Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-522

420 À nemzetgyűlés 522. ülése 1926. évi március hó 20-án, szombaton. kérdésben nem vezet, hanem már hónapok óta nemcsak a mi pártunkban nagy az aggodalom, hanem az egész keresztény közvéleményben, elsősorban pedig a kisiparosok és középiparosok között, én akartam hangot adni ennek az aggodalomnak. Kérem tehát a pénzügy minister urat, hogy egészen határozottan és félreérthetetlenül oszlassa el ezeket az aggodalmakat. (Helyeslés a balközépen.) Elnök: A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! A magam részéről sohasem vontam kétségbe egy nemzetgyűlési képviselő interpelláló jogát, sőt merem állitani, hogy azok közé tartoztam, — méltóztassanak csak négy évre visszatekinteni — akik nem ijedtek meg interpellációktól, s ha különös akadályok nem voltak, az interpellációkra idejében válaszoltam. Ezzel szemben azonban nekem is van egy kérésem. Nagyon kérem igen t. képviselőtársaimat, hogy mikor ezt az alkotmányos jogukat gyakorolják, egy kissé alapozzák meg jobban interpellációikat. Itt interpellációk születnek meg folytonosan teljesen félreértett, avagy nem létező tények következtében, amelyekről nem igyekeznek először meggyőződóst szerezni, vájjon helytállanak-e azok, vagy í-erfi. Csak rá akarok mutatni arra az interpellációra amely a szerdai nap folyamán Eckhardt t. képviselő ur részéről elhangzott, aki a Viktória-malom ügyét tette szóvá. Ebben, megengedem, jóhiszemüleg pár olyan észrevételt tett, amelyeknek utána nézve, egyet sem tudtam olyannak megállapítani, amely helytálló volna. Akkor szóvá tétetett, hogy a Pénzintézeti Központ X. és X. összeggel belement egy olyan részvénytársasági alakulásba, amelyben minoritásba került. Én nem azt mondom, hogy ne méltóztassanak tőlem felvílágositást kérni, de ha én ilyen kérdésben interpellálok, elsősorban megnézem a fennálló törvényeket. Méltóztassanak csak a törvénykönyvben utánanézni: a kereskedelmi törvény 155. §-ának második bekezdése kimondja, hogy az alakuló közgyűlésen senki 10-nél több szavazatot nem gyakorolhat. Teljesen félreértelmezett beállítás volt tehát az, hogy itt a Pénzintézeti Központ minoritásban van. Természetes dolog, hogy az alakuló közgyűlés jórészt formai jellegű, de afelett, hogy a jogok hogyan gyakoroltatnak, az alapszabályok döntenek. Ha bárki azt a fáradságot vette volna, hogy utánanéz az alapszabályoknak, azokból megállapíthatta volna, hogy minden 25 részvény egy szavazati joggal bir s ebből természetszerűleg következik, hogy aki majoritásban van, az minden körülmények között gyakorolja ama majoritásból folyó jogokat. Kérnem kell tehát a képviselő urat, hogy először tessék meggyőződni a dolgokról, mert az ilyen esetekben, mint a mostani is, kötelessége lett volna utánanézni, hogy mi lehet az oka annak, hogy a közgyűlés így folyt le ós megállapíthatta volna, hogy minden törvényes alapon történt, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Zaj a balközépen. — Kiss Menyhért közbeszól.) Kérem, igen t. képviselőtársam, megmondottam álláspontomat. Magam sem tudom, mi fog történni, nem vagyok olyan tudós, mint képviselőtársam, aki mindent előre be tud jósolni. Ugyancsak szóvá tétetett, hogy Egri Aurél ügyvéd egymilliárdos expenznótát adott be. Sok ügyvédet ismerek, de nagyon kevés olyan ügyvédet ismertem, aki ügyeket altruista alapon intézett volna el. Véletlenül itt olyan ügyvédről van szó, aki a békeszerződés magyarázata körül benn és a külföldön nagyon sok munkát lejtett ki a kormány megbízásából és soha egyetlenegy fillér költséget sem számított fel. Méltóztassanak tudomásul venni, hogy ez az igen t. ügyvéd ur semmiféle költségszámlát a mai napig nem adott be. Azt mondják, hogy Pásztor József benne van a felügyelőbizottságban. Ez sem áll, valamint a 60 milliós Bacher-fizetés sem létezik. Mindezeket szóvá lehet tenni s nem is azért emlitem, mintha kifogásolnám, de igen t. képviselőtársaimnak, akik felvilágosítást kérnek, mindenesetre bőven módjukban van, hogy előzetesen kellően tájékozódjanak a dolgokról és igy helyes ténymegállapításokat tegyenek. Most interpelláló igen t. képviselőtársamnak is azt kell mondanom, hogy én megértem, ha neki aggodalmai vannak, amelyeket kifejezésre juttatott, mégis olyan ügyben jegyzett be interpellációt, amely nem időszerű. Ki fogok kapcsolni ebből az ügyből minden sze

r mélyi és minden más motívumot, amelyet abba belekevertek, mert ilyen kérdésnél csak egy bázist ismerek: a tárgyilagos megitélés bázisát; ennek alapján alkossa meg azután mindenki a maga véleményét. Ebben a Házban igen sokszor kapja a pénzügyminister és a kormány azt a szemrehányást, hogy nem gyakorolja eléggé a takarókosságot. Emlékszem arra is, — méltóztassanak a gyorsírói jegyzetekben utánanézni — hogy rámutattam arra, hogy a takarékosságnak két tere van. Az egyik a személyi kiadások tere, ahol el is értünk bizonyos megtakarításokat a létszámcsökkentés révén, de épolyan módon meg kell valósítani a takarékosság gondolatát a dologi kiadásoknál is. (JJgy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Lehetetlen egyik oldalon a takarékosság gondolatának érvényesítését követelni, s a másik oldalon, ha esetleg gondolatok és tervek születnek meg, már eleve állást foglalni, nehogy ez a takarékosság megvalósitassék. (Zaj.) Ne méltóztassanak félreérteni. Azért utalok erre, mert higyje el az igen t. képviselőtársam, — azok, akik benn voltak az állami adminisztrációban, különösen jól fogják tudni, mert hiszen a többiek nem ismerik az állami adminisztráció gépezetét — hogy tulajdonképen ezen a téren legnehezebb a takarékosság gondolatát keresztülvinni. Merem állitani, hogy nemcsak mi, hanem az összes többi államok is a dologi kiadásoknál tudják legkevésbé megfogni a kérdést, ment itt áll rendelkezésre legkevesebb eszköz arra, hogy a jól megfontolt és átgondolt takarékossági gondolat érvényesüljön. Létesítettük a takarékossági bizottságot, amelynek az a feladata, hogy foglalkozzék a kérdésekkel és tervekkel jöjjön. Természetesen az is feladata, hogy az anyagbeszerzés központosítása tekintetében kifejtse nézetét. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Szterényi vetette fel már 1918-ban!) Felvetődött ez a kérdés már régebben, talán én is foglalkoztam itt a Házban — csak elvileg — ezzel a kérdéssel, és ha utána méltóztatnak nézni, ugy emlékszem, általános helyeslés kisérte akkori megállapításaimat ebben a tekintetben. De természetesen változtak az idők, hiszen már többször megértem, hogy amit egyszer általános helyeslés kisért, az általános nemhelyesléssel találkozott később. Nem szemrehányásként mondom, de következő tételt nem én állítottam fel, ha-