Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-520

évi március íió 18-án, csütörtökön. 3

°6 A nemzetgyűlés 520. ülése 1926. hogy ilyen adatokkal ők nem renídelkeznek, mert neki az a gondolata, hogy ezek a gépek Ausztriában vagy Németországban készíttettek, a másik francia kiküldött, Emmery ur ezzel szemben azt mondja, hogy ő nem osztja társának ezt a nézetét, ő az egész ügy lefolyásának minden szálát Magyarországon keresi, és pedig azért, mert 1924 március 24-én a nizzai rendőrség — amint Emmery ur magát kifejezte — a diplomáciai ügy ékben járatos, megbízható egyén részéről feljelentést vett, amely szerint herceg Windischgraetz foglalkozik hamis bankjegyeknek előállításával és az a feljelentés még annyira precíz volt, hogy megnevezte Jankoviehot és megnevezte Kovács Gáspárt is, mint bűntársakat. A feljelentésnek ez a része csodálatosképen nem vonta magára különösebb figyelmét sem a bizottságnak, sem, ugy látszik, a kormánynak. Pedig én ezt egy rendkívül nagyfontosságú vonásnak ^tartom az egésznek képéhen. Csak most, néhány napja fordult a mi rendőrségünk a francia rendőrséghez távirati (kérdéssel, hogy nevezze meg azt az egyént, aki a nizzai rendőrséghez 1924 március havában ilyen feljelentést juttatott. Csak most. Szerintem ezt a klérdlést, vagyis nem is csak ezt a kérdést, ha a francia kiküldöttek nyilatkozata decemlber 31-én hangzott el, már január 1-én kellett volna sürgősen megtenni és mindenképen tisztába hozni a francia rendőrség szerepét és eljárását azon 1924. iévi márciusi incidens dolgában. (Ugy van! balfelől.) És az én kérdésem nem az lett volna, hogy ki az a feljelentő, mert a válasz, amely erre megérkezett, kissé eltér Emmery meghatározásától, nem nevez meg egy megbizható, diplomáciai ügyekben járatos egyént, hanem azt mondja, hogy névtelen volt a feljelentés, azonban más forrásokból megállapittatott, hogy ugyanakkor német forrásból vagy osztrák forrásból szintén kapott a francia rendőrség feljelentést. Már most a kérdés, mely előttem^ áll, a következő: Tudatta-e a francia rendőrség a magyar rendőrséggel, vagy tudatta-e a francia kormány a magyar kormánnyal, hogy egy Magyarországon folyamatban levő bűnkisérlet gyanújának nyomára jött! (Ugy van! balfelől.) Mert ha tudatta, akkor ez a legnagyobb mértékben öregbiti és súlyosbítja a mi közegeink és a mi kormányunk felelősségét (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ha pedig nem tudatta, akkor meg kell állapitanunk, hogy a francia rendőrségnek és amennyiben a rendőrség a kormányának jelentés tett, a francia kormánynak részéről is elmulasztatott valami, ami az egymással diplomáciai összeköttetése n levő államok között magától értetődő szabály, hogy minden állam, hogy ha az ő közegei nyomára jönnek a gyanúnak, hogy egy más állam területén valami bűnügy elkövettetik, erről ni illető rendőrséget és kormányt értesiti. (Ugy tmn!_ a bal- és szélsőbaloldalon.) Én a vita folyamán kérnék erre nézve felvilágosítást, hogy jött-e akkor francia részről, 1924 márciusában vagy azt követőleg, értesités akár a magyar rendőrséghez, akár a magyar kormányhoz, ha pedig nem jött, akkor érdemes erre nézve illetékes helyen kérdést intézni, hogy miért nem történt meg ez a tudósítás, hogy miért mulasztották el ezt az elementáris eljárási szabályt a magyarországi bűnügy esetében. Az erre való válasz minket ugy a helyzet egész képének megítélése szempontjából, mint saját kormányunk felelősségének megállapítása szempontjából igenis nagyon érdekel, (Ugy van! Ugy van!) ugy, hogy én ennek az ügynek tisztába hozatalát elsőrangú érdeknek tartom. (Általános helyeslés.) T. Nemzetgyűlés! Visszatérve azon fejtegetések fonalára, amelyek a frankhamisitási ügynek szoros értelemben vett magyarországi vonatkozásait tárgyalják, meg kell állapitanom a következőket. Az a kép, amelyet az előbb festettem, az a helyzet, amelyet rövid vonatkozásokban vázoltam, hogy t. i. egy pénzhamisitási, még pedig idegen* pénzhamisitási bűnügy folyik éveken át, fclyik éveken át magas állami hivatalnokok részvételével, állami intézmények segítségével, önönmagában egy prima facie casus-t állapit meg a kormányzat ellen. Mert engedelmet kérek, a kormányzat politikai felelőssége nem csupán egy bizonyos megállapítható mulasztási tényre vonatkozik, a kormányzat felelőssége kiterjed egyáltalában a közállapotokra, kiterjed különösen az állami gépezet állapotára, megbízhatóságára. Itt tehát a dolog ugy áll, hogy amennyiben valaki állította, hogy a kormányzat tevőleges részese volt az ügynek, vagy csak annyiban volt részese, hogy tudott az ügyről és nem gátolta meg: az onus probandi teljes mértékben azt terheli, aki a kormánnyal szemben ilyen állítást kockáztat, ellenben ha aról van szó, hogy a közállapotoknak o'yan elfajulásáért, mint aminő az egész frankbotrányban napvilágra került, a kormány felelős-e vagy nem, azért a kormányt terheli az onus probandi, mert prima facie a közállapotok minden elfajulásáért, minden kormányzati ténykedésért a kormányzat fe'elős és a kormánynak kell bebizonyitania, hogy ebben az esetben őt nem terheli felelősség. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) A többségi munkálat megkísérli annak megállapítását, hogy a^ kormányt ebben az ügyben semmi felelősség nem terhe

1

!. Őszintén meg kell vallanom és sajnálattal vallom be

} mert nagyon óhajtottam volna el enkező meggyőződésre jutni, hogy ez a bizonyítás a bizottság igen t. többségének n.?m sikerült, (Ugy van! Taps a baloldalon.) mert minden egyes mulasztási tételnél lehet plausibilis magyarázatot találni, hogy ez ezért nem történt, az azért nem történt, de hat-hét feledési, szórakozottsági esetet megállapítani és azokra azt mondani, hogy azokért a kormányt nem terheli felelősség: ez, szerintem, teljes lehetetlenség. Nem akarok részletekbe belemenni, nem akarom az egymást feltűnően követő feledéseket bonckés alá venni, nem akarok arra sem kiterjeszkedni, hogy abban az egész időben, amely a lYankbotráiiynak a Hollandiában megindított eljárás folytán való kipattanása között és a. vádlottak elleni megindítása között telt el, olyan kapkodás mutatkozott (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és olyan elemi intézkedések elmulasztása, amelyek ilyenkor szükségesek, mint példának okáért a gyanúsítottak közt való személyes érintkezés lehetetlenné tétele, (Ugy van! Ugy van! Taps a bal- és szélsőbaloldalon.) ismétlem, mindezekre nem akarok kiterjeszkedni, hanem rámutatok arra, hogy — bár én ezt nem kerestem, én szerettem volna az ellenkezőjét megállapítani, de mint Zichy János t. barátom tegnapi beszédében is megállapította, sőt amint az utolsó nyilatkozatában a ministerelnök ur maga is beismeri, — lehetetlen itt meg nem állapítani kormányzati mulasztást, kormányzati felületességet. Hivatkozni lehet ugyan arra, hogy nekünk nem szabad az azelőtti ténykedéseket vagy mulasztásokat annak a tudásnak a szemszögéből megítélni, amellyel ma