Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-519

À nemzetgyűlés 519. ülése 1.926. évi március hó 17-én, szerdán. 271 zások kellenek, nem amnesztiával elsimított atrocitások; ehhez nem kellenek és nem szükségeltetnek az ilyen .eszközök, sőt ellenkezőleg; károsak mindazok a kitörések, amelyeket elkeseredéssel igazoltak és amelyek az országnak rettenetes károkat okoztak. A mi meggyőződésünk az, hogy a trianoni szerződés megváltoztatásához elsősorban az kell, hogy magunkba szálljunk, kezdjünk el dolgozni, demokratizáljuk az állami közigazgatást, legyünk erős, egységes nép befelé, mert csak igy tudunk kifelé erőt mutatni, mert erőt kölcsönöz nekünk a belső egység és harmónia; csak ilymódon várható a szerződés megváltoztatása, előbb semmiesetre sem. Ezzel szemben a trianoni szerződés aláirása, illetőleg életbeléptetése óta azt tapasztaljuk, hogy bizonyos körök sohasem tudtak ebbe az állapotba belenyugodni. Mig a lakosság túlnyomó része összeszorította fogait, de munkához látott és nem beszélt Trianonról, de annál gyakrabban gondolt erre, nem beszélt a revizióról, hanem latolgatta ennek lehetőségeit, addig ezek az urak mindenféle fantasztikus dolgokkal foglalkoznak, mindenféle fantasztikus dolgok kitervezésével töltik idejüket abban a balga meggyőződésben, hogy ezzel az országnak használnak, hogy ezzel valamiképen előreviszik a reparáció ügyét. Amig ezek a balga tervezgetések, kísérletezések és egyéb próbálkozások a négy fal között valamely kaszinóban vagy klubban történnek, vagy legényszobában vagy bárhol belül maradnak és talán esetleg nótákban és apró szinművekben jutnak csak kifejezésre, addig nem károsak és nem veszedelmesek, legfeljebb csak mosolyogni lehet az ilyen naivitáson, amely ezeket az urakat eltölti, de nem tekinthető gonosz cselekedetnek. Gonosszá válnak és az ország kárát idézik elő akkor, amikor a gyakorlat terére lépnek és olyan eszközökkel kivánják ideáljaikat megvalósítani, amellyel önmaguknak nem használnak, az országnak és a magyar népnek pedig mérhetetlen károkat okoznak. Ilyen eszköz a pénzhamisítás. Kétségtelen, hogy a pénzhamisitás ideáját a háború termelte ki. A pénzhamisitás olyan fegyver, mint a, gépfegyver, mint a kézigránát és egyéb megengedett fegyver. Ezek az urak elsősorban arra gondoltak, hogy a háborúnak voltaképen még nincs vége, csak most kezdődik el igazán s ebben a balga és naiv hitbetn azt hitték, hogy legjobb lesz erre vetni magukat és ezzel találni eszközöket arra, hqgy céljaikat megvalósítsák. Hogy azok a célok, amelyeket ezek az urak ilyen eszközökkel meg akartak valósítani, milyenek, leszek bátor egészen röviden a következőket elmondani. Aïs egész frankhamisitási históriát felszította, mintha csak egy parázskupacba petróleumot vagy benzint öntenek: az olasz faseizmus. Az a körülmény, hogy Mussolininek sikerült a leszerelt és állás nélküli katonákból és munkanélküliekből magának miliői át teremtenie, ezt táplálni és karabélyokkal ellátni és sikerült ezzel a milíciával a munkásmozgalmat egyelőre, — mondhatom nagyon rövid időre — a szövetkezeti mozgalmat hosszú időre tönkretennie; sikerült a földmunkásokat és a falu szegényeit, akik a földesurak kizsákmányoló törekvései elől szövetkezeti nton akartak szabadulni, ismét visszaterelni a nagybirtokosok karjaiba; sikerült a szervezett munkásokat a kapitalizmus karjaiba hajtani. Az internacionális kapitalizmus hálás lehet Mussolininak azért a miliciáért. Ez a milícia, amelylyel lelhetett Olaszországnak operálni és lehetett politikai célokat megvalósítani, a gazdaságilag gyengébbeket még koldusabbá, szegényebbé teszi, az az ideál, az a gondolat, amely ezeknek a frankhamisitó uraknak szeme előtt is lebegett. ügy a parlamenti vizsgálóbizottságban, mint a nemzetgyűlés termében igen gyakran felvetődött az a kérdés, hogy mik voltak ezeknek a frankhamisitóknak a céljai. Erre a kérdésre meglehetősen zavaros választ kaptunk. Hazafias célok voltak. Már régebben megírták nálam okosabb emberek, hogy nincs olyan gazság, amit ne igyekeznének az emberek hazafiság köpenyébe burkolni. De mégis va'ami reálisnak, megfoghatónak kell ennek lenni. Mit is akartak hazafiasán elérni! Akartak hazafias szervezeteket támogatni, hazafias lapokat támogatni, sőt ugy fél füllel hallottam, hogy az Athenaeumot meg akarták venni_ és ezzel elvonni a létalapját Miklós Andor lapjainak. Egyszóval a leglehetetlenebb dolgok röpködtek a levegőben arra nézve, hogy mit is akartak ezek az urak a frankhamisítás révén elérni. Mindenről beszéltek, csak arról nem, amit voltaképen csinálni akartak. Ezt igyekeztek leginkább elrnaszkirozni azokkal a fantasztikus mesékkel, amelyekkel annakidején az ^újságok tele voltak. Ha egy pillantást vetünk azoknak az uraknak társadalmi szereplésére, akik ebben a frankhamisításban benne vannak, sok minden törekvésre derül világosság, igy arra is, amely oda konkludált, ahová Mussolini és amely meg akarta teremteni a Mussolini által Olaszországban megteremtett gárdát. Ha megnézzük a frankhamisitók társadalmi szereplését, lehetetlen, hogy ne jusson eszünkbe elsősorban az, ami a Cserkészszövetségben és a Tesz-ben történik. Tudvalevő dolog, hogy a Társadalmi Egyesületek ^Szövetségében benne van a trianoni szerződés által nem tűrt Területvédő Liga. A Területvédő Ligának az volt a feladata, hogy a trianoni szerződés előtt propagandát csináljon a magyar ügynek. Ezt meg is tette amennyiben a határszéli városokban gyűléseket tartott, amelyeken propagandát fejtett ki a nemzeti integritás érdekében. Később beolvadt a Tesz-be és ott fejtette ki más név alatt további tevékenységét. Ezek az urak, akik a frankhamisításban nyakig benne vannak, azok, akik szerepet vittek annak idején a Területvédő Ligában és a Tesz-ben és akik minden olyan társadalmi megmozdulásban benne vannak, amelynek célja a trianoni szerződés komprommittálása szerintük és az ő módszereikkel való lehetetlenné^ tétele. De még pregnánsabban jut kifejezésre ugyanez, ha megnézzük a eserkésztanácsot, A cserkészet ártatlan dolog, Angliában. Tudjuk, hogy Baden-Powel tábornok annakidején a burföldön ott maradt angol gyermekekből állított össze egy felderítő és nyomozó csapatot, amelynek tagjai vizet hordtak, sebesülteket láttak el. Ezt később átvitték Angliába, ahol főképen szegényebb sorsú gyermekeket vontak be a cserkészmozgalomba, — olyanokat, akik az utcára kerültek és nincs rendes iskoláztatásuk — hogy egészséges, ügyes, talpraesett állampolgárokat neveljenek belőlük. Nálunk Magyarországon ez az egész kissé félrecsúszott, mert itt a cserkészet körében nem azokat vonták be, akiket Angliában, hanem leginkább a középiskolai tanulókat és egyik-másik társadalmi körhöz tartozó egyéniségeket, Ez az ártatlan cserkészet töltötte be azt a célt, amelyet a háborúban nagyon gyakran a hordozható zöld lomberdő töltött be. Tudjuk, hogy ágyúállásokat és egyéb veszélyeztetett helyeket 39*