Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-517

200 A nemzetgyűlés 517. ülése 1926. évi március hó 2-án, kedden. ségen felül áll, hogy a magyar közéletben ilyen gyanakvások vannak, minden kétségen felül áll az is, hogy a kommunizmus bukása után Magyarországon egy tömege az egyesületeknek és egyleteknek létesült, amelyek azóta különféle, nagyon nehezen ellenőrizhető jövedelmi forrásokból nehezen ellenőrizhető működést fejtettek ki. Ebből az esetből minden esetre egy konzekvenciát levonhat akár ez a kormány, vagy bármely kormány, amely helyén fog ülni ennek, és pedig le kell vonnia azt a konzekvenciát, hogy az egyesületi jog szempontjából a legszigorúbb ellenőrzést gyakorolja (Malasits Géza: De necsak balfelé!) Ezt követeli az ország nyugalma, az ország biztonsága és a politikai konszolidáció is ettől függ. Befejezni kivánom szavaimat. Én azt hiszem, hogy amikor Genfbe megyek, felemelt fővel mehetek oda. (Taps a jobboldalon és a középen. — r A képviselők felállnak helyükről. — Esztergályos János: Lemondani! Lemondani!) Ezen nem, változtat az a perfid eljárás, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) hogy az utolsó percben dobnak ide vádakat, elhallgatva azoknak bizonyítékait és lehetetlenné téve, hogy távozásomkor ezekre választ adhassak. Ennek ellenére felemelt fővel megyek Genfbe s becsületes szándékom szerint igyekszem a nemzet jogait ott megvédeni. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A képviselők felállnak helyükről. — Propper Sándor: Lemondani ! Lemondani !) Elnök: Szólásra következik? Petrovies György jegyző: Horváth Zoltán! Horváth Zoltán: A ministerelnök ur nem átallotta az ellenzéket megvádolni azzal, hogy amikor Genfbe ment vagy ott tartózkodott, akkor az ellenzék mindig gondoskodott olyan dolgokról, amelyek neki kellemetlenséggel járjanak. A ministerelnök urnák ez a kijelentése annyira beleütközik a közismert igazságba, hogy ezzel bővebben foglalkozni nem is érdemes. (Ugy van! a baloldalon.) Ellenben a ministerelnök urnák azt az eljárását, amelyet ma követett, lojálisnak egyáltalában nem nevezhetem. Ma, amikor erről a fontos kérdésről vitatkozunk, és amikor nem lehet irreleváns sem a ministerelnök úrra, se az országra nézve, hogy a parlament különböző pártjai miként vélekednek erről a rettenetes bűnügyiből, akkor a ministerelnök ur ahhoz a fogáshoz folyamodik, hogy a napirend letárgyalása után, mikor az ellenzék már egyáltalán észrevételt nem tehet, akkor foglalkozik a kisebbségi véleményekkel s olyan megállapításokat tesz, amelyekre nincs módja az ellenzéknek válaszolni. A ministerelnök urnák ezt az eljárását a legnagyobb jóakarattal sem lehet lojálisnak nevezni. Az ellenzék azon a véleményen van, amelyen őrgróf Pallavicini képviselőtársam, hogy ennek a frankügynek a likvidálását, lévén az országnak belügye, itt kell elvégezni. Az ellenzék ezen álláspontjának szóval és konkludens tényekkel is bizonyítékát adta. Hiszen ma köztudott dolog, hogy a frankhamisítás kipattanása a kormány előtt már december hó közepén ismeretes volt, (Ellenmondások a jobboldalon.) az is köztudomású, hogy ebben az ügyben a Magyar Távirati Iroda egyáltalán nem értesitette a közvéleményt, a nyilvánosságot, csak december 31-éről keltezve, tehát január 1-én, az újévi számban adott összefoglaló jelentést. Ezt is csak azért adta ki, mert Clinchant francia követ akkor megérkezett, aki a diplomáciai szokásoknak megfelelőleg még el sem helyezkedett, máris azonnal a frankügy kivizsgálásához fogott a vele érkezett banktisztviselőkkel és francia detektivekkel. Ekkor látta szükségét a kormány, hogy egy összefoglaló jelentést adjon ki. Az összes napilapok, de külföldi lapok is foglalkoztak már akkor a frankhamisítás ügyével és a kormány még akkor sem adott hivatalos értesítést a nyilvánosság számára, sőt Hágából olyan hangok érkeztek ide, hogy itt a magyar rendőrség személyekre való tekintettel vezeti a nyomozást, úgyhogy Marinovich rendőrfőkapitány ur január 1-én szükségesnek tartotta azt, hogy az újságírók előtt visszautasítsa a hágai rendőrségnek ezt a megállapítását. Az ellenzék mindezeket látva, tudva és hallva, egyetlen szalmaszálat sem tett a kormány abbeli szándóka elé, hogy a frankhamisítást alaposan vizsgáltassa ki, a bűnösöket pedig kellőképen megfelelő eljárásban részesíthesse. Sőt tovább megyek. Mikor a ministerelnök ur az ellenzéki pártokat 1925 január 4-én pártközi konferenciára hivta, akkor minden egyes párt elküldötte delegátusát azzal, hogy igyekezzenek ezt az országra szégyenletes dolgot lehetőleg akként elintézni, hogy abból az országra ne, legfeljebb a kormányra háramolhassék a felelősség kérdése. (Viczián István: Akkor még mást akartak kilőni!) Ezen a pártközi értekezleten — sajnálom, hogy most nincs itt a ministerelnök ur — a ministerelnök ur a hozzá intézett kérdésekre, hogy Nádosy Imre országos főkapitány benne van ebben a dologban, azt válaszolta: Nádosy Imre országos főkapitány súlyos mulasztásokat követett el, de a dologban nincs benne. (Zaj. — Rakovszky Iván belügy minister: Nem volt ellene semmi perrendszerü bizonyíték! E nélkül nem lehet megrágalmazni senkit!) A ministerelnök urnák ezt a megtévesztő kijelentését most már a többségi és kisebbségi jelentés ismeretében bővebben kommentálni, azt hiszem, nem is kell. (Herczegh Béla: A december 28-iki francia adatok még nem szóltak ellene! Azért mondhatta ezt!) Mindenesetre ez elég arra, hogy az ellenzék bizalmát megrendítse abban a tekintetben, hogy ez a ministerelnök és ez a kormány alkalmas a frankügy likvidálására. (Rubinek István: Horváth Zoltán lenne alkalmas! — Propper Sándor: Mindenesetre sokkal alkalmasabb, mint maguk! — Herczegh Béla: Gratulálok, Horváth Zoltán!) Mi módot és időt adtunk a kormánynak arra, hogy becsületesen kivizsgálja ezt az ügyet. Miután alapos indokunk van a bizalmatlanságra, termesztés, hogy a bizalmat megvontuk tőle és nem tartjuk méltónak és alkalmasnak arra, hogy ezt az ügyet likvidálja. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ép ezért az egyesült demokratikus ellenzék nevében, mielőtt a ministerelnök ur Genfbe távoznék, a következő deklarációt olvasom fel: (Herczegh Béla: Kik azok? — Zaj. — Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Horváth Zoltán (olvassa); »Tiltakozunk a nemzetgyűlés üléseinek' elnapolása ellen,« (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) »mert szükségesnek tartjuk hogy a frankhamisítás ügye és a kormány felelőssége minden mesterséges halogatás nélkül mielőbb tisztáztassék.« (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) »Ez ma már annál szükségesebb.^ mert a parlamenti vizsgálóbizottság jelentésének benyújtása óta olyan ujabb adatok merültek fel. amelyek a kormány felel ősségét,, még súlyosabbá teszik.« (Ugy van! balfelöl) »Ép ezért követeljük, hogy gróf Károlyi Imrének vallomását a kormány^ haladéktalanul közölje a nemzetgyűléssel és a kir.