Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-518

230 A nemzetgyűlés 518. ülése 1926. évi március hó 16-án, kedden. hogy a Térképészeti Intézetben készültek a ka­rnis frankok és tudta azt, hogy Gerő is szerepel, mint a frankhamisitók egyike. T. Nemzetgyűlés! Amennyire igyekszik ez az imént felolvasott hivatalos kommüniké el­terelni a közönség figyelmét, hogy tulajdon­képen itt felderítve semmi sincs, olyannyira valóságos komikumba illő módon felderíti ez a hivatalos közlemény, nyilatkozat, hogy vájjon miről lehet felismerni a hamis frankot a való­ditól és a legtüzetesebb leírását adja körülbe­lül 30 soron át annak, hogy a hamis frankot a valóditól hogyan lehet megkülönböztetni, mert nem volt még égetőbb gondunk december 30-án annál, hogy milyen módon lehet megkülönböz­tetni a hamis frankot a valóditól, akkor, ami­kor már nyilvánvaló a bűnösök egész serege, az adatok egész áradata áll a nyomozó hatósá­gok rendelkezésére. De a többi minister urak felelősségét sem hagyhatom érintetlenül és itt van a honvédelmi minister ur felelőssége. Az ő felelőssége is meg­állapítható már csak abból a tényből is, hogy amikor itt ebben az országban le kellett sze­relni a békeszerződés értelmében a katonatisz­teknek egy tekintélyes részét, akkor úgyszól­ván m ár ól-holnapra egy idegenben élő katoná­nak reaktiválását keresztül tudta vinni, azt ismét tényleges állományba tudta helyeztetni, hivatkozva arra, hogy Magyarországon kivan szolgálatot tenni. Az illető pedig nyugdíjaz­tatta magát néhány hét után és nyugdíjazta­tási kérvényében már meg is jelöli azt, hogy nyugdíját Nyitramegye egyik községébe, tehát a csehek által elfoglalt terület egyik helyére kívánja küldetni, ami már maga is bizonyitja, hogy milyen komoly szándéka volt az, amely ezt a vezérkari ezredest a magyarság iránt hevítette akkor, amikor kérte, hogy állásába visszahelyezzék. Nyilvánvaló ebből, hogy csak az volt a szempont és a cél, hogy — miután a csehek nem vették át és nem adtak neki nyug­díjat, — magyarságát és hazafiságát hangoz­tatva visszatérjen ide; itt, a sógorság-komaság rendszerét felhasználva, újból reaktiváltatta, majd nyugdíjaztatta magát és egyúttal a bel­ügyminister ur hathatós segítségével állampol­gárságát is megnyerte, vissaszerezte, holott az más halandóknak, más állampolgároknak a legkevesebb esetben van megengedve és azt csak hosszú Kálvária-járás után adják meg. (Rakovszky Iván belügyminister: Dehogy! Ha­vonta kétezer embert honosítunk mostanában!) így meg kell állapitanom bizonyos mérté­kig a pénzügy minister ur felelősségét is. (Hall­juk! jobbfelől.) Lehetettemnek tartom ugyanis, hogy a pénzügyminister ur — mint az admi­nisztrációért felelős vezető minister — tudja és eltűrje azt, hogy egyik alája rendelt hivatal­ban, intézményben hosszú hónapokon keresztül, amint a kihallgatott tanuk bizonyították, ren­des hivatalos munkaidőn belül hamis franko­kat gyártsanak, hogy annak az intézménynek céljaira a ministeriumnak büdzséjében bizo­nyos átalakításokat végezzenek, csak azért, hogy a hamis frankok gyártása ott nyom nél­kül történhessék. Kérdem tehát, micsoda veze­tése az a ministeriumnak, amikor itt bőséges munkadíjakat, hatalmas költségeket fizetnek ki azért, hogy hamis pénzeket gyárthassanak és erről a ministernek nem tesznek jelentést azok a közegei, akik hivatva vannak ezt az ellenőrző munkát elvégezni!! (Derültség, moz­gás jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés! Itt van azután a külügy­minister urnák, illetőleg kereskedelemügyi mi­nister urnák felelőssége. A külügyminister ur feltétlenül felelős azért a rendszerért, amelyet, ugylátszik, meghonosítottak itt a ministe­riumban, hogy nyakló nélkül bárki, ha be­megy oda, kaphat futárigazolványt, csak; kellő összeköttetésekkel rendelkezzék és kaszinótag legyen. Ez lehetetlen állapot és nem egyeztet­hető össze a jogállam rendszerével, hogy ami­kor minden állaimban a nemzetközi jog szabá­lyozza a futárigazolványok kiadását és ami­kor a nemzetközi egyezmények mindenütt el­ismerik a futai-igazolványok respektálását, akkor legyen egy állam Európában, — amely a kultúrállam, a jogállam fogalmát vindikálja magának — és kiadjon minden jöttmentnek futárigazolványt és igy lehetőséget adjon arra, hogy országunkat, Magyarországot kompro­mittálják idegen államok előtt akkor, amikor kiderül az ilyen futárigazolvány hamissága. De még inkább lehetetlen súlyos mulasztás és visszaélése a kereskedelemügyi ministernek: az, hogy amikor kiderült, hogy 400 millió koronát a Postatakarékpénztár Mankoviohnak Nádosy ajánlása folytán teljesen szabálytalanul ki­utalt, akkor nemcsak nem gondoskodott arról, hogy a Postatakarékpénztárnak azt a vezető­jét, aki ilyen súlyos szabálytalanságot köve­tett el, rögtön felfüggessze állásától és lehetet­lenné tegye, hogy az egy pillanatig is ellássa hivatali teendőit, hanem megtűrte továbbra is hivatalában, sőt továbbment és nem gondos­kodott arról, hogy a 400 millió koronának meg­térítése valamiiképen megtörténjék, semmiféle szükséges intézkedést nem foganatosított erre vonatkozólag, pedig ez egy szerencsétlen, kol­dusszegény ország háztartásában jelemtőis ösz­szeg. (Zaj.) Elnök: Kérnem kell a képviselő urakat, méltóztassanak magánbeszélgetéseiket r abba­hagyni. Figyelmeztetem Esztergályos és Zsi­linszky képviselő urakat is! (Esztergályos Já­nos: Ez csak szellemidézés!) Esztergályos urat másodszor figyelmeztetem! Györki Imre: Ismétlem, semmi intézkedést nem tett a kereskedelemügyi minister ur, hogy a 400 millió koronát kitevő és az államot nyil­vánvalóan érintő kár megtéríttessék és nekünk, a frankbizottság tagjainak, kellett felhívnunk a kereskedelemügyi ministernek ott jelenlévő képviselőjét, hogy tegye meg a szükséges intéz­kedéseket a kár elhárítására, mert egy pilla­natig sem tűrhetjük azt, hogy a 400 millió ko­ronát kitevő összeg kiutaltassák és semmiféle fedezetről gondoskodás ne történjék. Ezekben voltam bátor az egyes minister urak felelősségét körvonalozni. Láthatjuk azt, hogy a felelősség két irányban konstruálható meg. Egyrészt megkonstruálható abból, — és ez különösen áll a ministerelnök úrra, — hogy tu­dott a frankhamisításról már korábban, már 1922-ben és 1923-ban tndott arról, hogy a frank­hamisításnak előzményei is voltak: a dinár­hamisitás és a szokolhamisitás. Megállapítható és megkonstruálható az, hogy ezeknek a dinár ­és szokolhamisitásoknak ki nem nyomozásából, ezeknek a bűncselekményeknek eltussolásából sarjadt ki ez az uj bűncselekmény, amiért tehát a felelősséget ennek a kormányzatnak, igenis, vállalnia kell. De bűnös és távoznia kell ennek a kormányzatnak azért is, mert attól a pilla­nattól kezdve, amikor kiderült ez a bűncselek­mény, akkor nemcsak igyekezett minden le­hető módon azt eltitkolni, nemcsak igyekezett a maga részéről is lokalizálni néhány emberre, hanem igyekezett gátat vetni annak, hogy ez ne a való tényeknek megfelelően derüljön ki, igyekezett, a nyomozást a belügyminister kö­rébe vonni, igyekezett hamis vágányra és tév-

Next

/
Thumbnails
Contents