Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-517

A nemzetgyűlés 517. ülése 1926. nem állok oda Horváth Zoltán ellen vádlóul. Erről legyen meggyőződve a képviselő ur, mert én magyar ember vagyok és én a magyar nem­zet tisztességét és a kormányzat becsületét nem viszem oda, hogy még külföldi segítséggel is igyekezzem azon, hogy a rendszert megváltoz­tassam és helyette olyan rongy uralmat való­sítsak meg, amelytől az Isten a magyar nemze­tet óvja meg. (Ugy van a jobboldalon. — Klárik Ferenc: Nem kormány változásról van szó!) Elnök: Klárik képviselő urat kérem, mél­tóztassék csendben maradni! Csontos Imre: Kérem, képviselő ur, tegyük fel, ha maguk győznének ma, sajnálom, hogy ki kell jelentenem, de kérdezem, hogy mi lenne ebből a nemzetből? Van közöttük egy ember, aki átvehetné a kormányzatot és a kormányrúd mellé állhatna? Van egy ember közöttük? (De­rültség a jobbcldalon. — Györki Imre: Próbál­juk ki ezt!) Képviselő urak, azt is meg kell mon­danom, hogy ott van Györki képviselő ur, aki mint ügyvédember jól végzi kötelességét, ami­kor csinálja a taktikát, (Derültség.), de mint képviselő. Debrecenhez nem illik; megmondom a másiknak is. hogy Debrecenhez nem illik. (Nagy Vince: Azt csak Debrecen mondhatja meg!) Ezt megmondom önöknek, mert Debre­cenhez tartozom, mint református ember. Vegye tudomásul, hogy református emberek között ilyen lélek nincs egyetlenegy se. (Malasits Géza: Kálvin János nem a reakcióért harcolt!) Távol áll tőlem minden reakció,, bocsánatot kérek, én Karcagot becsületes lélekkel szolgálom. (Nagy Vince: De nem titkos szavazással!) Azt is meg­mondom önnek, ha kivan ja a képviselő ur, hogy annak hogy azok a szerencsétlen milliók, a ma­gyar nemzet jogából kizárattak, egyenesen az önök demagógiája az oka. Vegyék ezt tudomá­sul. (Esztergályos János: Azért tagadták meg önök a 12 pontot!) Mi, kisgazdák, tapasztaltuk ezt. (Zaj a szélsőbaloldalon.) De láttam, hogy a Dénes-féle nyilatkozat az én városomról mit hozott felszínre. Hogy lehet az ilyen embereket a nemzet gyönge mil­liói közé ereszteni? (Horváth Zoltán: Csontos bácsi nem is tudja, hogy frankhamisitás tör­tént az országban! — Szijj Bálint: Mikor Dé­nes támadta Csontost, tapsoltak!) Egyetlenegy keresztény embernek sem áll érdekében, hogy mások becsületét sárba tiporja. Milyen szíve­sen kaptak azon maguk, mikor Dénes István valósággal égbekiáltó vádat állított fel itt ve­lem szemben és Szakács Andor, a keresztény ember, az ő lapjában meghurcoltatta a neve­met. Megmérem az embert és megmérjük mindnyájan, vegyék tudomásul ezt. Van erköl­csi része is a dolognak, és itt hiába minden üp-yvédi furfang. (Ugy van! a jobboldalon. — Horváth Zoltán: Ott az erkölcs, ahol a frank­hamisitás van! — Zaj.) A frankhamisításban nincs erkölcs. Én csak azt a figyelmet szeret- • ném maguknak odaajánlani, hogy tegyük fel azt, hogy az önök hangja szerint a külföld bele­avatkoznék, illetve elhinnék azt végig" a győz­tes hatalmak vezetői, hogy csakugyan ugy benne van a kormányzat, ahogy azt maguk be­állítják, mi haszna lenne abból a nemzetnek, ha a külföld a kormányra rásütné azt a bélye­get, hogy: te magyar kormány, te is előmozdí­tója voltál az én pénzem, az én frankom meg­hamisításának 1 ? Azt kérdem én az uraktól, hoery ha az a de­ioars, az a külföldi nyomás jönne, vájjon ki vallaná ennek kárát? Az urak biztosan nem, mert nagyobb részüknek vesztenivalója Ma­gyarországon nincs, igy^ tehát nekünk van vesztenivalónk. És Horváth Zoltán képviselő évi március hé 2-án, kedden. 179 urnák is megmondom, a magyar Alföld képvi­selőinek mondom meg, hogy nem hiszem, hogy a magyar Alföldnek volna olyan tagja, aki ma a kormányzati rendszert változtatni akarná. Nem hiszem, hogy akadna ilyen, ha tisztán lát. Bocsánatot kérek, ön, mint képviselő, tudom, hogy átérzi és át is kellene éreznie azt, amit én beszélek. A képviselő urakat csak egyre kérem erről a helyről: szakítsunk ezzel a kifelé való vádaskodással. (Nagy Vince: A kormánnyal!) Tessék más tempót választani, hogy külföldön nem csinálunk hangulatot és nem szerzünk a magyar nemzetnek ellenséget. Ha vannak ide­benn a kormánynak bűnös mulasztásai, (Hor­váth Zoltán: Vannak bizony!) tessék, kérem, azokat feltárni. (Rassay Károly: Csak arról van szó! — Huszár Dezső: Maguk nem tárják fel, csak gyanúsítanak!) Én tisztában vagyok azzal, hogy önök azt a politikát, melyet foly­tatnak, — Horváth Zoltánhoz beszélek — lel­kükben nem helyeslik, mert magyar embernek azt nem szabad helyeselnie. Ez így van, ma­gyar ember nem beszélhet máskép s olyan ma­gyar embert, aki Magyarország jóhirnevét most is lefelé akarná rontani, nem is tudok el­képzelni, ha komolyan gondolkozik. Látom már, hogy Propper képviselő ur készül a be­szédre, ezért meg kell mondanom a képviselő urnák azt, hogy Magyarországon a zsidóelle­nes politikának semmiféle fajvédő sem hasz­nált annyit, mint maguk egyedül. így áll a do­log. (Ugy van! a jobboldalon.) Ezt tartozom maguknak becsületes lélekkel megmondani. Én látom és tudom a hangulatot, nem aka­rom a számra venni azt, amit magukkal szem­ben a nemzet zöme követel miáltalunk. (Hall­juk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ha kell, meg­mondom. A magyar nemzet zöme azt mondja végig egész Magyarországon, —• a vasúton, ahol utazom és máshol — hogy mikor lesz már az a perc, amikor magukat ebből a parlament­ből mind egy lábig kitakarítjuk? (Ugy van! a jobboldalon. — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a hangulat. (Taps a jobbcldalcn. — Derült­ség a szélsőbaloldalon. — Fakots József: Ez jellemzi a többséget!) Képviselő urak, ez így van, ezt megmondom minden rosszakarat nélkül. (Kitajka Lajos: \ választójog elárulásáról semmit sem mond?) Egyet kérek én maguktól csak. Én tudom és elismerem, hogy a szocialista pártnak óriási eltérése van mitőlünk, elismerem, hogy a de­mokrata pártnak, az októbristáknak, valamint a jogfolytonosság elvi alapján álló uraknak ugyancsak más a politikájuk, de méltóztassa­nak azt most jobb lelkiismeretükkel kissé el­hallgattatni addig, amíg ez a nemzet megerő­södik, amig a nemzet megbírja azt az akciót, amelyet maguk most ez ellen a nemzet ellen folytatnak. (Pesthy Pál igazságügyminister: Ugy van! Ez igaz!) Engerii önök ellen, ha nem bántják az ember becsületét, nem vezet rossz­akarat. (Rakovszky István: Csak épen ki akarja dobni őket. — Derültség.) Elnök: Csendet kérek! Csontos Imre: Bocsássanak meg nekem, de ki kell jelentenem, hogy ennek a sok rágalom­nak határozottan az ország polgársága issza meg a levét. Befejezésül is csak arra kérem önöket, hogy az ilyenféle hadjárattal, amely nemcsak a kormánynak, de a nemzet zömének is árt, hagyjanak fel. Ezeket kívántam a t. kéüviselő urak figyelmébe ajánlani. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: (kgróf Pallavicim György!

Next

/
Thumbnails
Contents