Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-517

 nemzetgyűlés 517. ülése 1926. évi március hó 2-án, kedden. 199 amelyet tudatosan igyekeztek egyes tényezők Budapesten is felkelteni a francia rendőrköze­gekben. (Ugy van! a jobboldalon. — Zaj.) Na­gyon sajnálom, hogy ez a bizalmatlanság fel­keltetett, mert evvel a bizalmatlansággal szem­ben küzdeni nagyon nehéz. És én csak arra ké­rem a Ház összes tagjait,, méltóztassanak az ország érdekében lehetőleg eltekinteni olyan nyilatkozatoktól, melyek ilyen bizalmatlansá­got teljesen indokolatlanul, teljesen alaptala­nul felkelteni alkalmasak és amelyek az or­szágra nézve igenis, veszélyt jelenthetnek. (Propper Sándor: Ez a kormány jelent ve­szélyt! — Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Hazaárulás!) Elnök (csenget); Csendet kérek! Gr. Bethlen István ministerelnök: Szilágyi Lajos t. képviselőtársam beszélt a titkos társa­ságokról. Utalás történt a kisebbségi véle­ményben is ezekre a titkos társaságokra. Meg­jegyzem, hogy a kisebbségi vélemény ebhen a tekintetben sem egészen őszinte. Az egyik he­lyen ugyanis azt mondja, hogy szövetséget ál­lapit meg a frankhamisítás szempontjából. Ter­mészetes, hogy egy ilyen szövetségnek titkos­nak kellett lennie, mert különben semmi ér­telme sincs a szövetségnek. De ebből kiindulva azután'szóváteszi, hogy nem valami létező tit­kos társaság hajtotta-e végre ezt a dolgot s erre vonatkozólag három vagy négy tanút vo­nultat fel. Az egyik Perényi, akire nézve azt mondja, hogy vallomásában olyan nyilatkoza­tot tett, miszerint nincs kizárva, hogy valami titkos társaság csinálta. Én Perényi vallomását megnéztem, de abból csak azt látom, hogy azt mondja, nincs kizárva, mert nem tudja, mert ha tudta volna, akkor ezt megmondta volna. A második bizonyiték errenézve megint Windischgraetznek az a magatartása, hogy erre a kérdésre nézve nem akar nyilatkozni. Már megmondtam a véleményemet, hogy ennek oka sokféle lehet. Lehet, hogy ebben az esetben va­lami ilyen szuppozició áll mögötte, de ezt bizo­nyítottnak venni igazán nem lehet, t. Nemzet­gyűlés. Azután itt van a Zadravetz-féle eskü, mint bizonyiték. Én azt hiszem, ez inkább ellen­bizonyiték. Mert ha valamely létező titkos tár­saság csinálta volna, akkor már nem kellett volna ujabb esküt venni, mert hiszen ezek a titkos társaságok — ugy látszik — amúgy is esküket szoktak kivenni. (Pronner Sándor: Külön munkára külön esküt!) Tehát az, hogy Zadravetz újra esküt vett ki, inkább amellett bizony it, hogy ezt nem valami titkos társaság csinálta. Azután itt van mint negyedik bizonyitó erő a Bába-féle vallomás, hogy ő bizonyos fenye­getésektől félt; egyáltalában félt otthagyni ezt a társaságot, mert tartott tőle, hogy bosszút állanak rajta. A kisebbségi vélemény szerint ez megint argumentum arra, mintha valami titkos társaság csinálta volna ezt az akciót. Én Rába vallomásából mást olvasok ki. Nekem az a benyomásom, hogy Rába ezzel akar takarózni, hogy ő korábban miért nem lépett ki, mert ebből azt reméli, hogy kevésbé súlyos megitélés alá fog esni az ő cselekedete. De ho'íy alantalan volt az ő szuopoziciója, ha ezt «zuoponálta, annak bizonyítéka a contrario az, hogy ebből a társaságból olyanok, akik már fel voltak esküdve, kiléptek, nem vettek részt a további akcióban és ezért semmiféle bajuk nem történt. Én tehát, t. Nemzetgyűlés, ezeket a beállí­tásokat agyagiábuaknak tartom. Én bizonyí­tottnak nem látom sem pro sem kontra, hogy titkos társaság végezte volna ezt az akciót. ÏL4PL0. XL, (Zaj a szélsőbaloldalon.) De ha már itt vagyunk, akkor erről a kérdésről meg kell mondanom a kormány álláspontját, hiszen már rég nem ti­tok közöttünk, hogy én mindenféle ilyen titkos társaság működése ellen voltam és vagyok. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Itt van a büntető novella, amely talán másfél éve van a Ház előtt, (Pesthy Pál igazságügyminister: Két esztendeje!) amelynek 42. §-ába azt vettük fel (Olvassa): »Vétséget követ el s három évig terjedhető fog­házzal és 2 millió koronáig terjedhető pénzbün­tetéssel büntetendő, aki a hatóság ellenőrzése alól kivont és a közrendet veszélyeztető titkos szervezetet vagy társaságot alakit, vezet, irá­nyit, vagy abban tisztséget vállal, vagy annak céljára adományt gyűjt.« »Aki az előbbi bekezdésben emiitett titkos szervezetekbe vagy társaságba, ily minőségét tudva, belép, annak céljára adományt ad vagy működését más módon támogatja, vétség miatt 1 évig terjedhető fogházzal büntethető. Az ily titkos szervezet vagy társaság céljára szolgált vagyonértéket el kell kobozni, tekintet nélkül arra, hogy ciZ £1 tettesnek, részesnek vagy más­nak tulajdona.« (Esztergályos János: Lásd Sör­ház-utcát! — Zisirkay János: Az nem titkos! Sohasem volt titkos! — Zaj.) Két éve fekszik ez a javaslat a Ház aszta­lán és nem rajtunk múlt eddig, hogy ezt a bün­tető novellát a plénum elő nem vehette. Ha a t. képviselő uraknak nem az fekszik a szivükön, hogy egy politikai atout-t mentől hosszabb ideig tartsanak kezükben, hanem az fekszik a szivükön, hogy mentől gyorsabban, megfelelő törvényekkel akadályoztamsanak meg valóban ezek az állapotok, amelyekről önök azt állítják, hogy olyanok, hogy a titkos társaságok Magyar­országon kormányoznak és befolyásuk van, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) akkor méltóztassanak hozzájárulni ahhoz, hogy ez a büntető novella azonnal törvényerőre emeltes­sék és ne vitatkozzunk, hanem cselekedjünk ezen a téren. (Tetszés és tavs a jobboldalon. — Propper Sándor: Gyilkosságra van törvény, mégis szabadon járnak gyilkosok!) A kormány álláspontja ebben a kérdésben még másból is kitűnik. (Zaj. — Elnök csenget.) Miután a büntető novella még nem tárgy alta­tott és előreláthatólag hosszú ideig nem volt tárgyalható, a kormány 1923-ban 7502. számú ministerelnöki rendeletet adott ki, még pedig a hatóságok, közhivatalok és közintézetek tagjai­nak és közegeinek mindennemű tiltott egyesü­leti működéstől való feltétlen tartózkodása tár­gyában. (Esztergályos János: És miért van mégis több, mint egy tucat titkos társaság? Állami tisztviselők a tagjai és vezető szerepet visznek! — Zaj jobb felől.) Ugy látszik, a t. kép­viselő ur többet tud, mint én. Tessék ezeket a titkos társaságokat bejelenteni. (Esztergályos János: A ministerelnök ugy tudja, mint én!) Én egészen másképen tudom. De szó ami szó, én ezzel csak bizonyítani akartam, hogy a kor­mány a maga részéről ebben a kérdésben rég­óta elvi álláspontot foglalt el (Malasits Géza: Az a baj, hogy csak elvi álláspontot!) és ettől az elvi állásponttól nem tért el, sőt ennek megfelelően gyakorlati intézkedéseket tett. Hi­szen a rendeletet azért adtuk ki és az összes tisztviselők kikérdeztettek becsületszó alapján, hogy nyilatkozzanak, tagjai-e valamely egye­sületnek, amely titkos vagy sem! Azért, mert valakire rá fogják, hogy titkos egyesületnek tagja, de ezt bizonyítani nem tudom, én a ma­gam részéről eljárni képtelen vagyok, és ha a t. képviselő ur ülne ezen a helyen, ön sem tudna eljárni. (Zaj a baloldalon.) Minden két­29

Next

/
Thumbnails
Contents