János: Lám, a Vázsonyi közelsége mit jelent! —Derültség.) A volt államtitkár ur talpfabeszerzését, azt hiszem, ismeri minden újságolvasó ember mégis szeretném a t. képviselő urak memóriáját kissé felélénkíteni ebben a kérdésben, mert az Eislerféle botrányos talpfa-szerződés a legfőbb bizonyítéka annak, hogy báró Szterényi József urat erre az állásra, erre az elnökségre semmi körülmények között kinevezni nem lehet. Az Eisler-féle talpfa-szerződés abból állott, hogy 10 esztendős szerződést kötött a Máv. igazgatósága, és pedig a pénzügy minister akkori képviselőjének tiltakozása ellenére, az Eisler-céggel és pedig nyolcvan százalékos emelkedő faárak mellett. Ugyanakkor, abban a hónapban ugyancsak 10 esztendőre ugyancsak 5 millió talpfára kötött szerződést az olasz államvasút fix talpfaárak mellett. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy Magyarországnak egyetlen-egy talpfát sem kellett behoznia, Olaszország pedig fiával nem rendelkezett, minden darab talpfáját külföldről kellett hoznia, akkor fel tudjuk becsülni azt az óriási pénzösszeget, amellyel a magyar államot ez a szerződés és báró Szterényi József akkori államtitkár ur megkárosította. (Lendvai István: Huszonötöt kellene ütni a talpára.) Kerekszámmal hét millióval került többe a magyar államvasutaknak ez a talpfabeszerzés, mint az olasz államnak sokkal kedvezőtlenebb körülmények között. Nem akarok most arról beszélni, hogy micsoda egyéb botrányos vonatkozásai voltak ennek a szerződésnek. Az én meggyőződésem és számitásom szerint minimálisan 10 millió korona kárt jelentett ez a magyar államnak, természetesen aranykoronában. A szén a harmadik cikk, ahol szintén óriási módon érvényesítette spórolási és anyagbeszerzési talentumát báró Szterényi József akkori évi március hó 20-án, szombaton. 419 államtitkár ur. Megtette a magyar állam rovására azt az egeszén hajmeresztő könnyelműséget, hogy a bányáknak elengedett 2,800.000 koronát, egy olyan összeget, amellyel azért kellett akkor a bányákat megterhelni, mikor egy bizonyos időpontban szállítási kötelezettségeiknek nem tudtak eleget tenni s ezért a magyar állam kénytelen voit a bányák kárára és terhére másutt beszerezni a szenet. Ezt a majdnem hárommillió koronás összeget Szterényi önhatalmúlag elengedte a bányáknak (Lendvai István: Mégis takarekoskiotdiott, de a bányáknak!) azzal, hogy a zárszámadás okban törölni rendelte. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédének ideje lejárt! Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Nemzetgyűlés! Kérek még 10 perc meghosszabbítást! (Felkiáttások bulfelol: Megadjuk! Elnök: A házszabály oki értelmében ujabb meghosszabbítás ínem adható. (Zaj.) Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Nenrzetgy tiles! Azt hiszem, sikerült ezekből az adatokból bebizonyítanom, hogy egész Magyarországon nincsen egyetlenegy olyan férfiú, akit ezzel az állással több joggal ne lehetne megajándékozni, mint báró Szterényi József urat. Miután azonban ebben a koncepcióban, a'holl két zsidjó származású férfiúról van szó, mégis valamiiképen keresztény érdekeket is érvényesíteni kellene, gondolkoztam azon, hogy ha tényleg báró Szterényi József és Ladányi ministeri tanácsos urak kerülnének ennek az intézménynek élére, ki volna az a keresztény férfiú, aki őket kiegészíteni tudná és hosszas gondolkodás után arra a meggj^őződésre jutottam, hogy a legalkalmasabb volna báró Petrichevich-Horváth Emil képviselő ur, (Derültség. Mozgás.) aki hasonlóképen bebizonyította már tettekkel, épen ugy, mint egy évtizeddel ezelőtt báró Szterényi József, hogy milyen óriási talentum, a spórolás és az anyagbeszerzés terén. Az a terrénum, amelyen az államtitkár ur ma működik, kicsiny az ő tehetségeihez, alkalmat kell tehát neki adni, hogy tehetségeit kibonthassa. Mi volna erre alkalmasabb, mint ez a nagy anyagbeszerzési központ. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Bajcsy-Zsilinszky Endre: Még egy dolgot szeretnék a t. pénzügyminister ur figyelmébe ajánlani. Nagyon különösnek tartom, — s azt hiszem, ebben pártkülönbség nélkül osztozik velem minden keresztény képviselő, s a magyar közélet minden keresztény tagja — hogy ennek az intézménynek elnökségét hir szerint a magyar alkotmány tradicióitól nagyon eltérő módon ugy akarják betölteni, — örülnék, ha a pénzügyminister ur ebben a tekintetben megnyugtatna — hogy nem a kormányzó ur őfőméltósága, hanem a kormány nevezné ki az elnököt. Ez ellen legmesszebbmenő tiltakozásomat jelentem ki, s azt hiszem, hogy a t. kormánypárt is egyetért velem abban, hogy a kormányzó ur jogkörét ilyenmódon csorbítani semmi körülmények között nem lehet és nem szabad. Elnök: Ismételten kérem a képviselő urat, méltóztassék befejezni, mert nem engedhető meg a házszabályok szerint, hogy a képviselő ur a meghatározott időnél tovább beszéljen. Bajcsy-Zsilinszky Endre: Kérem tehát a t. pénzügyminister urat, hogy ezeket a aggodalmaimat ugy tárgyi, mint személyi vonatkozásokban oszlassa el. Legyen meggyőződve a t. pénzügyminister ur arról, hogy sem engem, sem pártomat, semmiféle animozitás ebben a 59'
