Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-518

A nemzetgyűlés 518. ülése 1926. Erődi-Harrach Tihamér: Mondom, az egész bizottság- működése átment a kormány felelősségének vizsgálatára. E tekintetben különböztetnünk kell, hiszen az események is megadnák ezt a fokozatot; a bizottság összeülésekor az összeülég előtt egy-két nappal a kormány felelősségének kérdéséről nem volt szó, hanem inkább csak a politikai háttérnek vizsgálatáról és kérdéséről. Csak később került bele, épen a kormány tagjainak nyilatkozataiból és az igazságot teljesen feltáró előterjesztéseiből, azntán a politikai felelősség kérdése és egészen Pallavieini György képviselőtársam felszólalásáig a kormánynak az 1848:111. t.-c. 32. §-a alapján szóbajöhető jogi felelőssége mindezideig szóba sem került. (Esztergályos János: Ez a baj!) Igen, baj, az őrgróf Pallavieini ur szempontjából. Mert — amint azt a ministerelnök nr mondotta — ha valakinek vannak adatai a jogi felelősség megállapítása szempontjából tessék azokat előhozni (Esztergályos János: Ott van a többségi párt jelentése!) és tessék levonni azokat a konzekvenciákat és megtenni azokat az intézkedéseket, amelyeket a törvény .előír és megállapít, de nem lehet egyszerűen kiállani és vádaskodni, de ennek a jogi következményeit le nem vonni s amikor bizonyításra kerül a sor, akkor a bizonyitást kikerülni, (Urbanics Kálmán: Elbújni!) s amikor pedig felhivatik az illető képviselő ur arra, hogy tessék a nyilatkozatainak jogi konzekvenciáit levonni, akkor ő azt mondja,hogy: »nem szabad kizárólag a siker szempontjának irányítani az akciómat«, tehát ebből ő maga azt deriválja, hogy: »nem is lesz, nem is lehet az én akciómnak sikere, de megteszem« — hogy miért teszi, ez az ő belső dolga, én a lelkébe belenézni nem tudok, (Urbanics Kálmán: Sötét van ott nagyon!) megállapítani nem tudom, de mindenesetre a politika szempontjából, amikor valaki olyan országnak a képviselője, mint csonka Magyarország, akkor ez nem méltó egy poltikushoz, egy képviselőhöz. (Ugy van! jobbfelöl.) T. Nemzetgyűlés! A politikai fele^sség kérdése merül fel a kormánnyal szemben éj? amint azt voltam bátor jelezni, a bizottság kitartó, nagy munkát végzett és ennek a munkának az eredménye le van fektetve a bizottság előadójának jelentésében, amelyet a bizottság elfogadott és a többség magáévá tett' Végtelenül sajnálom, hogy Györki mire igen t. képviselő ur beszédének végighallgatása folytán azt a megállapítást kell tennem, hogy Györki Imre t. kénviselő ur vagy nem olvasta el ezt a bizottsági jelentést, vagy nem akarta elolvasni. Mert ha elolvasta volna és el akarta volna olvasni és azt jogászi szemmel megnézte volna, sok olyan tényállítást mellőzött volna, amelyet azonban, sajnos, ő mégis megtett. (Kuna P. András: Akkor nem beszélt volna olyan sokáig!) A politikai felelősség mire irányul? Arra irányul, hogy több-kevesebb parlamenti kifejezéssel állandóan hangoztat a t. túlsó oldal, hogy távozzék, mondjon le a kormány. (Esztergályos János: Ez a legkevesebb, amit megtehet! — Derültség jobb felől.) Erre ennek a végső konzekvenciának levonására irányul, mondom, a politikai felelősség kérdése. Ne méltóztassék félreérteni a szavaimat! (Hegymegi-Kiss Pál: Képviselő ur! Becsületes ellenzéki embernek nem mindig ez a céljai Különösen ha frankhamisítás van!) A kormánybuktatást minden kérdéssel össze lehet kapcsolni, csak olyan kérdéssel nem, amelyhez az ország becsülete fűződik. Én megbuktathatom ezt a évi március hó 16-én, kedden. 233 kormányt akármikor, de lia a kormány bukásának következménye az ország becsületének elvesztése lesz, akkor ehhez semmi körülmények között nem járulhatok hozzá. A politikai felelősség kérdése mindig és minden parlamentáris országban a többségi elvvel függ össze. Addig, amig a kormánynak többsége van, supponáltatik elvontan, hogy a kormánynak megvan a többsége a nemzetben is. Én vallom, hiszem és meg vagyok győződve róla, hogy a kormánynak ez a többsége nemcsak szupponáltatik, hanem a kormánynak megvan a többsége nemcsak ebben a Házban, hanem kint az egész országban. (Úgy van! jobbfelől. — Nagy Vince: Próbáljuk meg! — Esztergályos János: Gyerünk a választók elé! — Urbanics Kálmán: Soha. ilyen kormány nem volt, mint ez!) Elnök: Csendet kérek! (Esztergályos János: Most csináljunk uj választást!) Csendet kérek, képviselő urak! (Hegymegi-Kiss L ál közbeszól.) Hegymegi képviselő urat is kérem, méltóztassék csenben maradni. Erődi-Harrach Tihamér: Nekem módomban van a saját kerületemmel állandó nexusban lenni. (Szabó Imre: Nyilt szavazásos kerület!) Alávetem magam titkos választásnak is, és biztositom kedves képviselőtársamat, hogy ön ott még szóba sem kerülhet. (Szabó Imre: Ugyan kérem! — Esztergályos János: Úgyis tudja, hogy nem csinálják meg*!) Elnök: Szabó és Esztergályos képviselő urakat kérem, méltóztassanak csendben maradni. Erdődi-Harrach Tihamér: Csupán arra a jelenségre utalok, hogy a frankügy egész tárgyalása alatt ez a párt sziklaszilárdan, egységesen áll, nem csökkent egyetlenegy tagg-al sem, sőt szaporodott. (Hegymegi-Kiss Pál: Még szaporodni is fog! Mi is most tisztulunk!) Csak nézzük egészen objektive és nyugodtan az eseményeket^ Általános emberi tulajdonság és vonás, sajnos, a gyengeség. Mindnyájan többé-kevésbé gyengék vagyunk, vannak azonban e tekintetben fokozatok és különbségek is. Mindig vannak emberek, akik a gyengébbet elkerülik. Mindig vannak emberek, akik igyekeznek a barátjaikat ugy megválogatni, hogy azok vezető pozícióban lévő emberek legyenek. Nézzünk szét, akárkinek csökkent a tekintélye vagy a vagyoni helyzete, barátainak egyrésze már elhagyja. Ezt a pártot azonban egyetlenegy ember sem hagyta el, sőt szaporodott a párt, mert az illetőket nyomja a saját közönségük, amely egységesen azt mondotta, hogy nem kell botrány, nem kell skandalum, az a közönség, amely nem akar ma már, még azt sem mondom, demagógiát, de amely nem akar semmi nyugtalanságot, hanem dolgozni akar, előre akar haladni és gazdaságilag akar erősödni ugy és abban a vonalban, amelyet én vallok és képviselek és amely az ország előhaladására vezet. (Esztergályos János: A választói előtt másképen beszél, mint ahogyan itt szaval!) Elnök: Csendet kérek! Erődi-Harrach Tihamér: Állandóan halljuk és állandóan hangoztatják azt, hogy a kormány felelős, mert tűrte és megengedte azt az atmoszférát, amelyből az egész frankügy keletkezhetett. (Esztergályos János: Talán csak nem a rábeszélő államtitkiátr a felelős!) Emlékezzünk vissza. Mindig azt mondtuk, vissza kell nézni az időknek bizonyos távlatába, mert akkor jobban látjuk az eseményeket és jobban tudjuk megítélni azoknak súlyát és jelentősé-