Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-518
A. nemzetgyűlés 518. ülése 1926. útra vinni az egész nyomozást, részben a nyomdákban elrendelt házkutatással, de részben azzal is, hogy barátságos megbeszélésre invitálta fel a két legfőbb bűnöst és azokat személyi kapacitáeiő révén kivánta beismerésre birni. De bűnös ez a kormányzat és távoznia kell azért is, mert azáltal, hogy amig itt a minister elnök ur január 19-iki beszédében körvonalazta és leszögezte a kormányzat törvényes álláspontját a franciákkal, az idegen hatóságok közegeivel való együttműködésre, a kollaboratióra vonatkozólag, addig maga a ministerelnök ur által megállapittatott kormányfelfogáson és törvényes felfogáson jóval túlment és a nemzeti szuverenitást valósággal kiszolgáltatta idegen állam alkalmazottainak és súlyosan visszaélt.ennek a nemzetnek bizalmával. Olyan kormányzat pedig, amely ennyi bűnt és súlyos mulasztást követett el, amelynek uralma megteremtette és kitermelte azt a rendszert, hogy eljutottunk odáig, hogy ma már sorra és rendre hamisitjuk az idegen pénzeket, az olyan kormányzat, amelynek nincs elég ereje és bátorsága arra, hogy ezt a fekélyt teljesen kitisztitsa és kioperálja, az olyan kormányzat, amely a nemzeti szuverenitást valósággal lábbal taposta és kiszolgáltatta egy külföldi államhatalomnak: nem maradhat meg a helyén s ezért én teljesen a kisebbségi vélemény álláspontjára helyezkedem és a többségi véleményt nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Á pénzügyminister ur kivan szólani. Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Van szerencsém tisztelettel benyújtani az olasz királysággal megkötött egyes adóügyi kedvezményekről szóló törvényjavaslatot indokolásával együtt, (Szabó Imre: Azt hittük, hogy a lemondását adja be!) Tisztelettel kérem, méltóztassék azt az osztályok mellőzésével kinyomatni, szétosztatni s tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasitani. Elnök: Az imént beterjesztett törvényjavaslat ki fog nyomatni, szét fog osztatni s előzetes tárgyalás végett kiadatik a pénzügyi bizottságnak. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Erődi-Harrach Tihamér ! Erődi-Harrach Tihamér: T. Nemzetgyűlés! Az előttem szólott Györki Imre t. képviselőtársam felszólalása dokumentuma annak, hogy ez az egész frankbizottsági vita nem jogászi, hanem politikai vita, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Természetes!) mert a tények meg vannak állapitva, le vannak rögzitve és Györki t. képviselőtársam, egészen más konklúzióra jut, mint amelyre szerény véleményem és meggyőződésem szerint, tisztán jogi bázison jutni lehetne. (Pikler Emil: Politikai felelősségről van szó!) Épen ezért, miután a tények meg vannak állapitva, Györki t, képviselőtársam abból a célból, hogy a > szerintem politikailag nem helyálló konklúziójához eljuthasson, kénytelen volt épen ezen meggyőződése és annak érvényesitése miatt a jogi tényekből is egyeseket rnás megvilágitásba beállitani, egyeseket pedig elhallgatni, mert különben, mint jogász, nem juthatott r volna arra a konklúzióra, amelyre jutott. Én bátor leszek majd a Györki t. képviselőtársam által felhozott egyes tényelőadásokra reflektálni és ezeket a tényeket az én politikai meggyőződésemnek megfelelő megfelelő megvilágitásba helyezni, amely azonban természetszerűleg Györki t. képviselőtársam évi március hó 16-án, kedden. 231 politikai meggyőződésével szöges ellentétben van. Elöljáróban azonban reflektálni vagyok bátor egy megjegyzésére, nevezetesen arra, hogy szemrehányást tett a távollevő minister elnök urnák amiatt, hogy ő nincs itt jelen. (Lendvai István: Ők általában szeretik a távollevő elemeket!) A legutolsó nemzetgyűlési ülés igazolta a többségnek álláspontját, hogy a Ház üléseinek elnapolását határozta el, igazolta, hogy szükséges volt ez az elnapolás, mert hiszen azok a botrányok — nem akarok támadni, inszinuálni és gyanúsítani, de minden jóhiszeműség mellett is — azt a nézetet kelthették és azt hiszem, jogosan keltették, hogy ezek a botrányok, amelyek az elmúlt ülésen történtek, valahogy nem is ennek az ülésteremnek, nem is a mi szegény, megsanyargatott csonka Magyarországunknak, hanem valahogy a külföb" nek szólottak. Épen azért, miután várható volt, hogy ugyanennek a taktikának és politikának megfelelően a nemzetgyűlésnek ez a terme további botrányoknak lesz szinhelye és szintere, ennek folytán ugy látom, politikai okosság volt az ország érdekében, hogy a nemzetgyűlés az üléseit tényleg elnapolta a mai napig. Az, hogy a ministerelnök ur az ő eredeti tervének megfelelően a mai ülésre nem tudott eljönni, nyilvánvalóan a genfi népszövetségi eseményekből folyik, hiszen minden újságolvasó ember látja azt a súlyos népszövetségi konstellációt, amely most van s amely németcsatlakozás okából történik és én azt hiszem, hogy ugy a franciák, mint az angolok sem gondolták azt, hogy a Népszövetség ülésezése ilyen soká fog tartani. Arra nézve, hogy a ministerelnök ur programmjának meg-felelőén, amint Györki képviselő ur előhozta, ezeket a magyar belpolitikai szempontból fontos kérdéseket miért nem hozta ia Népszövetság tárgyalása elé, természetesen mindaddig, amig ő e tekintetben indokait elő nem terjeszti, nyilatkozni legalább is hivatott módon nyilatkozni, egyikünk sem tud. Ezután a bevezetés után bátor vagyok hangoztatni általánosságban a meggyőződésemet, — amelynek egy iziben már, fdb egészen más tárgykörből kifolyólag, itt kifejezést adtaim, — a parlamenti vizsgálóbizottság tekintetében. Nevezetesen bátor voltam kifejteni akkor azokat az aggályaimat a parlamenti vizsgálóbizottság kiküldése tekintetében, amelvtík bennem, mint éppen jogászban, élnek. Utaltam akkor azoikra a hatásköri elkülönülésekre, amelyek az egyes ágak között vannak. Veszedelmesnek tartom ugyanis a politikai vizsgálóbizottságok kiküldését olyan kérdésekben, amelyeknek bűnügyi vonatkozásaik is vannak. Mert mindenesetre a szuv?rénitás szempontjából is óvakodnunk kell ezeiknek a hatásköröknek összezavarásától, ami pedig bekövetkezlietik épen a parlamenti vizsgálóbizottság kiküldése teikintetében. Ezek elvi aggályok és elvi kifogások, amelyek azonban ma már szuperáltaknak tekinthetők és tekintendőik, mert hiszen már egy meglevő ténnyel állunk szemben; a parlamenti bizottság befejezte működését, sőt erre vonatkozólag jelentését is. megtette. Örömmel állapítom meg, hogy' bizonyos velleitások, az elhatárolásokat sértő bizonyos kezdeméinyezések voltak ugyan, azonban éppen a parlamenti vizsgálóbizottság tagjainak bölcs megfontoltságát dicséri az a körülmény... (Esztergályos János: Amenynyire az bölcs volt!) Kérem az ellenzéki tagokra épen ugy áll a bölcsesség, mint erre az oldalra! (Esztergályos János : Nem ők vol-