Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-517
A nemzetgyűlés 517. ülése 1926, (Felkiáltások a szélsőbaloldalcm: Soha!) a kormány az első pillanattól kezdve nem járt el azzal a kemény és kérlelhetetlen szigorral, ahogy azt a nemzet érdeke megkívánta volna. Heteken keresztül, egész pontosan három, héten keresztül, a baloldali sajtó szabadon rágalmazhatott mindent és mindenkit, (Igaz! Ugy van! jobb- felől és a középen.) ez ellen semmiféle, a legcsekélyebb beavatkozás sem történt. (Nagy zaj a szélsőbaloldalcn. — Saly Endre: Csak az igazat irta! Ez is baj 1 ? — Egy hang half elől: A Szózat hazudott!) Ebben az időben a baloldali sajtó még a ministerelnök ur személyét tolta előtérbe, mint a saját reménységének letéteményesét és ezen a címen és ezzel az álarccal szabadon intézett támadásokat. (Propper Sándor: Reméltük, hogy ki fogja deríteni a bűncselekményt! — Urbanics Kálmán: Be is csukatta a bűnösöket!) Január 19-én volt pontosan fordulat, amikor a ministerelnök ur itt a nemzetgyűlésen bejelentette, hogy volt egy összeesküvés a frankhamisításra és volt egy másik összeesküvés a nemzet becsülete ellen. (Igaz! Ugy van! jobbfelől és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezt én kezdettől fogva igy láttam és a magam részéről csak sajnálom, hogy a kormánynak három hét kellett ahhoz, hogy ezt belássa, mert ha az igen t. kormány a pártpolitikai szempontoktól függetlenül mindjárt az első percben a kellő erélyt mutatta volna a felforgató sajtótörekvésekkel szemben, sokkal jobban megvédte volna a nemzet érdekét. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Miért nem a frankhamisitók ellen követel erélyt!) Most önökön van a sor. Elnök: Csendet kérek. (Állandó zaj a szélsőbaloldalon.) Propper Sándor képviselő urat másodszor kérem, méltóztassék csendben maradni. Farkas István képviselő urat hasonlóképen kérem. Eckhardt Tibor: Az igazságnak tartozom azzal a kijelentéssel, hogy a ministerelnök urnák ez a megállapítása csak részlegesen foglalta magában az igazságot. A ministerelnök ur ugyanis kizárólag a szociáldemokrata pártnak tett szemrehányást azért, hogy nem teljesiti kötelességét az országgal szemben. Én ugy látom, hogy a külföldön a radikális polgári sajtó — hogy röviden fejezzem ki magamat, a zsidókézben lévő polgári sajtó — legalább ugyanolyan mértékben rágalmaz, mint ahogyan azt a szociáldemokrata lapok megteszik. Én tehát a ministerelnök ur megállapítását kénytelen vagyok megtoldani és azt mondani, hogy polgári, vagy szociáldemokrata pártállásra való különbség nélkül főként KözépEurópában a zsidó sajtó egyöntetűen mérhetetlen és feneketlen gyülölségtől csepegő rágalomhadjáratot intézett Magyarország^ ellen. (Horváth Zoltán: Éljen a frankhamisítás! — Nagy zaj és éljenzés a bal- és szélsőbaloldalon. — Derültség jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek. Eckhardt Tibor: Én annakidején (Propper Sándor: Mondja azt: Emelem poharam a frankhamisitókra!) a frankbizottságban javasoltam volt, hogy a frankbizottság, amely a kérdés Dolitikai vonatkozásainak megvizsgálá sara küldetett ki. tegye vizsgálat tárgyává azt a kérdést is, hogy a külföldi sajtó informálása, vagy helyesebben a külföldi sajtó tudatos félrevezetése minő forrásokból és minő személyek tevékenysége alapján eszközöltetett. Én csak sajnálom a magam részéről azt, hogy a frankbizottság kizárólag ^ és egyedül a kormány felelősségének kérdésével foglalkozott. Azt hiszem, a külföldi közvélemény félrevezetésének évi március hó 2-án, kedden, 169 kérdése megérdemelt volna néhány napi alapos, beható vizsgálódást. Miután ez nem történt meg ott, bátor vagyok itt a nemzetgyűlés szine előtt a magam részéről néhány rendelkezésre álló adatot az ország közvéleménye elé tárni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől és a középen.) T. Nemzetgyűlés! Mindenekelőtt rá kell mutatnom arra a sajnálatos tényre, hogy Középeurópa polgári sajtójában is a magyarországi származású de magyarságukból már régen kivetkőzött, túlnyomó részben zsidő származású egyének milyen jelentékeny szerepet visznek. (Vázsonyi Vilmos: Például HollósHollaender ur. — Zaj balfelől.) Budapestről származtak — csak egy pár nevet akarok felemlíteni — (Farkas István: Nem kompromittálták ugy Magyarországot, mint Mankovich és Marsovszky!) az európai nemzetek újságírásának úgyszólván összes nagynevű megrontói. Innen származott Nordau Miksa, akit Südfeld Simonnak hívtak; (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Meghált!) Magyarországi származású volt Herzl Tivadar, a cionistáik királya,, (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az is meghalt!) ... Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Eckhardt Tibor: . . . magyarországi szájrmazásu volt a volt trónörökös rósz szelleme, Szépe s Mór. (Pikier Emil: Az is meghalt! — Propper Sándor: Kiássa az egész temetőt!) T. uraim, ez a történelmi visszapillantás. (Derültség és zaj. — Elnök csenget.) Magyarországi zsidó volt, de Blovitz, azután monsieur Lipscher, akinek neve a különböző francia sajtópanamákból ismeretes, (Zaj balfelől.) és a de Solurey testvérek, akiket azelőtt Sonnenfeldnek hívtak. Magyarországi zsidó volt Pulitzer, az amerikai ujságirókirálv a New-York Herald megalapítója, (Fábián Béla: Ugyancsak meghalt! — Felkiáltások jobbfelől: Jól ismerik mindet! Honnan ismerik őketf — VáZSOTIVÍ Vilmos: Hollaender-Hollós él! — Zaj.) az Ulstein-cég és a Mosse-eég megalapítója. Már most azokra térek át, akik — sajnos — még nem haltak meg. (Derültség és zaj. — Elnök csenaet. — Propper Sándor: Hát a Náthán Horovitz benne van? — Nagy Vince: Azért jó egy pár zsidó a háznál!) Igen t. Nemzetgyűlés! A középeurópai hírszolgálat centruma a mai napig — sajnos — Bécs városa. A Newyork Times véleményét Bécsben a Neue Freie Presse redakciójában készítik és a Newyotrík Times látja el azután az egész túloldalát a földgömbnek Magyarország és Középeurópára vonatkozó hírekkel, A Neue Freie Presse, a Wiener Journal és a Wie mer Tageblatt ennek a három lapnak szerkesztősége látja el az egész európai kontinenst is magyarországi híranyaggal s a berlini nagy lapok is túlnyomó részben Bécsből veszik át a hiranyagot, mert Bécsből Németországba belföldi tarifával lehet az ujságtáviratokat közvetíteni. Már miost részletesen és névszerint leszek bátor felsorolni azokat a Magyarországon dolgozó egyéneket, akik ezeket a nagv külföldi világlapokat informálják. Nem tudom, hogv melyik hirt ki irta, és hogyan h élvezte el, (Propper Sándor: De azért vádaskodik!) egy tényt azonban le kell szögeznem, és ez az, hogy ezeknek az általam felsorolandó nagv újságoknak Budapesten levelezőik vannak és ezek a levelezők nem tartották kötelességüknek saját lapjaikat a valóságnak megfelelő híranyaggal ellátni, s akár pozitív működésük, akár negativ mulasztásuk révén lényegesen hozzájárul25*
