Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-518

232 A nemzetgyűlés 518. ülése 1926. évi március hó 16-án, kedden. tak a döntők!) Nem figyelt ide t. képviselő­társam, hogy mit akarok mondani. A parla­menti vizsgálóbizottság bölcsességének tuld­ható be, mondom, az, hogy a parlamenti vizs­gálóbizottság ezekre az elkülönített hatáskö­rökre vigyázott és nem következett be az, ami­től bizony egyeseik és bevallom, magam is fél­tem, hogy itt a különböző hatáskörök, a tör­vényhozási és bírói hatáskör össze fognak za­vartatni. Vissza kell térnem arra, hogy a parlamenti vizsgáló-bizottság kiküldése eredetileg egészen más elgondolások között történt, mint ahogyan azután a parlamenti vizsgáló-bizottság az ő működését felvette és folytatta. Nevezetesen a parlamenti vizsgáló-bizottság kiküldése tulaj­donképen a január 19-iki ülésből keletkezett. Emlékezzünk vissza az akkori eseményekre, hogy milyen kavarodás volt a tényállás tekin­tetében, valahogyan sötétben volt nemcsak az egész ország, de a törvényhozás is és azt hiszem, a kormány is. A tények ismerete nem volt mez, és nem volt meg természetszerűleg az ellenzék réezéről sem, hiszen ha nézzük az akkori par­lamenti naplót, akkor az egész parlamenti vizs­gáló-bizottság nem annyira a kormány felelős­ségének kérdése szempontjából volt kívánatos az ellenzék részéről, hanem tulajdonképen vizs­gálni akarta azt a hátteret, amely kapcsolatba hozható a frankhamisítás bűnügyével. Bátor vagyok még egyszer felhívni a t. Nemzetgyűlés szíves figyelmét arra. hogy emlékezzünk vissza az akkori kósza hirekre, lehetetlen pletykákra, suttogásokra és gyanusitásokra. Hiszen akkor olyan idő volt, hogy aki a közéletben szerepeit, senki sem volt mentes galmaktól (Ugy van! jobbfelől.) mindenki gyanús volt, hiszen em­lékezzünk csak vissza és olvassuk el még egy­szer Sauer wein urnák a Matin ban megjelent nyilatkozatait, amelyeket, azt hiszem, ma Sauerwein sem tartana fenn s amelyeket, azt hiszem, hogy ő, mint régi ujságiró, a maga ré­széről szintén szegyei, szégyenli azokat a kom­münikéket és hírlapi közleményeket, amelyeket Magyarország megrága lm ázása és meggyanu­sitása szempontjából jónak látott kibocsátani T. Nemzetgyűlés! Sajnos — gyakran kény­telen vagyok azt mondani, hogy sajnos — any­nyira objektiv vagyok, hogy azokkal szemben sem tudok az igazsáígtól eltérni, akiket ma­gammal szemben akármilyen szempontból — akár egyéni, akár politikai szempontból — el­lenfélnek tekintek. Épen^ azért fokozottabb mértékben veszem rossz néven azt, ha valaki valótlanságokat ír vagy jelent ki sajtóközle­mény formájában vagy más módion, főleg ak­kor, ha ezekről a valótlanságokról meggyő­ződni módjában lett volna, de ezt elmulasztja és továbbra is fentartja ezeket a kijelentéseket (Lendvai István: A zsidó sohasem győződik meg arról, hogy hazudik, mert úgyis tudja előre, hogy hazudik! — Derültség jobbfelől.) Én már voltam bátor említeni, hogy a frankbizottság megalakulásakor és annak ösz­szeülésekor tájékozatlanságban voltunk és ere­detileg azt a háttért kerestük volna, azokat a szálakat, azokat a vonatkozásokat, azokat a harmadik személyeket kerestük, akik a nyilvá­nosságban nem voltak benn. nevük a nyilvá­nosság szájából nem hangzott el. hanem ' csak suttogásokban jelentkeztek. (Esztergálvos Já­nos: Nem ismeri a háttért! — Zaj a balközé­nen.) Bevallom, hogy mi ellenzéki tagtársaink­kal szemben valahogy ugy voltunk, hogy azt reméltük, hogy tőlük kapunk anyagot, hogy ők valahogy több anyagnak, több ténynek bir­tokában vannak és reméltük azt, hogy ennek folytán az ő közreműködésük fog segíteni a te­kintetben, hogy a tényállás kellőképen felde­rittessék. Ezzel szemben meg kell állapitanunk azt, hogy igenis, a parlamenti vizsgálóbizott­ságnak a kormánj^párthoz tartozó tagjai voltak azok, akik elsősorban jöttek azokkal az indít­ványokkal, amelyek az igazság felderítését cé­lozták és eredményezték. (Ugy van! jobbfelől.) Ök prezentálták tulajdonképen azokat az ada­tokat, amelyekből azután leszürődhetett a tényállás és ennek alapján ez a bizottsági je­lentés. Indítványoztuk természetesen, ezt a bizottság elfogadta és miután a Farkas István képviselőtársunk indítványának elfogadása folytán erre magát a kormány is kötelezte, be­következett az egyes kormánytagok meghallga­tása és ennek folytán mi hoztuk az igazságot a nyilvánosságnak. Ezt annak a dokumentálá­sára akarom előterjeszteni, hogy igenis a kor­mánypárt és a kormánypártnak a bizottságban levő tagjai akarták, forszírozták, hogy az igaz­ság mindenképen a külvilág elé kerülhessen. Ez folyik ugyanis mindnyájunknak abból a meggyőződéséből, — aminek különben a mi­nisterelnök ur is január 19-iki felszólalásában kifejezést adott — hogy a frankügynek, mint bűnügynek az elbírálása tekintetében semmi­nemű különböző vélemény a párt összes tagjai között nincs. Épugy, mint ahogy én azt ebben a vonatkozásban kifejezésre tudom juttatni, az egész ország is egységes e tekintetben. (Ugy van! jobbfelől.) A frankügyet, mint bűnügyet mindnyájan elitéljük, azt mi bűnügynek tart­juk^ veszedelmesnek tarjuk az ország szem­pontjából, mert nem felel meg annak az irány­zatnak, amelyet mindnyájan követni akarunk, amely ^ irányzat konszolidációt, nyugalmat, gazdasági fellendülést, megerősödést akar és végeredményben azt akarja, hogy ez az ország a nemzetközi relációban elfoglalja azt a helyet, amelyet megérdemel és amelyet meggyőződé­sem szerint csak ezeknek az eszközöknek érvé­nyesítésével tud elfoglalni. (Ugy van! jobb­felől.) Ma az ország távol áll, csekély eltérések­től eltekintve, — hiszen végletek, szélsőségek és különleges felfogások mindig vannak — mondom, az ország zöme, tömege távol áll min­den kalandtól, (Ugy van! jobbfelől.) kerüli a gőzös kirándulásokat, kerüli a fantaszta meg­oldásait annak a szomorú sorsnak, amelyei legelsősorban Trianon és az ezzel kapcsolatos dolgok kényszeritettek reánk. Mi célunk érde­kében küzködünk, mindnyájunk előtt megvan­nak a végcélok, amelyek elérésére törekedni akarunk, mindnyájunknak fáj az ország terü­letét ért megcsonkítás, mi mindnyájan a Nagy­Magyarország területét és régi boldogságát óhajtjuk viszontlátni. (Esztergályos János: Ezzel a politikával?) Nem ezzel a politikával, hanem azzal a politikával, amelyet pártunk Bethlen István ministerelnök ur vezetése mel­lett követ. (Kuna P. András: Az igazság kere­sésével és nem gyanúsítással! — Esztergályos János: Látjuk! —- Lendvai István: hiszen a csonka magyaroktól nem is vehető rossz né­ven, ha csonka Magyarországot akarnak! — Derültség. — Mozgás a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Erődi-Harrach Tihamér: Miután azok a szuppoziciók sem váltak be, amelyek az ellen­zék részéről emeltettek... (Lendvai István: Tessék azt mondani, hoery zsidó ellenzék vagy keresztény ellenzék! — Derültség.) Elnök: Kérem Lendvai képviselő urat, mél­tóztassék már csendben maradni!

Next

/
Thumbnails
Contents