Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-518

222 4 nemzetgyűlés 518. ülése 1926, követeljük mi, hogy ez minden melléktekfntet nélkül felderittessék, hogy ezt a kelevényt felváigjuk és ezt a mocsarat kitisztítsuk, kiszárítsuk, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert tisztában vagyunk azzal, hogy ha most nem tudjuk kiszárítani, lecsapolni a mocsarat ós nem tudjuk a titkos társaságokat teljesen kiirtani, akkor a kormány bűnös könnyelműsége . folytain ugyanez a társaság féléven belül angol fontokat, vagy pedig amerikai dollárokat fog hamisítani. (Propper Sándor: A bátorítás megvan rá!) Az igen t. miniisterelnök ur a frank-bizottság előtt történt meghallgatása alkalmával hivatkozott arra, hogy első meghallgatása alkalmával nem tartotta szükségesnek elmondani és nem is gondolt arra, hogy már 1922-ben vagy 1923-ban is tudomására juttatták, hogy itt frankhamisításra készülnek. Erre nem is tudok más jelzőt alkalmazni, mint azt, hogy a ministerelnök urnák ez a nyilatkozata naiv, mert teljesen képtelenínek tartom, hogy a ministerelnök urat, akinek emlékezete egyébként olyan friss, olyan eleven, ily nagyfontosságú kérdésben helybenhagyta volna a memóriája és ne emlékezett volna egy korábban történt bejelentésre, egy korábbi hamisítási ügyre akkor, amikor neki Kozma Miklós már felfedte a frankhamisítás tényét, sőt megmondotta már azt is, ho-gy Windisehgraetz a frankhamisításnak egyik résztvevője. De ha figyelembevesszük és megnézzük azt a nyilatkozatot, melyet a ministerelnök ur a frankbizottságban erre a ténykörülményre nézve tett, akkor még inkább látjuk, hogy mennyire képtelenség a ministerelnök urnák ez az állítása. Látjuk ugyanis, hogy amint 1925-ben, amikor legelőször Kozma Miklós figyelmeztette a

> ministerelnök urat, hogy a Nemzeti Szövetségben hamis frankokat rejtegetnek ezt fantasztikumnak és marhaságnak tüntette fel, ugyanúgy nem hitte el, és nem találta fontosnak, ügyet sem vetett rá és emlékezetéből valósággal teljesen kiirtotta azt a gondolatot, hogy már 1922-ben vagy 1923-ban ezt a körülményt neki felemlítették volna. Amikor azonban ezt a fontos és az ember életében és emlékezetében határozottan megragadó momentumot a ministerelnök ur csak ugy könnyedén elpárologtatta az emlékezetéből, amikor nem tartotta szükségesnek, hogy erre a körülményre felhívja a nyomozóhatóság*, vagy a frankbizottság figyelmét és erre rámutasson, ugyanakkor méltóztassék a ministerelnök urnák idevonatkozó nyilatkozatát figyelemmel elolvasni s látni fogják, hogy milyen friss a ministerelnök ur emlékezete. Egészen apró, lényegtelen nüanszokra emlékezik vissza, 1922-re, 1923-ra, most 1926 februárjában pontosan, precizen meg tudta mondani, hogy mit mondott Kozma Miklósnak akkor, amikor a Ház folyosóján közölte vele, hogy hamis frankok vannak a Nemzeti Szövetség helyiségében, precizen tudott emlékezni arra, hogy körülötte nagy tömeg képviselő hemzsegett különféle kérelmekkel, pontosan meg tudta mondani, hogy megköszönte Kozmának! ezt a közlését, pontosan vissza tudott emlékezni 1922-re, vagy 1923 elejére, hogy kik voltak nála, milyen körülmények között közölte Teleki a frankhamisitásra vonatkozó, a frankhamisítás kőkorszakából való klisék ügyét, milyen körülmények mellett mondotta, hogy Windischgraetz egy nagy irredenta szervezetet és központot akar létesíteni, pontosan emlékezett arra, hogy mit mondott, mit üzent, milyen utasításokat adott akkor Nádosynak, pontosan emlékezett arra, hogy Nádosynak' azt a kijeét^' március hó 16-án kedden. leütést tette: legyen rajta a szemed, de arra a nagyfontosságú cselekményre, hogy hamis frankokat készítenek ebben az országban hogy egy idegen állam pénzét akarják hamisi.aní egyes kalandorok, nem emlékezett a ministerelnök ur, de igenis, emlékezett arra, a legapróbb részletekig menően, hogy mit mondott és milyen körülmények között hozták neki a frankhamisítást tudomására. Visszatérve a mostani frankihamisitás körülményeire, már utaltam arra, ami a jelentésben is szerepel Kozma Miklós közlésiére vonatkozólag, hogy igenis fent járt a-ministerelnöknél a Válrban, lejött ide, és itt kísérelte meg, hogy a dolgot tudomására adja a ministerein öknek. De tudjuk azt i% hogy a ministerelnök ur mégsem vette fantasztikus marhaságnak''ezt a dolgot, mert azonnal szükségesnek tartotta, hogy levelet irjon báró Perényinek, amelyben óva intette, hogy ilyent ne csináljanak s hogy tartózkodjanak ilyen cselekedetektől. Helyesen állapit ja meig a kisebbségi vélemény, hogy egy gondosan előrelátó ministerelnöknek nem óva kellett volna intenie a frankhamisitókat a forgalombahozataltól, hanem Igenis a legsziig-orublb eréllyel kellett volna rendőrkézre juttatnia azokat s egy pillanatig sem lett volna szabad tűrnie ezt az állapotot, (Erődi-Harrach Tihamér: Bizonyitékok nélkül?) mert tuldnia kellett azt, hogy micsoda kár, micsoda szégyen ós gyalázat háramlik az országra, hia ez a botrány kitör, mert tudnia kell egy felelős állásban levő ministerelnöknek, hogy nemcsak saját államunk-, saját nemzetünk pénzét nem szabad hamisítani, hanem talán még kevésbé szabad hamisítani egy idegein állam pénzét. (Erődi-Harrach Tihamér: De bizonyitékok nélkül letartóztatni sem szabad! — Esztergályos János: Az ügyészség iroegszerzi a bizonyítékokat, de ő köteles bejelenteni! —• Farkas István; Ha én igy csináltam volna! — Esztergályos János: Azt kivánja talán, hogy Windischgraetz maga vigye a bizonyitokokat

1

? — Zaj. — Elnök csenget. —Hegymegi-Kiss Pál: Perényi válaszlevele után sem voltak bizonyitékok, képviselő ur? — Erődi-Harrach Tihamér: Az sem volt bizonyíték!) T. képviselőtársam, nem bizonyitékok kellenek és szükségesek ahhoz, hogy valakit őrizetbe vegyenek, mert az alapos gyanú is eléig ok az őrizetbevételre s a letartóztatásra és elég arra, hogy valaki ellen a nyomozati vagy vizsgálati eljárást folyamatba tegyék. Kell-e annál erőteljesebb gyanú, mint amit Kozma Miklós közölt a ministerelnök úrral, aki nem is gyanuképen, _ hanem határozott tényként állította és megjelölte azt a helyet, ahol a hamis frankok vannak, megjelölte azt, hogy a Nemzeti Szövetséghen tartogatják ezeket a hamis frankokat, sőt megnevezte WindischsTaetzet is, hogy ő egyik irányitója a frankhamisításnak. Ha ez még mind nem volna elég a kormány és a ministerelnök bűnösségének megállapítására és nem elég arra, hogy elhagyja és átadja helyét egy olyan kormányzatnak, amely mentes a frankhamisítástól- amely nem tudott arról, hogy egyes kalandorok ebben az országban tényleg merényletet követnek el idegen állam pénze ellen, akkor ott van a kormányzatnak a nagy eltussoló akciója az után, amikor már Kozma jelentése megtörtént, a nvomozás ebben az ügyben megindult és Hágából az első értesítést megkaptuk. (Esztergályos Jáno-: Még azután is tanácskozott a beíügyminister ur azokkal az urakkal!) Méltóztatnak tudni azt,