Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-518

218 A nemzetgyűlés * 518. ülése 19.26, ért, hogy e zökkenők felett egyszerűen napirendre nem tárhetünk, tehát ma a történtekről a nemzetgyűlést az igazságügyminister urnák feltétlenül tájékoztatni kellett volna. Az történt ugyanis, mint jól méltóztatnak emlékezni, hogy már január 9-én kiadott a kormány félhivatalosa utján egy közleményt, amelyben közölte és tájékoztatta az ország közvéleményét arról, hogy ebben az ügyben a nyomozást teljesen befejezték, a letartóztatottakat az iratokkal együtt átküldik az ügyészségre, hogy az ügyészség a vádiratot készitse el. (Propper Sándor: Ünnepélyes csokorváltás volt!) Az ügyészség tényleg gyors munkával el is készitette a vádiratot, ezzel azonban nem zárult le az aktus, napról-napra ujabb momentumok merültek fel ugy, hogy a nyomozó hatóság szükségesnek találta, hogy kommünikében tájékoztassa a közvéleményt arról, hogy a vádiratot beadták már, azonban pótnyomozás indult meg és a pótnyomozás adatait szükségesnek találta az ügyészség egy ujabb pótvádiratban a vádtanács elé juttatni. Ez az ujabb pótvádirat is elkészült azóta, azt kell azonban tapasztalnia mindenkinek, hogy ez az ujabb pótvádirat sem tartalmazza az egész tényállást, mert nagyon jól tudjuk, hogy azóta is vannak ujabb és lényeges momentumok, amelyek felderitetlenül állanak. Az ujabb pótnyomozást ujabb pótnyomozás követi és a pótvádiratot még egy második, harmadik vádiratnak is kell követnie, mert addig, amíg ennek az ügynek teljes felderítése meg nem történik, a franciák nem mennek el a nyakunkról, hanem itt ülnek a kormányzat nyakán, forszírozni fogják az ügy minden politikai vonatkozásánajk teljes felderítését és nem állanak meg addig, amig ezeket fel nem derítették, amig meg nem találták a hamis frankokat és a kliséket. (Halász Móric: önök hivják őket! — Esztergályos János: Az önök országrontó politikája hivja őket! — östör József: A vendégszerető magyarok! — Sütő József: Ne hamisítottak volna frankot! — Halász Móric: Ki hamisított? — Farkas István: A minden gazságot kitermelő bűnös politika! — Sütő József: Az országos főkapitány!— Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Esztergályos János: Nádosy őméltósága! — Halász Móric: Ugy tudom, ül! — Sütő József: A főkapitány, meg lebeszélő barátja!) Sütő képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Propper képviselő urat hasonlóképen kérem. (Propper Sándor: Halász képviselő ur érdeklődött, ki hamisított frankot! Fel kellett világositani! — Kuna P. András: Kár, hogy már nincs Zalaegerszeg!) Ko na P. András képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Györki Imre: De szükségessé vált volna, t. Nemzetgyűlés, hogy az igazságügyminister ur nyilatkozzék ebben az ügyben, felvilágositást adjon és tájékoztassa a nemzetgyűlést, hogy azon burkolt nyilatkozatok, nyilt levelek aláíróival ós közreadóival szemben, akik. valóságaral hemzsegnek a közélet fórumán, milyen intézkedéseket kivan foganatosítani akkor, amikor a sajtóban s a nemzetgyűlésben ismételten elhangzott az. hogy vannak emberek ebben az országban, akik azt mondják, hogy tudtak és tudnak ennek a frankügynek politikai vonatkozásairól, ezeket azonban nem fedhetik fel azért, mert vagy becsületszó, vagy ígéret vagy baráti kötelék vagy egyéb más szempont tartja vissza őket attól, hogy a való igazat feltárják. (Urbanics Kálmán: Az önök fegyvertársát !) Amikor ez az ország a szégyenpadon ül, amikor az egész világ sajtója és szeme felénk van irányítva, (Ugy van! a szélsőbaloldaévi március hó 16-án, kedden. Ion.) akkor igenis, módot kell teremtenie és találnia az igazságügyminister urnák arra, hogy megszólaltassa ezeket a burkolt célzással nyilatkozókat, módot kell találnia arra, hogy feloldassanak ezek az emberek a becsületszó alól és vallomást tehessenek, mert minden becsületszónál van egy szentebb érdek: az ország és az igazság érdeke. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Amikor az ország érdekének, az ország tisztességének megvédéséről van szó, amikor az igazság kiderítése mint a legfőbb érdek áll előtérben, akkor egyes urak nem csinálhatnak ebből az ügyből kaszinói kérdést. (Ugy van! jobbfelől. — Halász Móric: Ezt aláírjuk!) Ezt nem lehet elintézni ugy, mintha ping-pong játék vagy bridge-partie lenne, hanem rá kell kényszeríteni mindenkit arra, hogy az igazságot minden becsületszóra és minden mellékes dologra való tekintet nélkül kiderítsék. De nemcsak az ügyészség előtt és a közvélemény előtt folyik ez a játék, hanem láttuk ezt már a frankbizottság ülésein is. Sajnos, a frankbizottságnak nem volt módjában kényszert alkalmazni a kihallgatottakkal szemben. Már ott felmerült a tehetetlenség érzete, vájjon mit csináljunk mi. akiknek nincs hatáskörünk, hogy a tanukat vallomásra kényszeritsük, mert már ott is megtörtént, ott is ismételten előfordult, hogy egyesek azt hangoztatták, hogy becsületszó köti őket, azért nem tárhatnak fel bizonyos ténykörülményeket. És hiába volt a frankbizottságnak a becsületszó alól való felmentésre vonatkozó kérelme, a feloldás egyik részről sem történt meg. (Erődi-Harrach Tihamér: Bekövetkezett! Kozma jelentkezett!) Ma is csak burkolt formában történnek a gyanúsítások, ma is slágerek vannak egyes emberek kezében, akik azonban ezeket a slágereket nem adják ki kezükből. De találkoztunk ugyancsak a frankbizottság ülésén más dologgal is s etekintetben is felvilágosítást kérnék talán az igazságügyminister úrtól, akinek a nyomozás kérdésében oda kellett volna hatnia, hogy ez a kérdés is fèlderittessék, hogy az a sok dajkamese, amely elhangzott részben az ügyészség előtti kihallgatások alkalmával, részben pedig a frankbizottság előtt történt meghallgatások alkalmával, valamiképen tisztáztassék. Nem kell egyébre utalnom, mint arra, hogy amikor a frank-; bizottság ülésén a belügyminister urat és Teleki Pál volt ministerelnököt meghallgattuk, mindketten egyértelműen előadták, hogy a frankbotrány kipattanása után, amikor már nyilvánvalóvá vált az, hogy Windisehgraetz és Nádosy nyakig benne vannak frankhamisításban, & belügyminister magához hivatta Teleki Pál képviselő urat is és vele bizalmas tanácskozást folytatott. De sem Teleki Pál, sem pedig a belügyminister ur nem nyilatkozott arra vonatkozólag, hegy ezen tanácskozások alkalmával micsoda ténykörülmények és micsoda megbeszélések történtek (Hegymegi-Kiss Pál: És miért kellett épen Teleki Pállal beszélni?) és az ügyészségnek sem volt gondja arra, hogy a belügyminister urat megkérdezze, miért tartotta ő szükségesnek Teleki Pál meghallgatását. (Farkas István: Együtt kenték! A két kenőnénike !) De itt van Teleki Pálnak és Nádosynak tanácskozása ugyancsak a frankhamisítási botrány kipattanása után. Amikor már nyilvánvalóvá vált Nádosy bűnössége, mi, a frankhamisítást ügyben kiküldött bizotts/ág tagjai, igyekeztünk ezt a kérdést benn a bizottságban^