Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-519
272 A nemzetgyűlés 519. ülése 1926. a háborúban elmaszkiroztak azzaL hogy kivágtak gyengébb iákat es nagy laagak segítségével íaiat csináltak, élő sövényt, ameiyet oda állítottak, hogy az ellenfel ne lássa, hogy emogöit mi van. Azoknak a törekvéseknek eipalástolasára, amelyek ezeket az urakat vezettek ezzel a frankdiamisitással kapcsolatosan, szolgált — nem kizárólag, hanem egy részleteként ennek az elmaszkirozásnak — ez a cserkészmozgalom is. Nézzük csak meg a szereplöket. 1922-ben a cserkészet élére a kormány előterjesztése alapján a kormányzó ur gróf Teleki Pált nevezte ki főeserkészneK — mint ahogy a kinevezési okmány mondja — a Magyar Cserkészszövetségben szervezett cserkészmozgalom legfőbb vezetésére és irányítására. Tudnunk kell ugyanis, hogy amikor a cserkészet Magyarországon megindult és egy kissé sudárba kezdett szökni, két cserkészegyesület alakult, egyik angol módra, a másik a német módszer, a Pfadlinderek programja alapján. Ez a két egyesület azután egyesült és létesült egy cserkészszövetség, amelynek az volt a célja, hogy az egész magyarországi cserkészet közös vezetés és irányitás alá kerüljön, lehetőleg egységes szabályok fejlődjenek ki és munkarendjük is egységesen szabályoztassék. Az ebben a cserkészszövetségben tömörült cserkészeknek ennek a társadalmi tömörülésnek irányítására nevezték ki a főcserkészt. Gróf Teleki Pál 1923 őszén betegség címén viszszavonult és helyét hivatalosan gróf Khuen Héderváry Károly foglalta el. Gróf Teleki Pál akkor megmaradt tiszteletbeli főcserkésznek. Gróf Kbuen-Héderváry Károly a cserkészet terén nem csinált semmit, hanem mindent, ami a cserkészszövetséggel összefügg, gróf Teleki Pál tesz mint főcserkész, aki 1924 május 24-én összehívta a cserkész-nagytanácsot, elnöknek kinevezte Albrecht főherceget és 1925 május 27-én megtartotta az első nagytanácsu ülést, amely megint elmaszkirozva tárgyalt holmi eserkészdolgokat. Ebben a cserkésztanácsban benn volt Albrecht főhercegen kívül még gróf Teleki Pál kinevezése alapján Gerő László és még két letartóztatott frankhamisitó, nevezetesen Hampel Ferenc, a Térképészeti Intézet művezetője és Velőssy Béla, a Térképészeti Intézet segédművezetője. Ebben a cserkésztanácsban vitt azután szerepet Nádosy Imre országos főkapitány is, és természetesen igyekeztek a maguk módja és felfogása szerint ebben a cserkészszövetségben egyrészt Albrecht főhercegnek propagandát csinálni, — akinek a társadalmi zsámolyt tették a lába aiái — másrészt többi eszméiket és törekvéseiket megvalósitani. Nemcsak tagadhatatlan, de bebizonyított téby, hogy ebben a cserkész-nagytanácsban, általában az egész cserkészszövetségben Gerő László igen előkelő szerepet vitt. Ha most eltekintünk a cserkészmozgalomtól, amely mint mondtam, maszkírozta a voltaképeni törekvéseket, eltekintünk a Tesz-tol, amelyben tudvalevőleg hamis frankokat találtak, amelynek egyik-másik vezető embere alaposan bele van ebbe a frankhamisításba keveredve, de megnézzük a levente-mozgalmat, amelyben majdinem ugyanazok az emberek szerepeinek hol így, hol ugy, hol mint tanácsadók, hol mint más tényezők, tisztán áll előttünk az a kép, amely ezek előtt az urak előtt lebegett, amikor a frankhamisítást csinálták. A frankhamisitás nem volt cél, hanem eszköz a cél elérésére. A cél pediœ az volt, hogy a hamis frankok segítségével Mussolini müntájáxa Magyarországon cserkészekből, leventékből, éretlen suhaneokból egy gárdát szervezze- ' évi március hó 17-én, szerdám. nek, amelyet ha nem is nyíltan, de titkosan felfegyvereztek volna, és amelynek az lett volna a hivatása, hogy általa benn az országban elsősorban a baloldali elemeket, külöktösen pedig a munkásságot fékentartsák és lehetetlenné tegyék minden megmozdulását, kifelé azonban az lett volna a hivatása, hogy állandóan nyugtalanítsa a szomszédokat azért, hogy végre-valahára Európa megunván ezeket az állapotokat, végre azt mondja, hogy: nohát ti magyarok, mert nem tudtok nyugodni, hol itt törtök be, hol ott törtök be, hol itt garabonciáskodtok, hol ott, ennélfogva üljünk le, és igy ezeknek az uraknak naiv elgondolása szerint meg tudtuk volna változtatni a trianoni szerződést. (Halász Móric: És erre a célra elég lett volna 5 millió koronái Hiszen csak 5 millió korona volt az egész!) Nem a cserkészekről van szó, hiszen, ez egy tiszteletreméltó testület, amelyet egyáltalában nem akarok megbántani s még kevésbé akarom a cserkészetet és annak vezetőit, valamint azokat, akik a Cserkészszövetségben benne vannak!, ezzel az üggyel bármi vonatkozásba hozni. Kijelentem, hogy ugy, mint a Tesz egy burkolása volt a valódi törekvéseknek, ugyanúgy burkolása volt a valódi törekvéseknek a cserkészet is; nem kizárólag ez, de ez is egy részlete volt annak az elburkolásnak, mert ha megnézzük a két testületet, akkor azt találjuk, hogy ezek voltak itt és voltak amott is. (Szomjas Gusztáv: Nem a kormányt kellett volna eltávolítani?) Beszélhetünk erről is, egyelőre azonban maradjunk amellett, hogy miért nem tehetett a kormány erélyesebb lépést ellenük. Kétségtelen az, hogy a Cserkész-Szövetséget, a levente-alakulatokat, a Tesz-t és mindazokat a társadalmi egyesületeket, melyekben fontos szerepet vittek az urak, felhasználták valódi céljaiknak elburko] Valódi céljuk pedig az volt, hogy idebenn az állapotokat állandóan forrongásban tartsák és különösen a baloldali elemeket, a munkásságot terrorisztikus és fegyveres fellépéssel állandóan nyugtalanítsák, kifelé pedig állandó betöréseket rendezzenek a szomszédos államokba, hogy igy •— szerintük — valahogy a trianoni szerződés megváltoztatását kierőszakolják. Talán mondanom sem kell, hogy amilyen fantasztikus volt ez a terv, olyan gonosz is volt s amilyen fantasztikus volt, olyan ostoba is volt, mert ezzel egyet értek volna el: azt, hogy Magyarországon polgárháború tört volna ki, s elérték volna azt, hogy a munkásság végre megunván a hatesztendős elnyomatást, egyszer csak kemény öklét vette volna elő. (Szomjas Gusztáv: És ez a kormány érdeke lett volna?) Kifelé pedig 1 elérték volna ezek az urak azt, hogy nemcsak, hogy Magyarországot nem helyezték volna vissza régi területébe, hanem egyszerűen felosztották volna. Mondom, elég fantasztikus és elég ostoba is volt az a terv, amelyet ezek az urak el akartak érni. Nekem volt alkalmam a frankhamisításban szereplő urak egyikével-másikával beszélni, természetesen anélkül, hogy a leghalványabb tudomásom is lett volna arról, hogy ezek az urak frankot hamisítanak. A trianoni szerződésről volt szó; arról volt sző egy alkalommal, hogy a munkásság miért nem kapcsolódik bele a trianoni szerződésellenes mozgalomba, miért nem kapcsolódik bele az ország integritásának visszaállitása érdekében folytatan/dió 'mozgalomba. Akkor ez a gentleman nekem egészen világosan, — anélkül, hogy tudta volna, hogy itt mi van — megmondotta: a trianoni szerződés megváltoztatása