Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-517
A nemzetgyűlés 517. ülése 1926. tások: Hallatlan! — Pikler Emil: Bethlen volt már a kormányon! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez a konszolidáció ! — Esztergályos János: És még ezek után mer Bethlen Genfbe menni! — Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Halljuk tovább] — Malasits Géza: Lesz még vastagabban is! — Szabó Sándor: Hol tették le ezt az óvadékot! Bécsben!) Bécsben is, Budapesten is. (Erődy-Harrach Tihamér: Nem is volt kaució! — Erdélyi Aladár: A Naplóban bent van mindez!) Nem tudom képviselő ur, hogy mi van a Naplóban. (Erdélyi Aladár: Az ön vallomása! — Rakovszky István: Ki kell nyomatni a Naplót! — Pikler Emil: Miért nem nyomatták ki? — Rakovszky István: A magyar kormány letette a pénzt! — Erődi-Harraeh Tihamér: Nem volt kaució, meg van állapítva. - Zaj.) Ha ez a képviselő uraknak nem elég hajlandó vagyok bővebben belebocsátkozni. (Felkiáltások jobbfelől: Nem kívánjuk!) Ugy-e, hogy nem kívánják? Én minden szóra vigyázok és egy szóval sem mondok többet. (Rassay Károly: A bizottságban is mindig ezek az okos köz-beszólások görgették az eseményeket!) Akkor egy megbeszélés volt itt a Házban és igenis, pártkülönbség nélkül arra a megállapodásra jutottunk, hogy ezt az áldatlan ügyet valahogyan likvidálni kell s akkoir fölvetődött a kérdés, hogy ki vállalja a felelősséget. Én ott egj^edül mint ellenzéki képviselő ültem, mert vádlott voltam a Tisza-perben és én, mint ellenzéki képviselő, megtettem a hazafias kötelességemet, vállaltam és odamentem az ügyészséghez, hogy ezeket az embereket ne bántsák, mert ezek becsületes szándékkal és felsőbb utasításra cselekedtek. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Nem volt hozzá lelkem és szivem ... (Pikler Emil: A Bethlen-kormány idejében volt! — Propper Sándor: Most álljanak fel és tapsoljanak! — Malasits Géza: Most szavaljon Csontos képviselő ur erkölcsről! — Zaj. Elnök csenget. -— Csontos Imre: Akkor is jól tették, hogv kiszabadították őket! — Szabó István (sókor 6pátkai): Akkor még nem Bethlen-kormány volt! — Nagy Vince: Ez rosszul sikerült nap volt a többségnek! — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Friedrich István: Én már egyszer felállottanï, hogy vállalom a felelőtsséget, de hogy a ministerelnök ur igy döfjön belém hálából, hogy én iniciáltam a szokol-ügyet, ezen megáll az ember esze és sajnálom, hogy a ministerelnök most nincs jelen. (Zaj.) De, kérem, van ennek folytatása is és érire is rá kell térnem. (Zaj. Halljuk! Halljuk! balfelől.) Még nem tartok a vacsoránál. (Görgey István: Mi már szeretnénk ott tartani! — Zaj.) Én elmentem az ügyészséghez — az igazságügyminister urnák módjában van engem kontrollálni — és az ügyészségnél bizonyos mértékig felelősséget vállaltam. Ez volt az oka akkor annak, hogy ez az ügy az ügyészségnél befejeződött. Vállaltam akkor, vállalnám ma is, és nem sajnálom, hogy akkor vállaltam. Csak az fáj, hogy a ministerelnök ur hálából egy ilyen rozsdás fringiával döf belém. (Szabó Sándor: Méltóztassék megállapítani, hogy Bécsben is befejezték! — Pikler Emil: Nem arról van szó! Egész mellékes! — Nagy Vinee: Ott is közbenjártak! — Vázsonyi Vilmos: Ott is maguk jártak közben. És méltóztassék megállapítani, hogy nem kell szokolokat hamisítani! —• Zaj.) ITAPIiÓ. XL. évi máráus hó 2-án, kedden. 207 A második körülmény, amely engem felszólalásra késztetett, a ministerelnök ur által ma említett vacsora-ügy. (Zaj. Halljuk! Halljuk! balfelől.) A ministerelnök Pallavicini beszédéire válaszolva, azt mondotta, hogy volt egy vacsora, amelyen adva van egy házigazda és adva van még néhány ur — felsorolt néhányurat — és azt mondotta, hogy akkor Windischgraetz kifejtett© a programmját. Pechemre ki volt az a háziúr:? Én voltam az a háziúr és igy kénytelen vagyok ezzel az üggyel is foglalkozni. (Zaj.) Elnök: A képviselő ur beszédideje lejárt. Kérem, szíveskedjék befejezni! (Friedrich István: Kérnék tíz percnyi meghosszabbítást !) Kérdem a t. Nemzetgyűlést, meg méltóztatnak adni az engedélyt a képviselő urnák? (Igen!) A képviselő ur beszédidejét a Ház megnősz^ szabbitotta! (Felkiáltások a jobboldalon: Hadd beszéljen!) Friedrieh István: 1922 elején egy alkalommal tényleg nálam volt vacsorán több barátom. A vacsora után Windischgraetz Lajos és más urak társaságában Mészáros Gyula elmondotta az ő bécsi letartóztatásának történetét. Hogy miért volt ott Mészáros Gyula? Azért, mert mondom, hogy barátom volt és akkor, talán néhány héttel azelőtt szabadult ki a bécsi fogházból. (Barla-Szabó József: A hamisítás után is barátja volt?) Kérem, képviselő ur, téved, Mészáros Gyula akkor is barátom volt és ma is barátom. Én nem tagadom meg barátaimat még akkor sem, ha bajba kerülnek! (Vázsonyi Vilmos: Vannak olyan emberek is, akik nem tagadják meg a bajbajutott barátot!) Mészáros Gyula szegény ember volt. az ma is, ő nem a maga zsebére dolgozott. (Zaj. — Pesthy Pál igazságügyminister: Mert ministerelnök volt, azért kellett fogadnia!) Akkor ezen a vacsorán Mészáros Gyula nekünk többet nem mondott, mint annyit, hogy az akció folytatva lesz. Erre hivatkozhatom egy tanura, ugy hiszem, hogy az a tanú volt az, aki erre a körülményre a ministerelnök urat figyelmeztette, az én Lingauer Albin barátom volt, aki szintén résztvett a vacsorán és tudja, hogy mi történt ott. Nagyon jól emlékszem, hogy milyen diskurzusok folytak ott azon a vacsorán. Mészáros Gyula a vacsorán tehát annyit közölt, hogy a dolog folytatva lesz. Ezen, én ugv emlékszem, Lingauer Albin anynyira felháborodott, hos*v levett a falról eay kardot és megfenyegette Windischgraetzet vagy Mészárost, hogy ő ledöfi őket ezért a butaságért. Ennyi történt ott. Hogy estem én ebbe az ügybe, miért nem jelentettem fel, rögtön meg fogom mondani. Rövidesen ezután a vacsora után egy más alkalommal megjelentek nálam együtt Windischgraetz és Mészáros, talán két hétre rá egy csomaggal. Azt mondották nekem, hogy még mindig aggályoskodsz ? Erre mondottam, hogy most szabadítottuk ki Mészárost, most volt a nagy baj, csak nem vagytok megőrülve, hogy ezt folytatjátok? Azt mondták, folytatjuk, haza is hoztunk egy egész láda szokoli Mutattak nékem egy egész sorozat kurir- és egyéb útlevelet (Felkiáltások a szélsőbáloldalon : Hallattan !), és megmutatták nekem a frank-kliséket, a köveket is. (Pikler Emil : Hallatlan, megáll az ember esze, és a kormány Genfbe akar menni ? ! — Zaj. — Rassay Károly : Levegő ! Tiszta levegő kellene ! — Rakovszky István : Kellene egy becsületes vihar !) Nem tudom megítélni, hogy ez a klisé milyen volt, de megtudom Ítélni az ezerfrankost, amelyet mutattak nekem akkor, ugyanabban az 30
