Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-517

À nemzetgyűlés 517. ülése 1926. évi március hó 2-án, kedden. Az ülés elején kért szót személyes kérdésben a képviselő ur. t Rakovszky István: T. Nemzetgyűlés! (NapÍJ zaj.) Nem felejtettem el, hogy szót kértem, de most nem szándékoztam felszólalni. Ha azonban az elnök ur olyan szives volt engem felhívni, — mert igaz, hogy én jelentkeztem, — egy másik személyes kérdésben akarok most felszólalni. A Bessenyey t. képviselő

1 ur megjegyzésére felelek. Igaza, van. én szeretem a vihart, különösen, ha mocsár van, mert az a mocsarat kiszáritja. (Nagy zaj. — Urbanics Kálmán: Élvezettel fürdik benne!) Elnök: Csendet kérek! Friedrich István képviselő ur személyes kérdésben kért szót. Friedrich István: T. Nemzetgyűlés! Pallavicini őrgróf beszéde alkalmából tudtam meg, hogy Bethlen István ministerelnök ur a parlamenti bizottság előtt a következőket mondta: Friedrich István volt az, aki mint honvédelmi minister annak idején ezt a dolgot — értvén ez alatt a szokol dolgot — iniciálta. Ezzel a ministerelnök ur kényszerit engem, hogy ezzel a dologgal foglalkozzam. (Zaj. Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsőbaloldalon.) Senki sem kívánhatja ezek után tőlem azt, hogy ezzel a dologgal ne foglalkozzam. (Tankovich János: Itt a vihar, kiszáritja a mocsarat!) Nem lesz vihar. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Jobb volna, ha a búzát szárítaná ki!) Csak annyira fogok vele foglalkozni, amennyire saját egyéni reputációm és a honvédelmi ministeri szék ezt megköveteli. A ministerelnök ur tévedett. Szó sincs róla, hogy én 1919. év végén és 1920. év elején, mikor honvédelmi minister voltam, ezt iniciáltam volna. S~ó sincs róla. Akkor semmiféle szokolügyről még álmodni sem mert senki. Hanem el fogom mondani, honnan veszi ezt a ministerelnök ur (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon) és az igazságügyminister urat aposztrofálni foigrom, mert ő kénytelen lesz igazolni azt a helyet, amelyet én most meg fogok nevezni. Hogy a ministerelnök ur ezt a nemtelen fegyvart velem szemben kovácsolja, ez az ő részéről példátlan hálátlanság és elfogultság. Ugy látóim gróf Teleki Pál is itt van a teremben. Legalább három perccel ezelőtt még benn volt. (Mozgás. — Pikler Emil: Máir elpucolt!) Nagyon nagy szükségem van Teleki Pál jelenlétére. Mikor honvédelmi minister voltam, egy esetben más faktorok az akkor, a békeszerződés és a béketárgyalás előtt létező irredenta, szervezeteket igenis egészen helyesen és jól közös szervezetbe akarták foglalni. Engem ezek a tényezők felkértek, hogy ebbe a közös intézőségbe delegáljak egy urat. Az én választásom Mészáros tanárra esett, (Zaj és mozgás.) aki azóta a szokol-ügyben és a frank-ügyben szerepelt. Ne méltóztassék ezen annyira csodálkozni. Az urak is Nádosyt választották. Egyszer én is rosszul választottam. (Zaj. — Rassay Károly: Eddig nem is haragudtak Mészárosra! — Vázsonyi Vilmos: Csak arra haragusznak, aki megbuktatja őket! — Barla-Szabó József: Nekünk, hála Istennek, semmi közünk sincs hozzá!) Mészáros Gyula delegáltatott részünkről ebbe a bizottságba. Én nem maradtam azután honvédelmi minister nemcsak azért, mert a Huszár-kormány akkor távozott, hanem azért is, mert — amint méltóztatik emlékezni — én súlyos vád alá kerültem. Akkor volt az az ülés, amelyről TJlain t. képviselőtársam a Tisza-per végén elmondta, hogy válásiak együtt négyen, Bethlen István, Károlyi Imre és más urak és elhatározták hogy mivel Friedrich István ellen Károlyi Imre olyan súlyos vádakat emelt, ezekután ő nem védekezhetik mint minister, hanem csak mint magánszemély. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Én 1920-ban nem szokolokat gyártottam vagy iniciáltam, hanem a vádlott igazán keserves kenyerét ettem. T. Nemzetgyűlés! Lezajlott a Tisza-per úgynevezett katonai tárgyalása is. Lezajlott a civil-biróság előtt is a tárgyalás. A Tisza-per befejezése után, amikor 5 hónapon át a vádlottak padján ültem, ugyanaz előtt à biróság előtt a gyorsított eljéirás szabályai szerint, amelyet én rendeletileg statuáltam, amikor hatalmon voltam, akkor kezdődött a nyugatmagyarországi akció. A nyugatmagyarországi akció folyamán értesültem arról, hogy az előbb emiitett irredenta-szervezet útlevél- és igenis, szokolhamisitással foglalkozott. Ebből baj lett; egyrészúket Bécsben lefogták. Ezt közölték velem. Akkor azt hallottam, hogy Mészáros Gyula, aki barátom volt (Egy hang jobbfelől: Ejha!) Bécsben börtönben sínylődik, beteg és szeretne kiszabadulni. A felesége eljött hozzám és azt mondotta, hogy ha óvadékot tudnánk letenni, — nekem ő akkor igy mondta —' amely részben Mészáros Gyuláért óvadék gyanánt teendő le, részben pedig a szokolhamisitásból származott károk megtérítésére r szolgálna, akkor van remény arra, hogy Mészáros Gyula haza tud jönni. Ugyanabban az időben látogatott meg engem egy csehszlovák képviselő, aki szintén azzal a kérelemmel fordult hozzám, tegyem lehetővé, hogy Mészáros- Gyula kiszabaduljon. Én igenis, —mert tudtam, hogy ez az ügy honnan indult ki és meg voltam győződve róla, hogy akkor a béketárgyalások és békekötések előtt ez helyes és tűrt volt, — megtettem, hogy azt mondottam Mészáros Gyulánénak: Méltóságos Aszszonyom, ha ön nekem a kormánytól megnyugtatást hoz arra vonatkozólag, hogy én azt megtehetem, csekély anyagi erőmmel hozzá fogok járulni. Másnap Banff y Miklós, Bethlen István külügyministere (Felkiáltások r a szélsőbaloldalon: Ejha!) tehát ne méltóztassék engem aposztrofálni, mint ahogy az igazságügyminister ur a múltkor aposztrofált . . . (Pesthy Pál igazságügyminister: Nem mondtam!) Akkor ugy láttam, rám célzott, mintha bizonyos vonatkozásban felelőssé volnék tehető (Propper Sándor: Nem mer rá célozni! — Pesthy Pál igazságügyminister: Én nem a képviselő úrra céloztam!) Akkor nem szóltam semmit. A Huszár-kabinet után jött a Simony i-Semadam-kabinet és két Teleki Pál-kabinet. Azután pedig, amikor ez az ügy igy zajlott le, már Bethlen István volt a ministerelnök. Akkor Bánffy Miklós és én Bécsbe az ügyvéd utján — vagy már nem emlékszem, az asszony utján — elküldtük a kívánt pénzt. Ugyanakkor Budapesten is letartóztattak több embert szokolhamisitás vádja miatt. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Gyanúja miatt!) Ezek az emberek, akik itt lettek letartóztatva, elküldték hozzám az ügyvédet azzal, hogy: »Uram, miért vagyunk mi lecsukva, csináljon a mi érdekünkben is valamit, ha ön Mészárost ki tudta szabadítani, segitsen rajtunk is.« Nekem azonban éhez már nem volt pénzem és igenis, a vádlottak védője a magyar kormánytól, a külügyministertől kapta erre a célra azt a három darab óvadékot, amelyet letett szabályszerűen az ügyészségen. (Zaj a szélsőbaloldalon és felkiál-