Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-518

A nemzetgyűlés 518. ülése 1926. felderíteni és kérdést intéztünk Teleki Pálhoz, mit tárgyalt ő Nádosy bűnösségének nyilvánvalóvá válta után Nádosyval. Ekkor gróf Teleki Pál képviselőtársunk! jámboran azt mondtál" hogy amennyire a beszélgetést vissza tudtja idézni emlékezetébe, a beszélgetés a körül a téma körül folyt, hogy az^ Országos Kaszinó igazgatói állását miképen és kivel töltsék bet (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ehhez nem kell sok kommentár! Nem tudom elképzelni, hogy legyen egyetlenegy polgára is ennek az országnak, aki ezt el tudná hinni a gróf urnáik és akiiek be lehetne magyarázni azt, hogy Nádosy bűnösségének megállapítása utáta nekik kettőjüknek nem volt másra gondjuk, mint arra, hogy a Nemzeti Kaszinó igazgatói állását kivel és miképen töltsék be. Ugyanilyen dajkamesét hallottunk Gömbös t. képviselőtársunktól is. Amikor ugyanis Gömbös t. képviselőtársunkat a frank-bizottság ülésén meghallgatták és kérdést intéztek hozzá, mit tárgyalt Windischgraetzeel a frankhamisítás kipattanása és Windischgraetz bűnösségének megállapítása után, akkor azt adta nekünk elő, hogy: nekem régi vitám van Windischgraetzeel; Windischgraetz filoszemita, én meggyőződéses antiszemita vagyok; Windischgraetz legitimista, én szabadkirályválasztó vagyok. De azonkívül állandó beszédtéma volt — mondja Gömbös Gyula képviselő ur — köztünk • a magyar arisztokrácia szerep» a magyar társadalomban. Méltóztatik elképzelni, hogy -amikor golyó volt Windischgraetz hasában, akkor nem volt más témája Gömbös Gyulának és Windischgraetznek, mint az, vájjon mi szerepe lehet és mi szerepe kell hogy legyen a magyar arisztokráciának a magyar társadalomban. (Halász Móric: De ezt talán Gömbös Gyulától kellene megkérdezni! Élő ember!) Sokkal tisztább és világosabb már Sigray képviselőtársam nyilatkozata, aki ugyancsak egy Windischagraetzcel történt beszélgetésre vonatkozóan nyilatkozott. Ö ugyancsak elmondotta, hogy Windischgraetz bűnösségének megállapítása és Kovács Gáspár letartóztatása után tárgyalt Windischgraetzeel. A Windischgraetzeel folytatott tárgyalásra vonatkozó^ anyagot a gróf ur még nem hozta nyilvánosságra, — remélem és hiszem, hogy eleget fog tenni az igazság követelményének és vagy a bíróság, vagy a nemzetgyűlés előtt feltárja beszélgetésüknek azt a részét, amely az országot és az igazságot érdekelheti — de mégis meg kell állapitanom és elégtételt kell adnom gróf Sigray urnák abban, hogy nem követte azt az utat és módot, amelyet követett Rakovszky belügyminister ur a Teleki Pállal való beszélgetést illetően, nem követte azt a módszert sem, amelyet Teleki követett a frankbizottság tárgyalásai alkalmával a Nádosyval való beszélgetést illetően és Gömbös Gyula a Windischgraetzeel való beszélgetést illetően, mert a gróf ur, amikor megkérdezték, vájjon mit tárgyalt Windischgraetzeel Kovács Gáspár letartóztatása után, bizonyos iróniával azt a kijelentést tette, hogy nyilvánvalóan nem a szilveszteri népszokásokról tárgyalt gróf Sigray Windischgraetz herceggel Kovács Gáspár letartóztatása után, ugy nem a Kaszinó igazgatósági tagságáról beszélt Teleki Nádosyval és nem a magyar arisztokrácia szerepét beszélte meg Gömbös Gyula Windischgraetzeel a frankbotrány kipattanása után. (Halász Móric: Pedig Teleki levelet is vitt a zsebében róla!) Szólnom kell még a jelentésnek arról a rendszertelenségéről' is, amelyet első pilla- ' NAPLÓ. XL, évi március hó 16-án, kedden. 219 natra lát az, aki figyelmesen elolvassa a jelentést. Az embernek valósággal az az érzése az előadói jelentés elolvasása után, hogy bizonyos tények össze-vissza dobálásával, más-más helyen való felsorakoztatásával mesterségesen igyekezett homályt boritani az egész témára, mesterségesen igyekezett az emberek figyelmét elterelni, mert valóban nagyon gonidlos olvasás és az ügy teljes és alapos ismerete kell ahhoz, hogy a különféle helyen elhelyezett, részben való, résziben valótlan tények összevetéséből meg tudjuk találni a tényleges alapot, (Halász Móric: Valótlan tény talán még sincs tenne! Lássuk azt a valótlan tényt!) Csak néhány dolgot akarok kiemelni Nádosy szerepéről. Nádosynak a frankügyben való műköídésléről olvasunik a jelentés 5., 21. és 24. oldalán. Nádosynak e három részletben való szerepe teljesen ellentétes és a jelentés mégsem igyekszik egyes helyeken történt nyilatkozatait, vallomásait összhangba hozni, nem igyekszik a három különféle helyen elhangzott vallomásból kihámozni a való igazságot és rámutatni arra, mennyire alaptalan, helytelen ós a való tényeknek mennyire elferdítése volt az, amit Nádosy az ügyészség előtt Vallott, hanem a jelentés készpénznek, való igazságnak igyekszik ezt feltüntetni. De itt van a Térképészeti Intézet bekapcsolódására vonatkozó rósz is. Erre vonatkozóan olvashatunk a jelentés 5. oldalán és olvashatunk a 40. oldalán is és a két jalentásrészlet között a különbség nyilvánvaló már első látszatra is; már az első pillanatban is meg lehet konstruálni az ellentétet. De itt van a Kozma Miklós szerepére vonatkozó rész is. Ellenmondás van a nyomozás megindítására vonatkozó fejezet — 18. oldal — és a rendőrségi nyomozást ismertető fejezet — 36. oldal — között is. Ezúttal anélkül, hogy a felsorolt körülrojényekre vonatkozóan a jelentésnek erre a pongyola, az igazság elferídiitésÓTe és téves beállítására vonatkozó részletére (Ugy van! Ugy min! a szélsőbaloldalon.) ki akarnék térni, csak egy meglehetősen krassz esetet kívánok a Nemzetgyűlés előtt feltárni. Ez ugyancsak egy ténynek tudatos elferdítése azért, hogy elvegye a tisztánlátását azoknak, akik csak futólagosan olvassák el a többségi jelentést. A többségi jelentés 12. oldalán, ahol a jelentés Kozma Miklós szerepéről beszél, elmondja a következőket (Olvassa): »Kozma vallomása szerint annyira nem vette komolynak az üzenetet, hogy amikor látogatója elment, órákhoszszat gondolkozott, hogy a ministerelnöknek tegyen-e erről egyáltalán közlést. Végül ugy határozott, hogy mint egy kuriózumot közölni fogja a ministerelnökkel, — szavai szerint idézve — mint egy fantasztikus marhaságnak tetsző dolgot.« Most méltóztassanak figyelni a következőkre. Az mondja (Olvassa): »Felment a ministerelnökségre, azonban a ministerelnökhöz bejutni nem tudott. Lejövet, a nemzetgyűlés folyosóján értesült, hogy a ministerelnök a Házban van.« Ezt olvassuk a jelentés 12. oldalán. Nézzük, mi van Kozma szerepéről vonatkozóan és a ministerelnökkel való közlésére vonatkozóan a jelentés 33. oldalán. Ott ezt olvassuk (Olvassa): »Maga Kozma Miklós sem tartotta komolynak ily módon szerzett értesülését, ugy hogy előadása szerint sokáig gondolkozott rajta, hogy ezen — saját szavaival élve — »fantasztikus marhaságot« a ministerelnökkel egyáltalában közölje-e. Végül is ugy döntött, hogy mint »kuriózum«-ct közölni fogja. Hogy 32