Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-517

200 A nemzetgyűlés 517. ülése 1926. évi március hó 2-án, kedden. ségen felül áll, hogy a magyar közéletben ilyen gyanakvások vannak, minden kétségen felül áll az is, hogy a kommunizmus bukása után Magyarországon egy tömege az egyesületeknek és egyleteknek létesült, amelyek azóta külön­féle, nagyon nehezen ellenőrizhető jövedelmi forrásokból nehezen ellenőrizhető működést fej­tettek ki. Ebből az esetből minden esetre egy konzekvenciát levonhat akár ez a kormány, vagy bármely kormány, amely helyén fog ülni ennek, és pedig le kell vonnia azt a konzekven­ciát, hogy az egyesületi jog szempontjából a legszigorúbb ellenőrzést gyakorolja (Malasits Géza: De necsak balfelé!) Ezt követeli az or­szág nyugalma, az ország biztonsága és a po­litikai konszolidáció is ettől függ. Befejezni kivánom szavaimat. Én azt hi­szem, hogy amikor Genfbe megyek, felemelt fővel mehetek oda. (Taps a jobboldalon és a középen. — r A képviselők felállnak helyükről. — Esztergályos János: Lemondani! Lemon­dani!) Ezen nem, változtat az a perfid eljárás, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) hogy az utolsó percben dobnak ide vádakat, elhallgatva azok­nak bizonyítékait és lehetetlenné téve, hogy távozásomkor ezekre választ adhassak. Ennek ellenére felemelt fővel megyek Genfbe s be­csületes szándékom szerint igyekszem a nem­zet jogait ott megvédeni. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A képvise­lők felállnak helyükről. — Propper Sándor: Lemondani ! Lemondani !) Elnök: Szólásra következik? Petrovies György jegyző: Horváth Zoltán! Horváth Zoltán: A ministerelnök ur nem átallotta az ellenzéket megvádolni azzal, hogy amikor Genfbe ment vagy ott tartózkodott, akkor az ellenzék mindig gondoskodott olyan dolgokról, amelyek neki kellemetlenséggel jár­janak. A ministerelnök urnák ez a kijelentése annyira beleütközik a közismert igazságba, hogy ezzel bővebben foglalkozni nem is érde­mes. (Ugy van! a baloldalon.) Ellenben a mi­nisterelnök urnák azt az eljárását, amelyet ma követett, lojálisnak egyáltalában nem ne­vezhetem. Ma, amikor erről a fontos kérdésről vitatkozunk, és amikor nem lehet irreleváns sem a ministerelnök úrra, se az országra nézve, hogy a parlament különböző pártjai miként vélekednek erről a rettenetes bűnügy­iből, akkor a ministerelnök ur ahhoz a fogás­hoz folyamodik, hogy a napirend letárgyalása után, mikor az ellenzék már egyáltalán észre­vételt nem tehet, akkor foglalkozik a kisebb­ségi véleményekkel s olyan megállapításokat tesz, amelyekre nincs módja az ellenzéknek válaszolni. A ministerelnök urnák ezt az eljárását a legnagyobb jóakarattal sem lehet lojálisnak nevezni. Az ellenzék azon a véleményen van, amelyen őrgróf Pallavicini képviselőtársam, hogy ennek a frankügynek a likvidálását, lé­vén az országnak belügye, itt kell elvégezni. Az ellenzék ezen álláspontjának szóval és kon­kludens tényekkel is bizonyítékát adta. Hiszen ma köztudott dolog, hogy a frankhamisítás kipattanása a kormány előtt már december hó közepén ismeretes volt, (Ellenmondások a jobb­oldalon.) az is köztudomású, hogy ebben az ügyben a Magyar Távirati Iroda egyáltalán nem értesitette a közvéleményt, a nyilvános­ságot, csak december 31-éről keltezve, tehát ja­nuár 1-én, az újévi számban adott összefoglaló jelentést. Ezt is csak azért adta ki, mert Clin­chant francia követ akkor megérkezett, aki a diplomáciai szokásoknak megfelelőleg még el sem helyezkedett, máris azonnal a frankügy kivizsgálásához fogott a vele érkezett bank­tisztviselőkkel és francia detektivekkel. Ekkor látta szükségét a kormány, hogy egy összefog­laló jelentést adjon ki. Az összes napilapok, de külföldi lapok is foglalkoztak már akkor a frankhamisítás ügyével és a kormány még ak­kor sem adott hivatalos értesítést a nyilvános­ság számára, sőt Hágából olyan hangok érkez­tek ide, hogy itt a magyar rendőrség szemé­lyekre való tekintettel vezeti a nyomozást, úgy­hogy Marinovich rendőrfőkapitány ur január 1-én szükségesnek tartotta azt, hogy az újság­írók előtt visszautasítsa a hágai rendőrségnek ezt a megállapítását. Az ellenzék mindezeket látva, tudva és hallva, egyetlen szalmaszálat sem tett a kormány abbeli szándóka elé, hogy a frankhamisítást alaposan vizsgáltassa ki, a bűnösöket pedig kellőképen megfelelő eljárás­ban részesíthesse. Sőt tovább megyek. Mikor a ministerelnök ur az ellenzéki pártokat 1925 január 4-én párt­közi konferenciára hivta, akkor minden egyes párt elküldötte delegátusát azzal, hogy igye­kezzenek ezt az országra szégyenletes dolgot lehetőleg akként elintézni, hogy abból az or­szágra ne, legfeljebb a kormányra háramol­hassék a felelősség kérdése. (Viczián István: Akkor még mást akartak kilőni!) Ezen a párt­közi értekezleten — sajnálom, hogy most nincs itt a ministerelnök ur — a ministerelnök ur a hozzá intézett kérdésekre, hogy Nádosy Imre országos főkapitány benne van ebben a dolog­ban, azt válaszolta: Nádosy Imre országos fő­kapitány súlyos mulasztásokat követett el, de a dologban nincs benne. (Zaj. — Rakovszky Iván belügy minister: Nem volt ellene semmi perrendszerü bizonyíték! E nélkül nem lehet megrágalmazni senkit!) A ministerelnök urnák ezt a megtévesztő kijelentését most már a több­ségi és kisebbségi jelentés ismeretében bőveb­ben kommentálni, azt hiszem, nem is kell. (Herczegh Béla: A december 28-iki francia ada­tok még nem szóltak ellene! Azért mondhatta ezt!) Mindenesetre ez elég arra, hogy az ellen­zék bizalmát megrendítse abban a tekintetben, hogy ez a ministerelnök és ez a kormány al­kalmas a frankügy likvidálására. (Rubinek István: Horváth Zoltán lenne alkalmas! — Propper Sándor: Mindenesetre sokkal alkal­masabb, mint maguk! — Herczegh Béla: Gra­tulálok, Horváth Zoltán!) Mi módot és időt adtunk a kormánynak arra, hogy becsületesen kivizsgálja ezt az ügyet. Miután alapos indokunk van a bizal­matlanságra, termesztés, hogy a bizalmat meg­vontuk tőle és nem tartjuk méltónak és alkal­masnak arra, hogy ezt az ügyet likvidálja. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ép ezért az egyesült demokratikus ellenzék nevé­ben, mielőtt a ministerelnök ur Genfbe távoz­nék, a következő deklarációt olvasom fel: (Her­czegh Béla: Kik azok? — Zaj. — Halljuk! Hall­juk! balfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Horváth Zoltán (olvassa); »Tiltakozunk a nemzetgyűlés üléseinek' elnapolása ellen,« (He­lyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) »mert szük­ségesnek tartjuk hogy a frankhamisítás ügye és a kormány felelőssége minden mesterséges halogatás nélkül mielőbb tisztáztassék.« (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) »Ez ma már annál szükségesebb.^ mert a parlamenti vizs­gálóbizottság jelentésének benyújtása óta olyan ujabb adatok merültek fel. amelyek a kormány felel ősségét,, még súlyosabbá teszik.« (Ugy van! balfelöl) »Ép ezért követeljük, hogy gróf Ká­rolyi Imrének vallomását a kormány^ haladék­talanul közölje a nemzetgyűléssel és a kir.

Next

/
Thumbnails
Contents