Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-517
170 A nemzetgyűlés 517. ülése 1926. évi március hó 2-án, kedden. tak a világ* közvéleményének meghamisításához. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A frankafférban leggyalázatosabban viselkedett Vossische Zeitungot Budapestről Heilig Bruno, a Pester Lloyd munkatársa tudóisitja. A Frankfurter Zeitung pesti informátora Held Fülöp, a Neues Pester Journal volt szerkesztőségi tagja. A budapesti osztrák követség sajtó attaséja Blumenkrantz ur, aki azelőtt szintén a Neues Pester Journal szerkesztőségében volt. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Klárik képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Nagy Vince: A Havas-ügynökség már azt jelentette, hogy bizalmat szavaztak a kormánynak. Közönséges hamisítványokat küldenek ki. — Pakots József: A parlament már megszavazta a bizalmat.) Csendet kérek! Eckhardt Tibor: Blumentkrantz Staatsgespruch kedvezménye mellett osztrák államköltségen informálja naponként Bécset és többek között a Neue Freie Pressét, amelynek működése Magyarországon — sajnos — eléggé közismert. (Propper Sándor: Az is sajnos? A ministerelnök oda adja le nyilatkozatait.) A berlini Ullstein-lapokat s a Berliner Tageblattot elsősorban Az Est szerkesztősége informálja. A Scherl-lapokat, a Lokalanzeigert és a Der Tag-ot egy Both Bezső nevű egyén, akit nem ismerek. A Münchener Allgemeine Zeitungot, valamint a berlini 8 Uhr Blatt-ot a Pester Lloyd szerkesztőségében működő RhenGiszke ur informálja. A Neue Freie Pressének Pesten van még külön is egy szerkesztősége, élén dr. Ehrenhaft Gyulával, aki természetesen szintén zsidó. A Berliner Tageblatt magyarországi cikkeit Singer Arthur, a pesti Kleiner Journal szerkesztője szokta irni. A Matin magyarországi informátora dr. Molnár Jenő, a londoni Daily Héráidnak pedig Vámbéry Rusztem. (Pakots József: Az is zsidó?) Spanyolországban dr. Révész Endre szórja a szemetet mindenre, ami magyar. (Várnai Dániel: A jeruzsálemi Friss LTjságot ki informálja? — Derültség a szélsőbaloldalon. — Farkas István: És a Szózatot? — Horváth Zoltán: Azt hasból irják!) Méltóztassanak megengedni még azt is, hogy felhívjam figyelmüket arra, hogy a külföldön polgári, sőt kapitalista hirben álló nagy újságoknak miféle bolsevista magyarországi informátoraik vannak. Például a Berliner Tageblattnak berlini szerkesztőségében dolgozik Berkes Tivadar volt bolsevista. A Vossische Zeitungnál Polgár Alfréd és Veres Mihály dolgozik. (Zaj bal felől.) A Vorwärtsnél, amely már nem polgári újság, Szántó ur, Déri, a zsidó kommunista, a berlini lapok hírszerzője. A volt népbiztos, Varga Jenő, Moszkvából szolgálja ki a német sajtót. Jászi Oszkár és Szende Pál a Prager Tagblatt és a Zagraber Tagblatt főmunkatársai közé tartoznak. Ez a néhány név talán elegendő magyarázatul szolgál arra, hogy az egész világ polgári közvéleménye milyen lehetetlen módon vezettetik félre minden alkalommal, amikor magyar vonatkozású ügy kerül a nyilvánosság elé. (Fábián Béla: Mit irtak ezek az újságok? Talán azt, hogy frankot hamisítottak Magyarországon? —- Farkas István: Szégyen, gyalázat, hogy ezt meg merték tenni! — Pakots József: Tiltott közlés! — Farkas István: Jó lesz lemenni egy pincébe és ott maradni bezárkózva!) Bátor voltam rámutatni arra, hogy Az Estlapok a frankhamisítással kapcsolatban Milanóban és Olaszországban milyen tevékenységet fejtettek ki. Méltóztassanak megengedni, hogy hollandiai működésükre nézve is néhány adatot tárjak a t. Ház elé. (Propper Sándor: De jó volna, ha nem volna sajtó! Lehetne hamisítani büntetlenül !) Itt van mindenekelőtt a Telegraafnak egy száma, amely hat képet közöl: Zadravetz, Nádosy, Marsovszky, Jankovich, Rakovszky belügyminister ur és Gsáky hadügyminister ur képeit. A képek címe: »A frankhamisítás legfőbb tettesei«, aláírva pedig: »Akik mind benne vannak«. (Nagy zaj a jobboldalon.) Hollandiából a következő levelet kaptam egyik barátomtól (Olvassa): »Közlöm veled, miszerint megtudtam, hogy azt a képet, ahol a vasárusnál talált nyomdagépalkatrészek felvételének oldalán hat ovális alakú fénykép van (Zadravetz, Nádosy, Marsovszky, Jankovich, majd lej ebb a belügyminister és Csáky gróf képe) s amelyen az a szöveg" áll, hogy a frankhamisítás hat legfőbb bűnöse, tehát (két minister is) ezek mind benne vannak.« Ezt a képet egész Hollandiában leközölték, a Telegraaf-tól vették át, — a Telegraaf főosztályának vezetője: Th. A. M. Mousolt ur pedig nekem közvetlenül kijelentette, hogy ő ezt a képet Az Est-éktől kapta. Mousolt ur tudta a Miklós nevet is, de hogy ki volt a levélen aláírva, arra már nem emlékezett. Én a magam információit, a neveket, a t. Házzal és a nagy nyilvánossággal nem közlöm, de kijelentem, hogy az igen t. kormánynak, amennyiben az eljárást meg akarja indítani, minden adatomat készséggel bocsátom rendelkezésére. (Urbanies Kálmán: Meg kell indítani az eljárást! — Viczián István: Legyen világosság! — Propper Sándor: Megindult a folyamat: a tanukat fogják lecsukni! —• Gr. Bethlen István ministerelnök: Szomorú dolog! Nagyon kár ezt védeni! — Farkas István: A tanukat lecsukják, ez a dolog politikája! — Nagy zaj. — Elnök csenget.) Itt fekszik előttem azután a Telegraf-nak, egy hágai nagy lapnak egyik száma, amelyben részletesen, hetykéikedve írja le valami Berend Pál nevű ur, Az Est berlini tudósítója, hogy hogyan nyomoz ő a frankügyben és, hogy a berlini rendőrséget megszégyenítő módou hogyan von bele ebbe az ügybe különböző embereket és, hogy különösképen gróf Teleki Pállal szemben hog'yan tud speciális adatokat szerezni. (Nagy zaj a jobboldalon. — Horváth Zoltán: Nyomoz a frankhamisitók után!) A Telegraf a végén ezzel a mondattal zárja a tudósítást (Olvassa): »Ha ilyen utón halad a riporterség, hová fog kifejlődni, hová fog kilyukedni?« Maga a hollandi lap van felháborodva, hogy ilymódon készülnek a riportok. Bátor vagyok azután rámutatni, hogy van't Santnak, Hága rendőrfőnökének, nem egy konzervatív, nem egy keresztény irányú, hanem egy középen álló liberális lapban, a Pesti Hírlapban megjelent intervjuja szerint ugyancsak ez az Est-ujságiró. akiről megállapítottam, hogy Berend Pál, (Nagy zaj a jobboldalon.) milyen különleges publicisztikai metódusokkal iparkodik a külföldi hatóságokhoz tolakodni, milyen módon igyekszik a maga szempontjainak érvényt szerezni. A végén a hollandi rendőrfőnök szószerint a következőket monda (Olvassa): »Hollandia jó barátságban van Magyarországgal. Vigyáztunk is a magyar renomé-ra, A mi lapjaink még a szereplők neveit sem írták ki és inkább hallgattak, mint hogy holland keltezéssel szenzációvá fújják föl ezt a rendkívül kellemetlen, szomorú, érthetetlen és rejtélyes ügyet.« (Propper
