Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-517
196 A nemzetgyűlés 517, ülése 19% vagy titokban támogatja akkor miért volt szükség: Baross feljelentésére? Mi értelme van akkor Baross feljelentésének! Feljelenteni valamit olyannál, aki a dologról amúgy is tud, akiről ugy tudom, hogy nem fog intézkedni: van-e ennek értelme! Ha feljelenteni akarom a dolgot, és ugy vagyok informálva, hogy Bethlen tud a dologról és fedi a dolgot, akkor nem hozzá jelentem fel, hanem feljelentem olyanhoz,, aki meggyőződésem szerint nem tud a dologról és aki abban a helyzetben van, hogy intézkedjék, mert nincs személyileg angazsálva és lekötve. Itt van a másik dolog. Egy tömege van a vallomásoknak, hogy a Perényihez intézett levelem kézhezvétele után ebben a társaságban nagy riadalom támadt és igyekeztek a most már nem emlékszem hol volt frankokat más helyre átszállítani. Van-e értelme annak, hogy egy társaságban, amely ugy van meggyőződve, hogy a ministerelnök benne van, — hogy e modern kifejezéssel éljek — akkor riadalom támad, akkor kutatják, ki az a feljelentő, lépéseket tesznek, hogy eltüntessék a bűnnyomokat? Van-e akkor ennek valami célja, értelme és jelentősége? (Ugy van! Ugy van! jobbfelől. — Herczeg Béla: Mit szól ehhez az őrgróf ur?) De hivatkozom saját eljárásomra is. Ha én tudtam a dologról, két lehetőség volt: vagy az, hogy meg akarom akadályozni, vagy az, hogy valahogy hallgatólag fedni akarom a dolgot és nem akarok közbelépni. De én csak figyelmeztetem a t. Nemzetgyűlést, hogy ha én tudok a dologról és meg akarom akadályozni, akkor nincs semmi értelme annak, hogy én Perényinek irjak levelet, hanem akkor egyenesen Windischgraetzhez és Nádosyhoz fordulok és a belügyministert szólitom fel, hogy ime, én tudok arról, hogy Windischgraetz tettes, tessék ezt a tettest azonnal kézenfogni és bevinni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ezt kellett volna csinálni! — Felkiáltások jobbfelől: Ha nem tudta! — Zaj.) Ha pedig nem akartam megakadályozni ezt, akkor semmi értelme sem volt, hogy Perényinek levelet irjak, mert hiszen ezzel a levéllel reszkirozom, hogy kisül az egész dolog és hogy annak folytatása lehetetlenné válik. Méltóztassanak egy kis józan ésszel, logikával tekinteni a dolgokat (Élénk felkiáltások jobbfelől: Az nincs! és ne tessék csak röptiben vádak és gyanúsítások után szaladgálni. Ezek nem használnak ennek az ügynek. Méltóztassanak elővenni a józan magyar észt. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől. — Felkiáltások a jobboldalon: Hol van$ — Propper Sándor: Kenegetni, simitani! — Felkiáltások a jobboldalon: Gyanúsítani! — Propper Sándor: Nem gyanusitás, állítás! — Perlaki Sándor: Bizonyították ezt? — Gaal Gaston: Azt nem vehetik elő, ami nincs! — Derültség jobbfelől.) A másik, ebbe a kategóriába eső vád az, hogy én Nádosynak 1922-ben. vagy 1923-ban, amikor Teleki jelenlétében nálam volt, olyan valamit mondtam, hogy legyen a szeme rajta, hogy ebből az akcióból ne legyen semmi, — ahelyett, hogy azonnal bűnvádi eljárást inditottam volna Windischgraetz Lajos és társai ellen, és ezt azzal indokolja, hogy, amennyiben Teleki hiven közölte velem, hogy mi történt, (Pesthy Pál igazságügyminister: Ez a fényessége a kisebbségi véleménynek!) hogy Mészáros és Windischgraetz együtt keresték fel, hogy egy német szakértőjük van, hogy köveik is vannak, amelyeknek segítségével ezt az akciót keresztül lehet vinni, akor én már tudtam egy bűnszövetségről és egy ilyen bűnszövetséggel szemben nem rendőri utón való preventiv intézkedések 6, évi március hó 2-án, kedden, indokoltak, hanem a bűnvádi eljárás azonnali meginditása. Gróf Teleki maga vallotta a bizottság előtt, hogy velem mit közölt, hogy velem semmiféle detailokat nem közölt, ő maga vallotta a bizottság előtt, hogy mint olyan dolgot közölte ezt, amelyről ő maga Windischgraetzet lebeszélte, tehát nem mint szövetségről beszélt előttem, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Erődi-Harraeh Tihamér: Ugy van! Nem ismerik az anyagot!) hanem mint befejezett tényről, ugy hogy nekem nem volt más teendőm ebből a szempontból, mint figyelmeztetni Nádosy országos főkapitányt, hogy a jövő szempontjából most már kettőzötten éber figyelemmel kisérje, nem történik-e ilyen irányban valami. Mondom, más feladatom nem lehetett. Azt mondja erre a kisebbségi vélemény, hogy én ezután is fogadtam herceg Windischgraetzet, holott egy olyan embert, aki bűnszövetségben van benne, a ministerelnök nem fogadhat. (Erődi-Harraeh Tihamér: Hányan vacsoráztak közülök ottan?!) Először is kijelenteni, hogy én bűnszövetségről akkor nem tudtam, és hiába fogja a t. képviselő ur vagy akárki ezt százszor is ismételni, én ezzel szemben megint csak azt fogom ismételni, amit eddig is vallottam. Másodszor pedig: én ministerelnök vagyok, és hivatalos teendőimhez tartozik a felek petícióit átvenni és azokban intézkedni. De azt hiszem, legkevésbé Vázsonyi t. képviselő urnák van joga szemrehányást tenni nekem azért, hogy én herceg Windischgraetzet fogadtam, (Vázsonyi Vilmos: Én tudtam, hogy hamisít? — Halljuk! jobbfelől.) — nem azt mondom, tessék figyelemmel lenni — aki a maga részéről a bizottság előtt elmondotta, hogy herceg Windischgraetz az elkövetett dolgok ellenére még mindig szimpatikus ember előtte, (Egy hang jobbfelől: Jó barátja!) akivel szemben, miután őt meggondolatlannak, könnyelműnek tartja, de rossznak nem, ezentúl is ugyanazokat az érzelmeket táplálja, mint eddig. (Vázsonyi Vilmos: Nem vagyok ministerelnök! — Egy hang jobbfelől: Plátói szerelem!) Mégis csak feltűnő, ha kifogásolja, hogy azt, akiről ezt mondja, én, mint ministerelnök fogadtam. (Esztergályos János: Vázsonyira nem húzható a bűnvádi perrendtartás 87. §-a! A ministereinökre ráhúzható! — Nagy zaj a jobboldalon. — Halász Móric: Ezt Vázsonyi súgta! — Pesthy Pál igazságügyminister: Vázsonji ur rosszul tudja!) Elnök: Csendet kérek! Gr. Bethlen István ministerelnök: A másik csoport az, amelybe könnyelmű mulasztásaim és hasonló büntetéseim tartoznak. Én is halandó és gyenge ember vagyok. (Propper Sándor: Nagyon gyenge! — Zaj és felkiáltások jobbfelől: Maga erős! — Propper Sándor: Nádosyval szemben!) Nagyon szívesen deferálok a t. képviselő ur tehetségeivel szemben, engedje meg azonban, hogy egyelőre mégis a magam gyengeségére hivatkozzam és nem a máséra. (Rothenstein Mór: Érveiben gyönge! — Zaj és derültség a jobboldalon.) Lehet, hogy hibákat követtem el, lehet, hogy mulasztásaim is vannak, lehet, hogy az első perctől fogva nem vettem annyira komolyan ezt a dolgot, (Propper Sándor: Ez a baj!) mint ahogy utólagos tudással, azt hiszem, nemcsak a képviselő ur, hanem elsősorban én vettem volna komolyan. Én azonban mindezekből nyugodtan váróin a nemzetgyűlés határozatát. Mert lia ilyenekért vonja meg tőlem a nemzetgyűlés bizalmát, (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: * Megvan a többsége! — Egy hang jobbfelől: De