Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-518

220 A nemzetgyűlés 518. ülése 1926. Œâffiayiae *kuriózum«-aaa és »fantasztikum«aak tsaáetta^s Icoziést, mi sem igazolja jobban, mint a kűzlés módja. Nem keresi a feltétlen alkalmat a közlés megtételére. Várja az alkalmat, melyet a véletlen szolgáltat számára a nemzetgyűlés folyosóján, amikor a ministerelnök az ülésteremből jövet a folyosón emberek ostromának kitéve szobája felé siet.« (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Kiváló jogászi munka! — Rubinek István előadó: Majd megválaszolom!) Méltóztatnak tehát látni, hogy a jelentés 33. oldalán az van, hogy nem kereste fel a ministerelnököt, annyira komolytalannak találta azt a fantasztikus marhaságot, amelyet neki szavahihető ember mondott el, hanem várta az alkalmat, amikor a ministerelnöknek ezt megmondhatja. (Esztergályos János: Szaladt Budára, Budáról a nemzetgyűlésbe!) Ezzel szemben a jelentés 12. oldalán azt mondja, hogy felment a miniszterelnökhöz, hogy a fantasztikus marhaságról jelentést tegyen. De legyen szabad Kozma Miklós szerepére nézve elmondani azt is, hogy a frankbizottságban kihallgatván Kozma Miklóst arra vonatkozóan, hogy tényleg olyan fantasztikus marhaság volt-e az amit neki egyik barátja elmondott, kérdést intéztünk hozzá, nyilatkozzék, vájjon olyan helyről hallotta-e azt, mely helyet abszolút komolytalannak, megbizhatatlannak tartott, feltételezhette-e, hogy e hirforrás mögött nincsenek valódi tények, joga volt-e feltételezni, hogy az fantasztikus marhaság. Kozma Miklós a frankbizottság előtt kijelentette, hogy informátora teljesen megbízható volt, korrekt úriembernek ismeri, vele társaságban bármikor szivesen érintkezik, mert bozzá méltó társaságbeli embernek tartja. (Farkas István: Fantasztikus marhasá*?!) Hát ha valaki, társaságbeli ur, akit minden tekintetben komolynak, megbízhatónak tart, mond neki ilyen komoly tényeket, megmondja azt, hogy Windisehgraetz benne van a frankhamisításban, hogy a Nemzeti Szövetség épületében vannak a hamis frankok elraktározva, sőt megmondja azt is, hogy Nádosy is tud a dologról, akkor ezt ugy beállítani, ugy Kozma Miklós ur részérő], mint pedig az előadó ur részéről, mint egy fantasztikus marhaságot més-sem lehetett és méersem lehetett volna ilyen könynyelmüen kezelni ezt a kérdést magának a ministerelnök urnák. Nem azért, mert — amint láttuk magából a jelentésből, amelyet voltam bátor felolvasni — maga a jplentés is tudatos félrevezetése a t. Nemzetgyűlésnek, mert teljesen másként tünteti fel Kozma Miklós szerenét és közlését a 12. oldalon, mint ahogy azt feltünteti a jelentés 33. oldalán. * Szólnom kell még arról is. ami a dolognak politikai hátterét igyekszik feltüntetni. E tekintetben hivatkozhatom arra, hog*y akkor, amikor a frankhamisitási bűnügy kipattant, amikor az elkenési lehetőség esetei mé^; fennállottak, itthon is. a külföldön is igyekezett a kormány ugy feltüntetni a dolgot, hogy egyik nyilatkozatában közönséges bűncselekménynek minősítette, másik nyilatkozatában pedig igyekezett enyhitő körülményeket találni, hogy nem közönséges bűncselekményről van szó, hogy nem anyagi szempontok voltak azok a szempontok, amelyek a frankhamisitókat vezették, hanem hazafias felbuzdulásból követték el a bűncselekményt. Nem akarok tovább menni és többre hivatkozni, mint épen a ministerelnök urnák Genfben történt nyilatkozatára. Ott is megállapítja, hogy a résztvevők nem meggazdagodási szándékból szőtték az évi március hó 16-án, kedden. összeesküvést, hanem valami ijesztően eltévelyedett hazafiság töltötte el őket. Legyen szabad a t. Nemzetgyűlés emlékezetébe idéznem azt amit ugyanerre a ténykörülményre vonatkozólag a ministerelnök ur a nemzetgyűlés január 19-én tartott ülésén mondott, A ministerelnök ur akkor a hazafias szempontokat következő kijelentésekkel utasította vissza (Olvassa): »Vélt hazafias célokra hivatkoznak ezek az emberek. Ezekről a hazafias célokról azonban azt kell mondanom, hogy igazán nem kérünk belőlük. Én ezt a fajta hazafiságot morális és nemzeti szempontból egyformán elitélem, mert, t. Nemzetgyűlés, én megértem azt, ha valaki magáról azt mondja, hogy hazafi és az óraláncát is felajánlja a haza oltárára, de azt a hazafiságot, amely ártatlan idegen állampolgárok óraláncát ajánlja fel a haza oltárára, elitélem és sohasem fogom megérteni tudni.« A ministerelnök urnák ezt a kijelentését akkor a többségi párt élénk helyesléssel, éljenzós^el ós tapssal fogadta és bár ezt a kijelentést akkor üdvrivalgással fogadták, mégis a ministerelnök ur, amikor elment külföldre, egy külföldi lapban nyilatkozott, hogy igenis, hazafias 'szempontok voltak azok, amelyek a frankhamisitókat vezették. Legyen szabad e tekintetben megint visszatérnem az előadói jelentésre, ahol megtalálhatjuk azt a szerintem is bizonyos mérteikig helyes megállapítást, hogy nem annyira hazafias szempontok voltak irányadók, legalább is nemcsak azok voltak irányadók a frankhaimisitásnál, hanem anyagi szempontok is kerültek itt szóba. Errevonatkozólag utalok arra, ami a jelentés 24. oldalán foglaltatik (Olvassa): »Baross Gálbor a kir. ügyészség: előtt tett vallomásában kítéír arra, hogy minden erővel lebeszélni igyekezett Winidisehgraetzi3it és társait akciójuk 'megvalósításáról. Előadása szerint azonban Windisehgraetz hajthatatlan maradt és pedig véleménye szerint azért, mert neki ebben az akcióban sok pénze feküdt, állítólag 130.000 »dollár és azt visszaszerezni csak akklünt remélhette, ha a hamisitványokat értékesíti.« A jelentés ugyanezen oldalán pedig az előadó ur a következő megállapitást teszi (Olvassa): »Mindezekből a tényállításokból vonta le a bizottság ama következtetését, hogy a hangoztatott hazafias szándékok és célok mellett az akció nem volt mentes anyagi vonatkozásoktól.« Most nem tudom, hogy mi igaz, azok a szempontok igazak-e, amelyeket a ministerelnök ur Genfben hangoztatott, hogy hazafias célok érdekében hamisítottak, vagy a január 19-én tartott ülésen tett nyilatkozat, amely az óralánchazafiságot visszautasította, avagy pedig azok a szempontok igazak-e, amelyeket a többségi jelentés is magában foglal, hogy Windisehgraetz elment a 130.000 dollárja után, azt igyekezett kihozni a hamis frankokból. Ez utóbbit maga a többségi jelentés is megállapította, mint elfogadható, való tényt és megerősíteni látszik az is, hogy azok az urak, akik Zadravetz püspök kezébe letették az esküt, 40%-os részesedéssel vállalkoztak arra, hogy a hamis frankokat külföldön értékesíteni fogják. Ha azonban a t. Nemzetgyűlés figyelembe veszi azt, ami nem vált ugyan publikussá, de többékevésbé az érdekeltek előtt hogy ugy mondjam, ma már köztudott lett: a ministerelnök urnák az a nyilatkozata, amelyet Genfben tett és amelyben megint visszatér a hazafiasság szempontjaira, megmagyarázható azzal a ténykörülménnyel, amely idphaza történt Windischgraetznek legújabb vallomásváltoztatása után.