Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-520
310 A nemzetgyűlés 520. ülése 1926. é sott pártdeklaráeiónak nemzetgyűlési határozat alakjába öntött minden pontját, a tudomásulvétel kivételével — mert ez abszolutóriumot jelentene — tartalmazná magában és a végleges határozatot a kormány felelősségéről arra az időre tartaná fenn magának, amidőn az ügy a bíróságok által letárgyaltatott és az minden vonatkozásban, ami egyáltalában kideríthető, a nemzetgyűlés előtt fekszik. (Egy hang jobbfelöl: Ez a helyes!) Én a magam meggyőződése és lelkiismerete szerint csak ezt az utat tudom követni. Tudom, hogy ez nem tetszhetik sem jobbra, sem balra, hanem csak azt mondhatom magam is, — minden szerénységgel — hogy itt állok, itt vagyok, máskép nem tehetek. (Éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következikl Héjj Imre jegyző: Gr. Széchenyi Viktor! Gr. Széchenyi Viktor: T. Nemzetgyűlés! Az előttem felszólalt rendkívül tisztelt és nagyrabecsült képviselőtársam felszólalását a legnagyobb érdeklődéssel és élvezettel hallgattam. Nem vagyok ugyan abban a helyzetben hogy annak minden konzekvenciáját levonjam azonban bámulattal adózom a parlamenti é!et ama klasszikus példájának, amelyet gróf Apponyi Albert igen t, képviselőtársam a most elmondott felszólalásában mutatott, amikor megmutatta, hogy az ellenzéki vezérférfiu álláspontját, annak aggódó lelkét hogyan kell összeegyeztetni az ország iránti szeretetével és érzelmeivel. Csakhogy ezt a rendkívüli mobilitást nem tapasztalhatjuk az ellenzék szélső szárnyán, mert a túloldali felszólalásokon, különösen a közbeszólásokon vörösfonálként húzódik végig az a vád, hogy az egységespárt, a kormánypárt bizonyos fokig azonosítja magát a frankhamisitókkal, a frankhamisítás ügyét igyekszik leplezni, elkenni, palástolni, szóval a radikális ellenzék a világ előtt ugy óhajtja beállítani az egységespártot, mintha a frankhamisítás ügyében bűnrészes volna. Ezzel szemben az igazság az, hogy pártunknak egyetlenegy tagja sincs*, aki szívvel-lélekkel el ne ítélné ezt a bűntényt, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) és ne akarna mindent elkövetni a bűnügy minden legkisebb részletének felderitésére. (Ugy van! a jobboldalon.) De hiszen napnál is világosabb, hogy itt már régen nem a frank-ügy lényegéről van szó. (Ugy van! jobbfelől.) A frank-ügy egy ostromtoronnyá változott, át, amelyen keresztül a szélső ellenzék be akar törni a kormánypárt várába (Igaz! Ugy van! jobbfelől. — Zaj a. szélsöbaloldalon.) azért, hogy vezérének fejét vegye. Ezt azonban mi engedni nem fogjuk. (Egy hang a szélsőbaloldal on: Nem,! Nem,! Soha! — Felkiáltások jobbfelől: Ugy van! Nem! Nem! Soha!) Tagadhatatlan, hogy a szerencsétlen frankügy rendkívül kedvező körülményeket teremtett egy koncentrikus általános ellenzéki támadásra. Ha ezt a rendkívüli kedvező helyzetet az ellenzék a lehetőségig ki akarja használni, az az ő szempontjából teljesen érthető. Érthető addig a határig, ameddig a kormány elleni lojális harcról van szó. (Ugy van! jobbfelől.) De ezen a határon tail, mikor ez a harc már az ország hirének bemocskolására irányul, (Ugy van! a jobboldalon.) mikor ezzel a.harccal a mi külellenségeinknek és külföldön élő, magukat magyaroknak nevező társaságnak céljait szolgálja, akkor ez elé a harc elé minden jóérzésű magyar embernek »Megállj«-t kell kiáltania éiS ha kell saját testivel is meg kell akadályoznia. (Ugy van! Taps a jobboldalon, -— Szelt?? március hó 18-án, csütörtökön. der Ferenc: Ismerjük már ezt a saját testet! — Szomjas Gusztáv: Ismerjük mi már magukat! — Pikler Emil: Amikor veszély volt, mindig meglógtak! — Zaj.) Már 1917-ben láttunk ehhez hasonló harcmodort és ehhez hasonló csoportosulást itt a parlamentben. Akkor az ellenzék szélső részét osak egy gondolat fűtötte: a kormány elnökének megbuktatása ... (Pikler Emil: Gróf Bethlen István is részt vett abban! Tagja volt annak a pártnak, amely Tisza Istvánt megbuktatta! Nem ismeri a történelmet! - Zaj.) Elnök: Pikler képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Pikler Emil: Ugrón Gábor is megmondhatja!) Gr. Széchenyi Viktor: ... de elvakultságában nem gondolta meg, hogy mi fog ezután következni. (Szeder Ferenc: Kérdezzék meg Bethlen Istvánt, miért nem gondolta meg, hogy mi következik ezután. — Pikler Emil: Miért buktatta meg Bethlen Tisza Istvánt? — Zaj. — Elnök csenget.) Az ellenzék különböző árnyalatai, a szélső radikálisoktól egészein az arisztokráciának egy kisded csoportjáig összefogtak és utóbbinak a koronánál élvezett befolyása folytán sikerült boldogult Tisza István személyét ott befeketiteni; elérték céljukat, mert a király elejtette a legkomolyabb, a legmagyarabb, a legderekabb ministerelnökét. Ettől a ponttól fogva indult meg a lavina, amely lehengerelt minket egészen Kun Béláig. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) A helyzet ma aninyiban analog, hogy az ellenzék összetétele hasonló és a cél is azonos: minden áron a kormány fejéne'k megbuktatása, mert ettől remélik ennek a pártnak felbomlását (Rassay Károly: Nagyon egészséges* volna!) és ezáltal a keresztény és nemzeti irányzat elsöprését. (Ugy van! Taps a jobboldalon. — Létay Ernő: Legfőbb ideje volna, hogy elmenjen ez a párt! Nem is lesz uj éra addig, míg önök egészségtelenül együtt maradnak! — Zaj.) T. Nemzetgyűlés! Azt látjuk, hogy erre a célra újból a legheterogénebb elemek szövetkeznek össze. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A t. szociáldemokraták és radikálisok ehhez az ádáz harcmodorhoz már eléggé hozzászoktattak bennünket. Sajnos, ahhoz is hozzászoktattak, hogy a nemzettől és a nemzet ideális aspirációitól távol állóknak tartsuk őket. Nem csodálkozom tehát, ha ők ezt a harcot ilyen modorban folytatják. De teljesen érthetetlen előttem az a szerep, melyet a történelmi osztálynak esry kisded csoportja játszik ebben az ügyben (Zaj a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: A nép is van olyan történelmi osztály! — Zaj. — Elnök csenget.) és amely szerep Pallavicini őrgróf igen t. képviselőtársam március 2-iki felszólalásában jutott pregnáns kifejezésre. (Rassay Károly: Intézzék el ezt a Nemzeti Kaszinóban. Sohasem látjuk őket itt komolyan. — Zaj a közénen.) A ministerelnök nr elleni gyűlölet egyedül ezt a szerepet nem tudja megmagyarázni, mert én feltételezem, sőt hiszem is. hogy Pallavicini t. képviselőtársam nem gyűlöli jobban az ellenségeit, mint ahogy a hazáját szereti. Itt a parlamentben minden egyes szót latra kell vetni... (Zaj. — Rassay Károly: Én nem vagyok elragadtatva attól a történelmi osztálytól! — Csontos Imre: Idehozták! — Rassay Károly: A kaszinó-játékot hozzák ide! — Gr. Hovos Miksa: Nem kártyázunk itt! —Rassay Károly: De körülbelül azt teszik! — Pikler Emil: A magyar néü nem történelmi osztály? A Nemzeti Kaszinó tagsága szabja meg a történelmi osztályt? Szén történelmet csináltak maguk! — Zaj. — Elnök
