Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-518

À nemzetgyűlés 5.18. ülése 1926. évi március íió 16-án, kedden. 229 hogy hamis frankok terjesztése miatt lefogták Jankóvich Arisztid ezredest; bár december 18-án a ministerelnök ur az egész tényállást felfedte a belügyminister ur előtt; (Rakovszky Iván belügyminister: Az egész tényállást!) bár december 28-án — hogy tovább menjek — a ministerelnök ur szerint, mint maga is mondja, a belügyminister ur előtt már nyilvánvalóvá vált, hogy Nádosy bűnpártolása a legnagyobb mértékben valószinű és egyébként is ezen a napon már fölmerült a Nemzeti Szövetség, a Térképészeti Intézet és Gerő neve: mégis december 28-án, amikor a francia megbizottak megjelentek Budapesten a nyomozás adatainak megismerése céljából, akkor a rendőrhatóság naivul, mit sem tudva, mint egy ártatlan kis szűzike megkérdezi a franciákat, hogy mutassák meg, mondják meg a bankjegyek előállításának helyét és adják meg a nyomdára vonatkozó felvilágosításokat. Meg kell döbbenni, t. Nemzetgyűlés, a félrevezetésnek ezen nyilvánvaló módszerén. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hát szabad-e megtenni azt, hogy amikor az imént felsorolt ennyi adat már a kormány közegeinek birtokában volt és rendelkezésre állott, akkor naivul odaálltak a francia megbizottak elé és kérték, hogy a francia megbizottak adjanak tudomására a magyar nyomozati közegeknek bizonyos tényeket, ugy gondolván, hogy tovább semmiesetre sem akarnak elmenni a nyomozásban, mint amennyire a franciák a saját hatáskörükben már bizoiryos tényeket kinyomoztak. Ha megfigyeljük különösen az első hónapban történt nyomozási aktusokat, akkor mindenkinek elfogulatlanul meg kell állapítania, hogy a mi nyomozásunk utána kullogott a francia hatóságok nyomozásának és egyetlenegy jottával, egyetlen adattal sem kivánt többet felderíteni, mint ami amúgy is tudott volt a franciák előtt, amit nem lehetett elkenni(Ugy van! a szélsőbaloldalion. — Kuna P. András: Vakmerő beállítás!) Itt van még egy tény, amelyre bátor vagyok utalni és amely nagyon pregnáns módon bizonyitja, hogy a r belügyminister ur milyen határozott rendeltetéssel és szándékkal kívánta az eltussolást végrehajtani. Ugyancsak a frankbizottság előtt tett nyilatkozatában a belügyminister ur azt mondja, hogy december 25-én merült fel előtte a Térképészeti Intézet neve s az a régen fenálló gyanú, hogy a Nemzeti Szövetség is valamilyen formában benne van. Erre mondottam, hogy ennek ellenére december 28-án félre akarták vezetni a francia detektiveket. De itt jön azután az, amire bátor vagyok utalni, itt jön a jelentés 29-ik oldalán található rendelkezés, amely szerint hogy a nyomozás figyelmét eltereljék, igyekeztek azt tévútra vezetni és bár már december 25-én tudta a belügyminister ur, hogy Gerő benne van ... (Rakovszky Iván belügyminister: Dehogy tudtam!) Bocsánat, tessék a saját nyilatkozatát elolvasni és ha elolvasta, akkor tessék megcáfolni. (Rakovszky Iván belügyminister: A Térképészeti Intézetnek valami köze van hozzá. De ez még nem Gerő! — Zaj.) Szó szerint idéztem a belügyminister urnák a frankbizottság előtt tett vallomását, tehát ezt nincs joga megcáfolni. (Rakovszky Iván belügyminister: Önnek nincs joga mást olvasni, mint amit én mondtam!) Amikor már december 25-én a belügyminister ur előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a Térképészeti Intézetben követték el a frankhamisítást és tudta hogy Gerő is, tehát a Térképészeti Intézet főtisztviselője, részese a frankhamisításnak, mégis január 3-án az összes budapesti nyomdákban elrendelte a házkutatást (Rakovszky Iván belügyminister: Bizonyítékot kerestem!) annak megállapítására, hogy vájjon nem történt-e ott a frankhamisítás. Ezt nyilvánvalóan azzal a szándékkal tette, — amit annakidején a belügyminister ur maga is bevallott — hogy a figyelmet elterelje és a botrányt elkerülje. (Rakovszky Iván belügyminister: Biztos bizonyíték nélkü senki ellen sem akartam eljárni ! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez van a nyilatkozatban is. (Rakovszky Iván belügyminister: Bizonyíték kell, nem gyanú!) Hivatkozom az ön vallomására, hogy azért tartott házkutatást oly nyomdákban, melyekről meg volt győződve, hogy semmiféle részük nincs a frankhamisításban, hogy tévútra vezesse a közvéleményt, hogy elterelje a figyelmet a Térképészeti Intézetről, amelynek neve már közszájon forgott, és azért, hogy a belügyminister ur az elkenési szándékot keresztülvigye. (Zaj a jobboldalon.) Amikor ez nyilvánvaló a belügyminister ur valomásából, amikor a nyomozás, vizsgálat egész során a bűnös cselekményeknek egész sorozatát követte el, mikor hivatalos hatalmával súlyosan visszaélt és hatáskörébe vont oly ténykedéseket, melyek nem tartoztak reá; amikor barátságos figyelmeztetéssel igyekezett rábírni Nádosyt, hogy tegyen vallomást; mikor alkudozott egy súlyos bűncselekmény r elkövetőjével; amikor a Térképészeti Intézet már benne volt az ügyben, (Rakovszky Iván belügyminister: Letartóztattam az összes embereket!) mégis hogy hamis vágányra terelje a dolgot, és elleplezze az ügyet, más nyomdákban is házkutatást tartatott, (Rakovszky Iván belügyminister: Csak gyanú volt, de nem volt bizonyíték!) ezzel oly súlyos bűnt követett el, amely alkalmas arra, hogy ön ellen az 1848:111. t.-c. értelmében az eljárás meginduijon és ön vád alá helyeztessék. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj jobbfeíől. — Kabók Lajos: így kereste volna a bizonyítékokat akkor is, ha egy szegény emberről lett volna szó! — Malasits Géza: A kétféle jog hirdetői. Ami szabad ott, azt nem szabad itt! — Esztergályos János: Jobb volna, ha a belügyminister lemondana! — Rakovszky Iván belügyminister: Maga szeretne ideülni!) Itt van még egy körülmény, amely ugyancsak a belügyminister hatáskörébe tartozik, amelyre szintén figyelemmel kell lenni, s amely megint eltussolási szándékkal történt. December 30-iki kelettel, tehát amikor már meglehetősen előrehaladott stádiumban volt a frankbotrány kinyomozása, — mert hiszen a ministerelnök ur előtt és a belügyminister ur előtt már egész sor ténybeli adat rendtelkezésre állott — a kormány kiadott egy hivatalos közleményt, nyilatkozatot, amely többek között azt mondja: »erősen foglalkoztatja a nyomozást az a sok bejelentés is, amely erre az ügyre vonatkozólag a közönség köréből érkezik. Minden bejelentés, minden gyanúba jöhető személy iránt a legalaposabb kutatás folytattatott le, azonban eredmény nélkül.« Tehát december 30-án a kormány kőnyomatosa kiad egy hivatalos nyilatkozatot, amely megállapítja, hogy minden gyanúba jöhető személy iránt a legalaposabb kutatás folytatódott le, ennek ellenére a nyo

: mozás eddig semmiféle eredményt felmutatni nem tudott, holott a tényállás már teljesen fel volt derítve, a belügyminister ur már tudta, hogy a bűncselekményt Nádjosy és Windischgraetz követték el, tudta, hogy a Nemzeti Szövetségben rejtegették a hamis frankokat, tudta, 33*