Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-517
A nemzetgyűlés 517. ülése 1926. évi március hó 2-án, kedden. 201 ügyészség utján indítvány oztassa, hogy e tanút a bíróság haladéktalanul kötelezze arra, hogy tanúvallomását teljessé tegye és kiegészítse.« (Pesthy Pál igazságügyminister: Ezen túl vagyunk! Már megtörtént!) »Tiltakozunk az ellen,, hogy a Népszövetség ülésein Genfben az országot az a kormány képviselje, amely a frankhamisítás ügyében kompromittálva van.« (Taps a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások jobbfelől: Valótlan! — Rubinek István: Szegy el je magát! — Nemes Bertalan: Magyar ember hogy beszélhet így?) »amely súlyos mulasztásaival megkárosította az ország hitelét és hírnevét, amely tehát többé sem idebenn, sem odakünn bizalomra méltó nem lehet.« (Taps a szélsőbaloldalon.) Ezekután, t. Nemzetgyűlés, csak természetesnek méltóztatik találni, hogy az elnök ur napirendi javaslatát sem az idő tekintetében sem pedig egyébként el nem fogadhatom, hanem ezzel szemben elleninditványt teszek és kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy; méltóztassék holnan is ülést tartani és annak napirendjére a parlamenti bizottság jelentését kitűzni. (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az igazságügyminister ur kivan szólani! (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nincs itt! — Farkas István: Ö itt van, csak az igazság nincs itt!) Pesthy Pál igazságügyminister: T. Nemzetgyűlés! Azokkal a vádakkal szemben, amelyeket Horváth Zoltán képviselő ur a kormánynyal szemben felhozott és különösen a Károlyi Imre vallomásával kapcsolatosan a deklarációban emiitett kívánságra vonatkozóan szükségesnek tartom, hogy a t. Házat pár szóval tájékoztassam. (Halljuk! Halljuk!) Beszámolhatok arról, hogy már Károlyi Imre másodízben való kihallgatása után megtörtént az intézkedés arra nézve, hogy Károlyi Imre vallomását egészítse ki azokra a részletekre vonatkozólag is, amelyeket ő a lovagiasságával takarni akart. (Farkas István: Nádosyt nem kényszeritik rá! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ugy látszik, már ez epidémia lett, mert ugyanezt hallottuk őrgróf Pallavicini úrtól is most. Gróf Károlyi Imre ur felhivatván arra, hogy egészítse ki vallomását, megtagadta a vallomásának kiegészítését. (Felkiáltások jobb felől: Nahát!) Az ügyészség utján intézkedést tettem aziránt, hogy a Bp. értelmében Károlyi Imre köteleztessék arra, hogy vallomását kiegészítse. (Taps jobb felől. — Hegymegi-Kiss Pál: Ugyanezt akarta a vizsgálóbizottság előtt megtenni !) Ami Friedrich István képviselő urnák a frankügyben való kihallgatását illeti, ez a frankügyben helyet nem foghat, mert Friedrich István képviselő ur tudomása a bizottságban tett előadása szerint is a szokolügyre vonatkozik és ez a két ügy ezidő szerint összekapcsolva még nincs. (Malasits Géza: Majd lesz!) Amilyen alapos ós helytálló az igen t. ellenzéknek ez a vádja a kormánnyal szemben, ugyanannyi alapja van annak a vádjának is, hogy a kormány a frankhamisitási ügyben kompromittálva van. Ez alaptalan objektivitás nélküli ráfogás és mint ilyet, visszautasítom. (Elénk helyeslés és taps jobb felől.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Berki Gyula! Berki Gyula: T. Nemzetgyűlési Bár az idő már nagyon előrehaladt, mégis ki kell jelentenem, hogy teljes lehetetlenség, hogy abban a pillanatban, amikor Magyarország első államférfia, Bethlen István ministerelnök (Éljenzés jobbfelől. — Farkas István: Mondjon le!) megy Genf felé, azt az útravalót vigye magával, amit a t. ellenzék ma itt neki felajánlott. Minden kritikus pillanatban legjobb, ha az ember viszszaemlékezik a históriára. (Propper Sándor: A kurzus históriájára!) A magyar históriának van egy nagy tanulsága és ez az, hogy Magyarországon mindig akadt egy kis autokrata csoport, (Propper Sándor: Odaát uralkodik! Itt ül az ország nyakán! — Zaj. — Elnök csenget.) amely Bécsbe járt kegyekért, vagy Bécsbe járt másokat ledönteni, denunciálni. Amikor már nem lehetett Bécsbe menni és céltalan lett az odajárás, akkor itthon az országban felfordulást, forradalmat csináltak. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Nekünk nagyon élénk emlékezetünkben van az, ami az utolsó 15—20 esztendő alatt történt. (Malasits Géza: Nekünk is! A tolvajosi erdő! — Farkas István: Siófok, Orgovány!) Mi nagyon a lelkünkbe véstük azoknak az elmúlt időknek keserű emlékeit. (Propper Sándor: Mi van Orgovánnyal? — Malasits Géza: A tolvajosi erdőt mi sem felejtjük el! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Berki Gyula: Én nem akarom ezeknek a keserű emlékeknek egész sorozatát felidézni. (Farkas István: Azt sem feledjük el, hogy ön az előszobámban járt könyörögni, Berki ur! Jöhet még oda!) Emlékezünk még azokra az időkre is, amelyek még nem nagyon régen multak el. Van egy nagy mementója a magyar nemzetnek és ez a nagy memento 1917. Ma a nemzetgyűlésen őrgróf Pallavicini György képviselő ur gróf Bethlen István ministerelnök ur ellen súlyos vádat emelt és azt hangsúlyozta, hogy távozzék a kormány (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nagyon helyesen tette!) és jöjjön egy teljesen hivatalnok-kormány, amely ezt az országot ki fogja vezetni abból a bajból, amelyben ma van. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Ugyanaz a csoportja a magyar parlamentnek 1917-ben is ezzel a követeléssel állott elő. (Ugy van! jobbfelől és a középen. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Bethlen buktatta meg Tiszát! —- Farkas István: Nem tudj cl ct históriát! — Malasits Géza: Bethlen segitett megbuktatni Tiszát!) Elnök: Csendet kérek! Berki Gyula: Pallavicini őrgróf ur, aki azt hangoztatta annak idején, hogy el kell távolítani Tisza Istvánt a helyéről és ha más k~ormány jön a helyére, boldog lesz ez az ország, ma ugyanezt a kijelentést ismételte meg itt Bethlen István ministerelnök úrral szemben és azt mondotta, hogy csak Bethlen István ministerelnök urnák kell távozni és akkor minden rendben lesz ebben az országban. (Nagy Vince: Sajnos, még akkor sem!) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Mindig jó, ha az ember ténybeli dokumentumokra hivatkozik. Van ennek a magyar törvényhozásnak egy régi, tiszteletreméltó alakja, gróf Zichy János, (Élénk éljenzés jobbfelől és a középen.) aki 1919 január hónapban, gondolom: 5-ikén, összehívta mindazokat a magyar tényezőket, akiktől remélte, hogy a romlás és zuhanás utján meg tudják állítani a nemzetet. (Ugy van! jobbfelől. — Kiss Menyhért: Már orientálódik!) És gróf Zichy János azokban a történelmi időkben, mondhatnám az utolsó órákban (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Orientálódik az uj ministerelnök felé!) tiszta hazaszeretettől áthatott szavakkal arra kérte az ott megjelent magyar államférfiakat, hogy abban a történelmi pillanatban fogjanak össze, hogy legalább azt mentsék meg, ami még megmenthető. 29*
