Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-518

A nemzetgyűlés 518. ülése 192ß. Akkor ugyanis, amikor még olyan szempontok voltak irányadók, hogy lokalizálták Windischgraetzre és Nádosyra az egész bűncselekményt, akkor még élt ezekben az emberekben az a tudat, az Ígéretnek az a hite, hogy az egész csak egy móka és hogy néhány hét után ki fogják őket engedni, mert büntetésük előre látható nagysága miatt szökésüktől tartani nem lehet. Amig nem tudták és nem tudhatták azok, . akik a letartóztatottakat Ígéretekkel traktálták, hogy a francia hatóságok milyen komolyan veszik a bűncselekmény földerítését, addig magukra vállalták és vállalhatták a bűncselekményt, mert azt hihették, hogy néhány heti fogvatartás után mint nemzeti hősök fogják elhagyni a Markó utcai fogházat. r Amióta azonban körülbelül három hónap telt el a letartóztatás után, amióta bizonyos mértékben a külföld nyomása alatt frontváltoztatás történt és a többségi jelentésben az foglaltatik, hogy az akció nem volt mentes anyagi vonatkoztatásoktól és amióta a fogházban letartóztatottak is tudják, hogy Windischgraetz elment a 130.000 dollárja után és azért hamisított frankot, maga Windischgraetz feljegyzéseiben, amelyekről olyan bölcsen hallgatnak és amelyeket állítólag gyermekei részére készitett, élénken tiltakozik az ellen, mintha ő közönséges pénzhamisító volna, tiltakozik az ellen, hogy őt ilyen színben tüntessék fel gyermekei előtt, mert őt igenis hazafias szempontok vezették. Ennek a nyilatkozatnak tudható be, hogy a ministerelnök ur Genfben frontot változtatott és bár január 19-én még a legteljesebb mértékben visszautasította azt a feltevést, hogy a tetteseket hazafias szempontok vezették volna és arra az álláspontra helyezkedett, amelyre a többségi jelentés, hogy a tetteseket anyagias szempontok vezették, a "Windischgraetz nyilatkozatában foglalt fenyegetés súlya alatt visszatért a hazafias szempont és ma már megint hazafias szempontok voltak azok, amelyek a frankhamisitókat vezérelték. Amikor a kormány felelősségét meg kell állapitanom', le kell szögeznem azt, amit előttem már őrgróf Pallavicini György is leszögezett, hogy bűnös és felelős ez a kormány azért, mert tudott a frankhamisítás cselekményéről és tudása ellenére nem igyekezett megtenni minden lehetőt, sőt azt lehet mondani, semmit sem tett meg a frankhamisítás megakadályozására. Másrészt bűnös és itt tovább fűzöm Pallavicini t. képviselőtársam gondolatát, azért, mert olyan légkört teremtett meg ez a kormányzat, amely lehetővé tette a frankhamisítás elkövetését. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Ha szabad gyilkolni, miért ne volna szabad pénzt hamisítani?) Meg volna könnyitve a helyzetem akkor, (Esztergályos János: Ha elmentek volna a fekete felhők, akkor már évekkel ezelőtt más viszonyok lettek volna. Nem hamisítottak volna!) ha a kormány arra a helyes útra tért volna, amelyet március 2-án kilátásba helyezett, amikor Pallavicini t. képviselőtársam állította és bizonyítani kívánta, hogy Bethlen igenis már hónapokkal előbb tudott arról, hogy frankhamisítás történt, ha a kormány az akkor tett kijelentését tettekkel is követte volna és megindította volna Pallavicini őrgróf ellen a bűnvádi eljárást, módot adván neki a bizonyítási eljárás teljes lefolytatására. A ministerelnök ur akkor, azon az emlékezetes ülésen felállott, hazugságnak bélyegezte az őrgróf kijelentését és hangoztatta, hogy: tessék helytállni ezért a kijelentésért ott, ahol a mentelmi jog ém wmœèm iké M-mi, kedden, 221 nem védi, s azt a kijelentést tette: memjeaa *ei s& ügyészhez és ott tegye meg vallomását. Pallavicini őrgróf azonban akkor — nagyon helyesen — arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem tanuképen kívánja a vallomását megtenni, hanem kész egyenlő fegyverrel odaállni a bíróság elé, — szerinte csak egyenlő fegyverrel, ő, mint vádlott és a kormányzat, mint sértett — és vállalja azt a kockázatot, azt a felelősséget, hogy azokat a kijelentéseket, melyeket a nemzetgyűlésen a mentelmi jog védelme alatt megtett, megteszi ott is, ahol a mentelmi jog őt nem védi. Amint másnap olvashattuk az összes lapokban, nyilatkozatot tett közzé, amelyben hangsúlyozta a kormány felelősségét, hangsúlyozta, hogy a ministerelnök már korábban tudott a frankhamisításról, de nem akadályozta meg. Mégis az történt, hogy ez a legsúlyosabb vád, amely ma egy kormánnyal szemben elhangozhatik, nem volt elég arra, hogy a kormányt megmozdulásra birja és a büntetőeljárást Pallavicini ellen folyamatba tegye, hanem részben hallgatásba burkolódzott, részben megfutamodott Pallavicini vádja elől, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és ezzel a magatartásával mintegy beismerte, hogy igenis tudta, hogy frankhamisitás történik ebben az országban. (Propper Sándor: Ez a nyilt beismerés! — Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Kérdem: van-e erkölcsi jogosultsága a nemzetet képviselni akár bent az országban, akár külállamok testületében egy olyan kormánynak, amelynek fejéről egy nemzetgyűlési képviselő most már nem a mentelmi jog védelme alatt, hanem nyíltan, a mentelmi jog védelme nélkül elmondhatja, hogy pénzhamisításban részes, erről tudott, de nem akadályozta meg? (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Klárik Ferenc: Le kell mondani! — Propper Sándor: Nyilt beismerés!) De a kormány nemcsak arról tudott és nemcsak arról kellett tudnia, hogy itt pénzhamisítás folyik, — abban a vonatkozásban és azt a részét gondolva a pénzhamisításnak, amely most, 1925. év őszén kezdődött, illetőleg akkor kezdődött a hamis pénzek értékesítése, forgalombahozatala — hanem a ministerelnök ur nyilvánvalóan tudott arról is, hogy az ő ministerelnöksége alatt, az ő kormányzata idején már korábban is történtek Magyarországon oénzhamisitások. Hiszen az ő uralma alatt likvidálták a dinárhamisitási ügyet, az ő ministerelnöksége idejére esik a szokolhamisitási ügy likvidációja s ő alatta történt Telekig Pálnak, illetőleg Windischgraetznek az a bejelentése 1922 őszén, vagy 1923 elején, hogy maiakkor foglalkoztak frankhamisítással és a frank-klisék, azok a bizonyos kövek már a hamisítók birtokában voltak. (Propper Sándor: A frankhamisitás kőkorszaka!) A vizsgálat során az is megállamtást nyert, — bármennyire igyekezett is a többségi párt, a többségi pártnak a bizottságban levő tagjai megakadályozni az igazság felderítését —hogy a frankhamisitás azért is történhetett meg. azért is jutottunk el a frankhamisitásig, mert ezt már korábban megelőzte a dinárhamisitás és szokolhamisitás s e két hamisítási akció tervezői nem kerültek a törvényszék elé, azok -ellen nem folytattak le eljárást^ oly szigorral, mint ahogy az igazság és az orszáer érdeke megkövetelte volna. (Ugy van! a szélsőbaloldalin.) Itt van a mi álláspontunk igazolása. Ezért mondiuk és állítjuk hogy a kormányzatoak az a bűnös könnyelműsége, hogy nem igyekezett felderíteni az igazságot, nem igyekezett felderíteni a dinár- és szokolhamisitás kérdését, juttatta az országot a frankhamisitásig s ezért 32"