Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-518

A nemzetgyűlés 518. ülése 1926. évi március hó 16-án, kedden: 223 hogy a ministerelnök ur politikai államtitkárának, báró Prónaynak Nádosy országos főkapitány már november 30-án, tehát a botnáiny kipatanása után megmondta, hogy tud a frankhamisításról és a frankhamisítás feje Windischgraetz. Hát nem megdöbbentő kormányzati tény az, hogy amikor a ministerelnök urnák tudomására hozzák,, hogy hamis frankokat rejtegetnek a Nemzeti Szövetségben, amikor a ministerelnök ur politikai államtitkára ezt a tényt tudva, sőt megtoldva azzal, hogy november 30-án már azt is tudta, hogy Windischgraetz egy ilyen pénzhamisító bandának feje, még sem tartotta szükségesnek sem az államtitkár ur, sem pedig a kormányelnök ur, hogy ebben az ügyben valamit cselekedjenek, nem tartotta szükségesnek, hogy házkutatásokat tartsanak, s hogy a nyomozati hatóságot, amely leginkább hivatott ebben a kérdésben eljárni, a királyi ügyészséget értesítsél (Elszttírgályos János: Ugy látszik, az érvényes törvények a ministerekre nem hatnak ki! 1848. évi III., a bűnvádi perrendtartás 87. és még .egynéhány!) De bölcsen elhallgatja a többségi jelentés azt is, hogy itt az eltussolásnak még egy olyan momentuma merült fel, amely ugyancsak a kormány terhére, a kormány számlájára irandó. Friedrich István képviselőtársunk a parlamenti "bizottság előtt a legnagyobb határozottsággal jelentette ki azt, hogy a frankbotrány kipattanása után az első nemzetgyűlésnek egyik volt képviselője, Dinich Viktor utján üzenetet küldött Bethlen ministerelnöknek, amelyben közölte, hogy tud a frankhamisitás előzményeiről s arról, kik ennek a bűncselekménynek részesei. Ennek ellenére a ministerelnök ur bedugta a füleit, nem akarta meghallani ezt a nyilatkozatot, (Pesthy Pál igazságügyminister: Nem így üzente!) hanem egyszerűen megoldotta és elintézettnek vélte a kérdést olyképen, hogy az igazságügyminister úrhoz utasította, ahhoz a minister úrhoz, akit nem tartottak szükségesnek korábban, a frankbotrány kipattanása után beavatni ebbe a bűncselekménybe, mint aki távol állott az egész bűncselekménytől, mert ugy érezték, hogy mindaddig, amig egymás között marad a bűn, amíg még csak egymás között, azok között tartják a nagy titkot, akik a titkos társaságnak tagjai, azck között megtörténhetik a dolog teljes elkenése, teljes lokalizálása. Friedrich vallomását, Friedrich meghallgatását is könnyedén utasította vissza a ministerelnök ur. Ilyen körülmények között meg lehet érteni a ministerelnök urnák azt az önvallomását, amelyet a nemzetgyűlés március 2-iki ülésén tett, amikor maga is elismerte, hogy lehetett gyenge, lehetett kevéssé előrelátó. Méltóztassék azonban elképzelni, hogy abban a kritikus időben, amelyben ma élünk, amikor egészen nyilt, őszinte és minden politikai botránytói mentes emberek valók a ministeri bársonyszékbe és az ország vezetésére, lehet-e megtűrni olyan embert, aki önmagáról elismeri, hogy gyenge és nem volt előrelátó? Nem gyenge és előre nem látó ministerek kellenek a mai kritikus időkben az ország élére, hanem olyanok, akik igenis előrelátnak annyira, hogy ilyen bűncselekményeket meg tudnak akadályozni s akikben meg van a kellő előrelátás és a kellő erély arra, hogy ilyen bűncselekményeket meg tudjanak akadályozni s az országot a szégyen tol és kárhozattól meg tudják montent A ministerelnök ur március 2-án tartott beszédében, amikor védőbeszédet mondott önmaga felett, hangoztatta azt, hogy már azért sem tudhatott ő a frankhamisításról, mert hiszen azoknak az uraknak, akik frankot hamisítottak, egyik politikai célja az volt, hogy eltávolítsák a ministerelnököt állásából és uj kormányzatot adjanak ennek az országnak. A ministerelnök urnák ez a megállapitása teljesen téves. Mag-a a írankbizottság ilyen megállapitást nem tett, nem tehetett. Ilyen vallomás, ilyen nyilatkozat történt ugyan a frankbizottság előtt, azonban ha a mélyen t. előadó u!r valónak veszi azt a nyilatkozatot, amely ide vonatkozik, akkor kérdem: miért nem veszi valónak ugyanannak a meghallgatott tanúnak egyéb nyilatkozatait is? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A meghallgatott tanúnak miért csak azt a nyilatkozatát veszi valónak, amely a kormányzatra, a kormányra és a ministereinökre kedvező, azokat azonban, amelyek vele szemben kedvezőtlenek, már teljesen megbizhatatlanoknak tünteti fel, amelyekre, mint megbízhatatlanokra, építeni nem lehet, és amelyekkel szemben szívesen hivatkozik Windischgraictznek és Nádosynak vallomására, akik pedig hosszú napokon, körülbelül három héten keresztül a legszemérmetlenebb, valótlan vallomást adták le (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és akik odáig mentek a hazudozásban, hogy például Windischgraetz nem átallotta az ügyészség előtt házkutatást kérni önmaga ellen, annak bizonyítására, hogy semmiféle része a frankhamisításban nincs. Amikor ezt látjuk Windischgraetznél és amikor ugyanilyen tisztán, szemenszedett valótlan nyilatkozatot tett a rendőrség és az ügyészség előtt maga az országos főkapitány, -Nádosy is, akikben nem volt meg az önérzet és becsületesség arra, hogy most már az ország érdekében tárják fel a való igazat, akkor a „ többségi jelentés és az előadó ur ennek a két gentleman-nek, eniiek a két kaszinótagnak hazug vallomását valónak veszi és fogadja el, ellenben annak a vádlottnak a vallomását, aki azt mondotta, hogy a kormányzat igenis tudott róla és hogy állandóan, mint a kormányzat támogatása mellett történt akcióról beszéltek erről a frankhamisitásról, megbízhatatlannak és lényegtelennek tünteti föl és hajlandó odáig elmenni, hogy mint következtetést vonja le ebből a tanúvallomásból, hogy azért sem lehetett benn a kormányzat a frankhamisításban és nem tudhatott róla, mert hiszen a frankhamisitók ennek a kormánynak eltávolítására törekedtek. (Esztergályos János: És azért, mert Nádosy mondta, hogy nincs benne!) T. Nemzetgyűlés! Én ennek a kormányzatnak és ennek a kurzusnak uralmát (Esztergályos János: Gondolja, hogy még lesz főkapitány?) immár öt éve, vagy hat éve szemlélem. Ez alatt a hat esztendő alatt nem egyszer fordult elő, hogy maga a kormányzat is kettős játékot folytatott. (Rubinek István előadó közbeszól. — Esztergályos János: Előtb ctt lesz ön, mint én.) Elnök: Csendet kérek! Esztergályos János képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Farkas István: Közönséges stréber, gyanúsít az előadói székből!) Farkas István képviselő urat hasonlóképen kérem, méltóztassék csendben maradni. (Sütő József: Üdvözlik az elekiek! Majd megmondják a véleményt magáról a választásnál. — Zaj. — Propper Sándor: Az 'bizonyos, hogy az előadói pártatlanság gyönyörűen megnyilatkozik. — Klárik Ferenc: Nem lesz államtitkár! —- Farkas István: Dehogy nem lesz belőle, elegét stréberkedik. — Rubinek István előadó: Szemtelen! — Farkas István: Szemtelen maga!) Farkas István képviselő urat kénytelen vagyok rendre-