Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-518

230 A nemzetgyűlés 518. ülése 1926. évi március hó 16-án, kedden. hogy a Térképészeti Intézetben készültek a karnis frankok és tudta azt, hogy Gerő is szerepel, mint a frankhamisitók egyike. T. Nemzetgyűlés! Amennyire igyekszik ez az imént felolvasott hivatalos kommüniké elterelni a közönség figyelmét, hogy tulajdonképen itt felderítve semmi sincs, olyannyira valóságos komikumba illő módon felderíti ez a hivatalos közlemény, nyilatkozat, hogy vájjon miről lehet felismerni a hamis frankot a valóditól és a legtüzetesebb leírását adja körülbelül 30 soron át annak, hogy a hamis frankot a valóditól hogyan lehet megkülönböztetni, mert nem volt még égetőbb gondunk december 30-án annál, hogy milyen módon lehet megkülönböztetni a hamis frankot a valóditól, akkor, amikor már nyilvánvaló a bűnösök egész serege, az adatok egész áradata áll a nyomozó hatóságok rendelkezésére. De a többi minister urak felelősségét sem hagyhatom érintetlenül és itt van a honvédelmi minister ur felelőssége. Az ő felelőssége is megállapítható már csak abból a tényből is, hogy amikor itt ebben az országban le kellett szerelni a békeszerződés értelmében a katonatiszteknek egy tekintélyes részét, akkor úgyszólván m ár ól-holnapra egy idegenben élő katonának reaktiválását keresztül tudta vinni, azt ismét tényleges állományba tudta helyeztetni, hivatkozva arra, hogy Magyarországon kivan szolgálatot tenni. Az illető pedig nyugdíjaztatta magát néhány hét után és nyugdíjaztatási kérvényében már meg is jelöli azt, hogy nyugdíját Nyitramegye egyik községébe, tehát a csehek által elfoglalt terület egyik helyére kívánja küldetni, ami már maga is bizonyitja, hogy milyen komoly szándéka volt az, amely ezt a vezérkari ezredest a magyarság iránt hevítette akkor, amikor kérte, hogy állásába visszahelyezzék. Nyilvánvaló ebből, hogy csak az volt a szempont és a cél, hogy — miután a csehek nem vették át és nem adtak neki nyugdíjat, — magyarságát és hazafiságát hangoztatva visszatérjen ide; itt, a sógorság-komaság rendszerét felhasználva, újból reaktiváltatta, majd nyugdíjaztatta magát és egyúttal a belügyminister ur hathatós segítségével állampolgárságát is megnyerte, vissaszerezte, holott az más halandóknak, más állampolgároknak a legkevesebb esetben van megengedve és azt csak hosszú Kálvária-járás után adják meg. (Rakovszky Iván belügyminister: Dehogy! Havonta kétezer embert honosítunk mostanában!) így meg kell állapitanom bizonyos mértékig a pénzügy minister ur felelősségét is. (Halljuk! jobbfelől.) Lehetettemnek tartom ugyanis, hogy a pénzügyminister ur — mint az adminisztrációért felelős vezető minister — tudja és eltűrje azt, hogy egyik alája rendelt hivatalban, intézményben hosszú hónapokon keresztül, amint a kihallgatott tanuk bizonyították, rendes hivatalos munkaidőn belül hamis frankokat gyártsanak, hogy annak az intézménynek céljaira a ministeriumnak büdzséjében bizonyos átalakításokat végezzenek, csak azért, hogy a hamis frankok gyártása ott nyom nélkül történhessék. Kérdem tehát, micsoda vezetése az a ministeriumnak, amikor itt bőséges munkadíjakat, hatalmas költségeket fizetnek ki azért, hogy hamis pénzeket gyárthassanak és erről a ministernek nem tesznek jelentést azok a közegei, akik hivatva vannak ezt az ellenőrző munkát elvégezni!! (Derültség, mozgás jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés! Itt van azután a külügyminister urnák, illetőleg kereskedelemügyi minister urnák felelőssége. A külügyminister ur feltétlenül felelős azért a rendszerért, amelyet, ugylátszik, meghonosítottak itt a ministeriumban, hogy nyakló nélkül bárki, ha bemegy oda, kaphat futárigazolványt, csak; kellő összeköttetésekkel rendelkezzék és kaszinótag legyen. Ez lehetetlen állapot és nem egyeztethető össze a jogállam rendszerével, hogy amikor minden állaimban a nemzetközi jog szabályozza a futárigazolványok kiadását és amikor a nemzetközi egyezmények mindenütt elismerik a futai-igazolványok respektálását, akkor legyen egy állam Európában, — amely a kultúrállam, a jogállam fogalmát vindikálja magának — és kiadjon minden jöttmentnek futárigazolványt és igy lehetőséget adjon arra, hogy országunkat, Magyarországot kompromittálják idegen államok előtt akkor, amikor kiderül az ilyen futárigazolvány hamissága. De még inkább lehetetlen súlyos mulasztás és visszaélése a kereskedelemügyi ministernek: az, hogy amikor kiderült, hogy 400 millió koronát a Postatakarékpénztár Mankoviohnak Nádosy ajánlása folytán teljesen szabálytalanul kiutalt, akkor nemcsak nem gondoskodott arról, hogy a Postatakarékpénztárnak azt a vezetőjét, aki ilyen súlyos szabálytalanságot követett el, rögtön felfüggessze állásától és lehetetlenné tegye, hogy az egy pillanatig is ellássa hivatali teendőit, hanem megtűrte továbbra is hivatalában, sőt továbbment és nem gondoskodott arról, hogy a 400 millió koronának megtérítése valamiiképen megtörténjék, semmiféle szükséges intézkedést nem foganatosított erre vonatkozólag, pedig ez egy szerencsétlen, koldusszegény ország háztartásában jelemtőis öszszeg. (Zaj.) Elnök: Kérnem kell a képviselő urakat, méltóztassanak magánbeszélgetéseiket r abbahagyni. Figyelmeztetem Esztergályos és Zsilinszky képviselő urakat is! (Esztergályos János: Ez csak szellemidézés!) Esztergályos urat másodszor figyelmeztetem! Györki Imre: Ismétlem, semmi intézkedést nem tett a kereskedelemügyi minister ur, hogy a 400 millió koronát kitevő és az államot nyilvánvalóan érintő kár megtéríttessék és nekünk, a frankbizottság tagjainak, kellett felhívnunk a kereskedelemügyi ministernek ott jelenlévő képviselőjét, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a kár elhárítására, mert egy pillanatig sem tűrhetjük azt, hogy a 400 millió koronát kitevő összeg kiutaltassák és semmiféle fedezetről gondoskodás ne történjék. Ezekben voltam bátor az egyes minister urak felelősségét körvonalozni. Láthatjuk azt, hogy a felelősség két irányban konstruálható meg. Egyrészt megkonstruálható abból, — és ez különösen áll a ministerelnök úrra, — hogy tudott a frankhamisításról már korábban, már 1922-ben és 1923-ban tndott arról, hogy a frankhamisításnak előzményei is voltak: a dinárhamisitás és a szokolhamisitás. Megállapítható és megkonstruálható az, hogy ezeknek a dinár és szokolhamisitásoknak ki nem nyomozásából, ezeknek a bűncselekményeknek eltussolásából sarjadt ki ez az uj bűncselekmény, amiért tehát a felelősséget ennek a kormányzatnak, igenis, vállalnia kell. De bűnös és távoznia kell ennek a kormányzatnak azért is, mert attól a pillanattól kezdve, amikor kiderült ez a bűncselekmény, akkor nemcsak igyekezett minden lehető módon azt eltitkolni, nemcsak igyekezett a maga részéről is lokalizálni néhány emberre, hanem igyekezett gátat vetni annak, hogy ez ne a való tényeknek megfelelően derüljön ki, igyekezett, a nyomozást a belügyminister körébe vonni, igyekezett hamis vágányra és tév-