Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-520

A nemzetgyűlés 520. ülése 1926. maga — aki tudhatja — mérlegelje, hogy ma még ugyanaz-e, ami volt a frankbotrány kitörése előtt, vájjon ma még rendelkezik-e ugyanazzal a presztízzsel, vájjon ma még tudja-e Magyarország érdekeit ugyanazzal a hatállyal képviselni kifelé, mint eddig. Ha tudja, maradnia kell a helyén. Ha maga is ugy érzi, hogy nem tudja, akkor kötelessége helyéről távozni. (Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) A kormány vállain soha nagyobb felelősség nem volt, mint most ebben a pillanatban; olyan felelősség, amelyet egy parlamenti bizalmi szavazattal még csökkenteni sem képes, mert ismétlem, olyan körülmények mérlegeléséről van szó, amelyeket mi kivülállók teljesen mérlegelni képesek nem vagyunk, amelyeket egyedül ő mérlegelhet s amelyeknek helyes vagy helytelen mérlegelése hazánk jövőjére nézve mérhetetlen fontossággal bir. (Ugy van! balfelől.) Már most a belügyi Vonatkozásokat keresem, hogy vájjon birhat-e a kormány a belügyi kérdésekben és a belügyi bajoknak kiirtásában azzal az erővel, amellyel eddig nem birt és amelyre szüksége van, hogy a bizalmat kint és bent helyreállítsa. A frankbotránynak sok rossz és kinos oldala mellett talán van egy jó oldala is; ez az, hogy széttépte a függönyt, amely eddig egy belügyi tarthatatlan veszedelmes helyzetet eltakart. Sokszor emiitették Trianont, emiitettem én is, emiitette tegnap Zichy János gróf t. barátom is; hivatkozott rá teljes joggal és hivatkozom én is arra, hogy egy ilyen kegyetlen és igazságtalan megcsonkítása egy kulturnemzetnek, aminő Magyarországgal történt, természetszerűleg maga után vonja a nemzeti organizmusnak nem teljesen normális működését és az abból tenyésző belső bajokat. De e tekintetben nem egyedül Trianon jöhet tekintetbe. Tapasztalható nálunk még egy más nizus is, mely a forradalmi és ellenforradalmi abnormitások maradványaiban jelentkezik, amelyek. — és ezt mutatj frankbotrány — sajnos, keresztülhatolják állami szervezetünknek egész épületét, behatolnak állami szervezetünk minden orgánumába s amelyekkel mindenütt találkozunk, amint az itt kipattant. Rendes viszonyok között élő nemzeteknél is megtörténhetik, hogy volt közfunkcionárius nagy bűnt követett el. mint például Dániában egy pár év előtt, ahol az igazságügy minister sikkasztónak bizonyult és azért senki sem fogja Dániát a tisztességes államok sorából kizárni; hanem hogy tömegesen legyenek állami közegek, amelyek rendelkezésére állanak egy bűnügynek, ez mutatja azt a belső sorvasztó betegséget, amelytől mindenáron szabadulni kell. A kormányban ez a zökkenés, amelyet a frankügy előidézett, megmereviti az erőt és felkeltheti ugy ő benne, mint a közönségnek abban a részében is, amely jóhiszeműen azt gondolta, hogy bizonyos türelmességgel lehet azokat az irreguláris alakulatokat kezelni, azt a tudatot, — mert minden lehetséges, csak a régi módszer folytatása nem, (Taps a szélsőbaloldalon.) — hogy most már az üstökénél fogja ezt a (kérdést, most már komolyan lásson hozzá ahhoz, hogy ne lehessen állami alkalmazott, akinek olyan kötelezettségei vannak, amelyek az ő hivatali állásának kötelességeivel ellentétesek, hogy ne legyen az az állapot, hogy mig a legális és nyiltan működő egyesülés és gyülekezés jogának szabadságát a kelleténél jobban megszorítják, addig titkos alakulatok szan március hó 18-án, csütörtökön. 309 badon működhetnek. (Taps a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla: Az egységespárt hallgat! —Urbanics Kálmán: Ennek sine qua non-ja a forradalmi mentalitás kiirtása.) Uj érának kell bekövetkezni. Ha ez a kormány ennek az uj érának létesitésére nem képes, nem maradhat a helyén. Ha képes rá, hát adja ennek bizonyitékát. (Ugy van balfelől.) Hadd lépjen — legalább ez a minimum, hogy a helyén maradhasson — olyan deklarációkkal a nemzetgyűlés, a nemzet elé és adjon e deklarációk mellett olyan alkotmányos garanciákat, (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) amelyek elfogadhatók a tekintetben, hogy az apró ügyességeknek éráját igazán az erőteljes belenyúlás érája fogja követni, s a törvényekkel és az etikával össze nem férő minden törekvés kiirtásának érája következik be. Ha ezt a kormány megteszi, — akár ez, akár másik kormány — akkor kibontakozhatunk nemzeti presztízsünknek minden sérelme nélkül ebből a szomorú ügyből. Csakis akkor, ha idebent és odakint mindenki látja, hogy Magyarországon törvény és jog uralkodik és senki más. (Horváth Zoltán: Nájdosy!) A világért se akarnék olyasvalamit mondani, ami egy büntetőügyben terheltnek a helyzetét sulyosbitaná, de hát ebből a miliőből jött a rendőrfőnök és ebből a miliőből magyarázhatók azután azok a számtalan »sikerült« fel nem deritések, amelyek a mi hírnevünknek oly rettenetesen ártottak. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ismétlem, minden lehetséges, csak a régi módszer folytatása nem. Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Gyökeres változásnak, gyökeres ujabb megindulásnak kell történnie, amint ezt különben Zichy János t. barátom deklarációja is magában foglalja. Ebben az esetben ebből az ügyből esetleg megifjodva, megújhodva kerülhet ki az ország. Ennek keresztülvitelében minden kormányt hajlandó vagyok támogatni, de ennek elmulasztása esetén az eddiginél sokkal szigorúbb és sokkal súlyosabb ellenőrzést és kritikát fogok gyakorolni. (Helyeslés és taps balfelől.) Miután megmondtam, hogy nem látok egészen tisztán azokban a kérdésekben, amelyekre nézve tőlem függ, hogy a kormány távozását követeljem-e, vagy pedig még fentartsam a magam Ítéletét, nem csatlakozhatom sera a kisebbségi, sem a többségi véleménynek konklúziójához,. Legközelebb állok Farkas Tibor t. barátom álláspontjához, aki bebizonyítja, hogy az előtte lévő anyagnak alapján a nemzetgyűlés még nincs abban a helyzetben, hogy végleges ítéletet mondhasson. Nincs abban a helyzetben, hogy végleges ítéletet mondhasson, akár elitélőt, amelyet később talán elhamarkodottnak látna, akár jóváhagyót, amellyel esetleg a nemzetet teszi ki annak a veszélynek, hogy identifikálja magát a mulasztásokkal. Én a gróf Zichy János által előterjesztett pártdeklarációt házhatározat alakjába öntve minden pontjában elfogadom, kivéve annak első pontját, amelyben tudomásul veszi többségi nyilatkozatnak konklúzióit. Erre nekem nincs elég alapom és hogy magamat és a nemzetgyűlést identifikáljam a kormányzatnak eddigi eljárásával, erre nincs bátorságom. Ezt ép oly kevéssé engedi lelkiismeretem, minthogy olyan Ítéletet, hozzak a kormány ellen, amely ítéletet teljesen megalapozni, megindokolni nem tudok. Én tehát a legjobban szeretném, ha a Ház olyan határozatot hozna, amely akár Farkas Tibor különvéleményének talán némileg átdolgozott, némely részében letompított tételeit, akár a gróf Zichy János által felolva-