Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-517

A nemzetgyűlés 517. illése 1926. évi március hó 2-án, kedden. 197 miért van meg a többsége?!) az én lelkiismere­tem teljesen nyugodt, hogy engem csak becsü­letes szándékok vezettek. Lehettem gyönge, le­hettem kevéssé előrelátó, de hogy rosszakarat vezetett volna ebben a kérdésben, az teljesen ki van zárva. (Ugy van! Ugy van! Élénk helyes­lés és taps a jobboldalon. —- Malasits Géza: Csak velünk szemben van rosszakarat! — Barthos Andor: Ha lett volna, nem ülnének itt! Bizony nem! — Esztergályos János: De nagy legény az ur! — Rubinek István: Magának az a szerencséje, hogy Lombrozo meghalt! — Propper Sándor: Értelmesen, előadó ur! — Do­bóezky Dezső: Esztergályos, az uj jogász!) A vádak második csoportjában, t. i. a köny­nyelmüség és a mulasztások vádjának csoport­jában, egy régi jó ismerősre találok. Ez a Ká­rolyi Imre-féle újságcikk. Majdnem szószerin t vannak a jelentés egyes részletei abból a cikk­ből véve. (Nagy saj a szélsőbaloldalon. — Do­bóczky Dezső: Pocsék banda! — Esztergályos János: Pocsék maga! — Nagy zaj. — Nagy Vince: Ki ez a kocsmába való alak? Tessék ki­vezettetni ezt a kocsmába való alakot! — Prop­per Sándor: Nem lehet igy tárgyalni! Azt mondta, hogy pocsék banda! — Dobóczky De­zső: Ne kiabáljon! Egyebet sem hallunk, mint mindig a maga szavát! — Nagy zaj.) Elnök: • Csendet kérek, képviselő urak ! (Rassay Károly: Legalább a saját minister­elnöküket hallgassák már meg! — Zaj a jobb­oldalon.) Csendet kérek, képviselő urak a jobb­oldalon is. Gr. Bethlen István ministerelnök: Any­nyira hasonlitanak az itt elmondott vádak az abban a cikkben felhozott vádakhoz, mint két tojás és azt kell mondanom, hogy ebben az esetben Pridolin ugyanaz, mint Celestin és Celestin ugyanaz, mint Fridolin. Itt van mindjárt az első vád a Perényi-féle levéllel kapcsolatban, melyre vonatkozólag azt mondja a kisebbségi vélemény, hogy nem leve­lezni, hanem cselekedni kellett volna, házkuta­tást kellett volna tartani. A levélben nem óva inteni kellett volna a Nemzeti Szövetséget, ha­nem a legszigorúbb megtorlást azonnal kilá­tásba helyezni. Itt van azután a válaszlevél meg nem őr­zésének súlyos vádja, továbbá, hogy Perényit nem fogadtam, holott fontos dologról volt szó; hogy miért nem fogadtattam a helyettes mi­nisterelnök, vagy a belügyminister által, s hogy nem Nádosj^t kellett volna utasitani, mert az már gyanús volt; a Nádosynak küldött üze­net kétértelmű, esetleg barátságos rábeszélést is jelenhetett volna, és igy megy ez tovább. Legyen szabad ezekre a vádakra is egészen röviden megtenni megjegyzéseimet. Amint méltóztatnak tudni, annak dacára, hogy én azt a Kozma-féle közlést anonim feljelentésnél többnek alig tartottam, komolyhangu levelet intéztem a Nemzeti Szövetség elnökéhez, — maga a kisebbségi vélemény is azt mondja, hogy komolyhangu levelet intéztem — holott száz és ezer esetben én ilyen anonim följelen­tésekre semmit sem csinálok, még kevésbé ren­delek el azonnali házkutatást. Mert ha ezt tenném, akkor — legyenek meggyőződve a t. képviselő urak a túloldalon — talán nem volna egyetlenegy sem. akinél már többizben ház­kutatást ne rendeltem volna el. (Felkiáltások jobbfelöl: Így van! — Propper Sándor: Épen elee-et nyaggattak, épen eleget terrorizáltak és zaklattak!) A kisebbségi vélemény azt mondja, hogy amikor én óva intem a Szövetséget, az nem elegendő, hanem nekem szigorú megtor­lást kellett volna bejelentenem, A stílusok felett igazán nehéz vitatkozni. Mikor én azt mon­dom, hogy valakit valamitől óva intek, azt hiszem, mindenki azt fogja érteni ezalatt, hogy ha ezt nem teszi meg, akkor a következ­mények be fognak következni. (Pikler Emil: Meg fog haragudni!) Legyen a t. képviselő uraknak is igazuk, ezt a vádat szívesen koneedálom, hogy a sti­lus, különösen a perrendi stilus tekintetében Yázsonyi Vilmos képviselő ur tökéletesebbet tudna produkálni, mint én. Azt mondják, hogy nem őriztem meg a Perényi-féle választ. Kérdem: kire és mire származott ebből baj? Származott-e ebből baj az ügyre? Tudomásom szerint nem. Csakis reám származott abból baj, hogy ezt a válasz­levelet nem őriztem meg, mert most azzal le­het vádolni, hogy az a válaszlevél, amelyet Perényi produkált, nem ugyanaz, mint amely hozzám érkezett. Tehát tisztán nekem lehet ebből bajom nem pedig az ügynek, mert az ügynek ebből abszolúte semmi baja és követ­kezménye nem lehet. Azt mondják, hogy miért nem fogadtam Perényit. Erre már nyilatkoztam több izben, hogy, sajnos, az utolsó percben indulásom előtt nem volt fizikailag időm, hogy Perényi­vel személyesen érintkezésbe lépjek. De hiszen mikor Nádosynak az utasitást megadtam, ak­kor Prónay utján közöltettem vele az előzmé­nyeket, hogy Perényihez levelet intéztem, hogy Perényitől válasz jött, hogy Perényitől üzenet jött, tehát fel kellett tételeznem, miután ab­ban az időben Nádosy semmiféle gyanusággal nem birt előttünk... (Pikler Emil: Nekünk már évek óta gyanús volt! — Karafláth Jenő: Miért nem jelentette fel?) Önök előtt, t kép­viselő ur, minden rendőrfőnök gyanús jesz! (Derültség jobbfelől. — Esztergályos János: Miért nem irt levelet az igazságügyminister­nek? — Zaj.) A t. képviselő urnák irok első­sorban levelet. Ha abban a feltételezésben voltam, hogy Nádosy ebben a kérdésben nem gyanús, — mint ahogy ebben voltam — akkor feltételeznem kellett, hogy a nyomozást ott fogja kezdeni, hogy Perényit erre vonatkozó­lag meghallgatja, s hogy ministerének jelen­tést tesz, ha olyan részlet merül fel, melynek felemlítése a minister előtt kötelessége lesz. (Esztergályos János: Miért nem a minister­elnök-helyettesnek vagy az igazságügyminis­ternek? Nagyon kedélyesen, házi kezelésben! — Zaj a jobboldalon. — Rubinek István: Legkö­zelebb magától fog tanácsot kérni!) Azt mondják, hogy miért nem utasítottam például a belügyminister urat, vagy a helyet­tes ministerelnök urat arra, hogy ügyeljen erre az ügyre. Ha megtettem volna, mi lett volna akkor? (Esztergályos János: Eljárt volna az igazságügyminister ur! — Zaj.) A minister ur felhivatta volna Nádosyt és utasította volna, hogy ebben az ügyben járjon el. Engedjen meg a t. képviselő ur, én nem járhatok el privát detektívek segitségével, mint ahogy a t. kép­viselő ur gondolja. Én kizárólag a magyar rendőrség utján tudok intézkedni és mást nem tehetek; de nem tehet mást a belügyminister ur sem. (Esztergályos János: De tettek volna! — Rubinek István: Honnan tudja? — Eszter­gályos János: Feltételezzük róluk, hogy teljesi­tették volna kötelességüket!) Azt mondják, hogj^ kétértelmű volt az üze­net. Az az üzenet egy cseppet sem volt két­értelmű. Hiszen erre vonatkozólag Prónay, Perényi és maga Nádosy is teljesen egyértel­müleg vallottak. De itt vannak a többi vádlot­tak vallomásai is, akik nagy riadalomról be­szélnek. Arról beszélnek, hogy Bethlen neszét

Next

/
Thumbnails
Contents