Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-518

A nemzetgyűlés 518. ülése 192ß. Akkor ugyanis, amikor még olyan szempontok voltak irányadók, hogy lokalizálták Windisch­graetzre és Nádosyra az egész bűncselek­ményt, akkor még élt ezekben az emberekben az a tudat, az Ígéretnek az a hite, hogy az egész csak egy móka és hogy néhány hét után ki fog­ják őket engedni, mert büntetésük előre lát­ható nagysága miatt szökésüktől tartani nem lehet. Amig nem tudták és nem tudhatták azok, . akik a letartóztatottakat Ígéretekkel traktálták, hogy a francia hatóságok milyen komolyan ve­szik a bűncselekmény földerítését, addig ma­gukra vállalták és vállalhatták a bűncselek­ményt, mert azt hihették, hogy néhány heti fogvatartás után mint nemzeti hősök fogják elhagyni a Markó utcai fogházat. r Amióta azonban körülbelül három hónap telt el a letartóztatás után, amióta bizonyos mértékben a külföld nyomása alatt frontvál­toztatás történt és a többségi jelentésben az foglaltatik, hogy az akció nem volt mentes anyagi vonatkoztatásoktól és amióta a fogház­ban letartóztatottak is tudják, hogy Windisch­graetz elment a 130.000 dollárja után és azért hamisított frankot, maga Windischgraetz fel­jegyzéseiben, amelyekről olyan bölcsen hall­gatnak és amelyeket állítólag gyermekei ré­szére készitett, élénken tiltakozik az ellen, mintha ő közönséges pénzhamisító volna, til­takozik az ellen, hogy őt ilyen színben tüntes­sék fel gyermekei előtt, mert őt igenis haza­fias szempontok vezették. Ennek a nyilatkozat­nak tudható be, hogy a ministerelnök ur Genf­ben frontot változtatott és bár január 19-én még a legteljesebb mértékben visszautasította azt a feltevést, hogy a tetteseket hazafias szem­pontok vezették volna és arra az álláspontra helyezkedett, amelyre a többségi jelentés, hogy a tetteseket anyagias szempontok vezették, a "Windischgraetz nyilatkozatában foglalt fenye­getés súlya alatt visszatért a hazafias szem­pont és ma már megint hazafias szempontok voltak azok, amelyek a frankhamisitókat ve­zérelték. Amikor a kormány felelősségét meg kell állapitanom', le kell szögeznem azt, amit előttem már őrgróf Pallavicini György is le­szögezett, hogy bűnös és felelős ez a kormány azért, mert tudott a frankhamisítás cselekmé­nyéről és tudása ellenére nem igyekezett meg­tenni minden lehetőt, sőt azt lehet mondani, semmit sem tett meg a frankhamisítás meg­akadályozására. Másrészt bűnös és itt tovább fűzöm Pallavicini t. képviselőtársam gondola­tát, azért, mert olyan légkört teremtett meg ez a kormányzat, amely lehetővé tette a frank­hamisítás elkövetését. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Ha sza­bad gyilkolni, miért ne volna szabad pénzt ha­misítani?) Meg volna könnyitve a helyzetem akkor, (Esztergályos János: Ha elmentek volna a fe­kete felhők, akkor már évekkel ezelőtt más viszonyok lettek volna. Nem hamisítottak volna!) ha a kormány arra a helyes útra tért volna, amelyet március 2-án kilátásba helye­zett, amikor Pallavicini t. képviselőtársam állította és bizonyítani kívánta, hogy Bethlen igenis már hónapokkal előbb tudott arról, hogy frankhamisítás történt, ha a kormány az akkor tett kijelentését tettekkel is követte volna és megindította volna Pallavicini őrgróf ellen a bűnvádi eljárást, módot adván neki a bizonyí­tási eljárás teljes lefolytatására. A minister­elnök ur akkor, azon az emlékezetes ülésen fel­állott, hazugságnak bélyegezte az őrgróf kije­lentését és hangoztatta, hogy: tessék helytállni ezért a kijelentésért ott, ahol a mentelmi jog ém wmœèm iké M-mi, kedden, 221 nem védi, s azt a kijelentést tette: memjeaa *ei s& ügyészhez és ott tegye meg vallomását. Palla­vicini őrgróf azonban akkor — nagyon helye­sen — arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem tanuképen kívánja a vallomását megtenni, hanem kész egyenlő fegyverrel odaállni a bíró­ság elé, — szerinte csak egyenlő fegyverrel, ő, mint vádlott és a kormányzat, mint sértett — és vállalja azt a kockázatot, azt a felelősséget, hogy azokat a kijelentéseket, melyeket a nem­zetgyűlésen a mentelmi jog védelme alatt meg­tett, megteszi ott is, ahol a mentelmi jog őt nem védi. Amint másnap olvashattuk az összes lapokban, nyilatkozatot tett közzé, amelyben hangsúlyozta a kormány felelősségét, hangsú­lyozta, hogy a ministerelnök már korábban tu­dott a frankhamisításról, de nem akadályozta meg. Mégis az történt, hogy ez a legsúlyosabb vád, amely ma egy kormánnyal szemben elhan­gozhatik, nem volt elég arra, hogy a kormányt megmozdulásra birja és a büntetőeljárást Pal­lavicini ellen folyamatba tegye, hanem részben hallgatásba burkolódzott, részben megfutamo­dott Pallavicini vádja elől, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és ezzel a magatartásával mintegy beismerte, hogy igenis tudta, hogy frankhamisitás történik ebben az országban. (Propper Sándor: Ez a nyilt beismerés! — Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Kérdem: van-e erkölcsi jogosultsága a nem­zetet képviselni akár bent az országban, akár külállamok testületében egy olyan kormány­nak, amelynek fejéről egy nemzetgyűlési kép­viselő most már nem a mentelmi jog védelme alatt, hanem nyíltan, a mentelmi jog védelme nélkül elmondhatja, hogy pénzhamisításban részes, erről tudott, de nem akadályozta meg? (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Klárik Ferenc: Le kell mondani! — Propper Sándor: Nyilt be­ismerés!) De a kormány nemcsak arról tudott és nemcsak arról kellett tudnia, hogy itt pénz­hamisítás folyik, — abban a vonatkozásban és azt a részét gondolva a pénzhamisításnak, amely most, 1925. év őszén kezdődött, illetőleg akkor kezdődött a hamis pénzek értékesítése, forgalombahozatala — hanem a ministerelnök ur nyilvánvalóan tudott arról is, hogy az ő ministerelnöksége alatt, az ő kormányzata ide­jén már korábban is történtek Magyarországon oénzhamisitások. Hiszen az ő uralma alatt likvidálták a dinárhamisitási ügyet, az ő mi­nisterelnöksége idejére esik a szokolhamisitási ügy likvidációja s ő alatta történt Telekig Pál­nak, illetőleg Windischgraetznek az a bejelen­tése 1922 őszén, vagy 1923 elején, hogy mai­akkor foglalkoztak frankhamisítással és a frank-klisék, azok a bizonyos kövek már a hamisítók birtokában voltak. (Propper Sándor: A frankhamisitás kőkorszaka!) A vizsgálat során az is megállamtást nyert, — bármennyire igyekezett is a többségi párt, a többségi pártnak a bizottságban levő tagjai megakadályozni az igazság felderítését —hogy a frankhamisitás azért is történhetett meg. azért is jutottunk el a frankhamisitásig, mert ezt már korábban megelőzte a dinárhamisitás és szokolhamisitás s e két hamisítási akció ter­vezői nem kerültek a törvényszék elé, azok -ellen nem folytattak le eljárást^ oly szigorral, mint ahogy az igazság és az orszáer érdeke meg­követelte volna. (Ugy van! a szélsőbaloldalin.) Itt van a mi álláspontunk igazolása. Ezért mondiuk és állítjuk hogy a kormányzatoak az a bűnös könnyelműsége, hogy nem igyekezett felderíteni az igazságot, nem igyekezett felde­ríteni a dinár- és szokolhamisitás kérdését, jut­tatta az országot a frankhamisitásig s ezért 32"

Next

/
Thumbnails
Contents