Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-517
168 J nemzetgyűlés 517. ülése 192 Mindenekelőtt befelé, az ország- felé, az utcán szaladgáló emberek felé, a tájékozatlan magyar tömegek felé, a magyar nép felé a cél az volt, minden tekintélyt lejáratni és azáltal forradalmositani a lelkeket. (Ugy van! Ugy van! Felkiáltások a jobboldalon: A régi recept. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Ahol nem szabad frankot hamisítani, ott forradalom van? — Elnök csenget — Farkas István: Tehát a frankhamisítás a konszolidációt jelenti!) Elnök: Csendet kérek. (Dobóczky Dezső: Minden rugóját ismerjük már ennek! — Farkas István: A bün üldözése forradalom, elkövetése pedig konszolidáció! — Propper Sándor: Gyönyörű konszolidáció a frankhamisítás! — Erbanies Kálmán: Annak semmi köze ehhez! A bűnt üldözi a rendőrség és a bíróság! — Folytonos zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. (Pikier Emil: Nádosy a maguk embere volt. A képviselő ur gyerekes csinytevésnek nevezte a Szózatban a frankhamisítást. — Nagy zaj.) Esztergályos János és Pikier Emil képviselő urakat kérem, méltóztassanak csendben maradni! (Propper Sándor: A gyilkos urak szabadon járnak, a tanukat pedig becsukják!) Propper képviselő urat hasonlóképen. (Pakots József: Semmi más, csak ping-pong ez is!) Csendet kérek. Eekhardt Tibor: A forradalmasításnak bevált és jólismert, legbiztosabb eszköze az, ha a tömegek lelkébe be lehet csempészni azt a hitet, hogy a vezető társadalmi, réteg romlott és züllött, hogy a vezető társadalmi osztály anyagi, önző szándékból visszaél a nemzet érdekeivel és bűncselekményekre hajlandó. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ha önök csak a bűnösökkel szemben hangoztatják ezt a vádat, akkor igazuk van és én is csatlakozom önökhöz. (Pikier Emil: Ez nem igaz, mert a frankhamisítást gyerekes csinytevésnek mondta! A Szózat vezércikkében azt irta a frankhamisításról, hogy gyerekes esmytevés!) Ma is állítom. (Pikier Emil: Ne legyen akkor erkölcsbiró! — Felkiáltások a jobboldalon: Miért fáj ez annyira?! — Pikier Emil: Akkor menjenek az óvodába és ne a börtönbe, ha gyerekek!) Elnök: Csendet kérek! (Zaj. — Propper Sándor: A fiatalkorúak bírósága elé kell őket állítani! — Fábián Béla: Ki kell adni Endre Lászlónak! — Malasits Géza: Házi fenyíték alá kell venni! — Nagy Vince: Nádosyt javítóintézetbe kell küldeni! — Pikier Emil: Telekit óvodába küldjük!) Pikier Emil képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni! (Horváth Zoltán: Kebelükbe fogadták Telekit! - Zaj.) Eekhardt Tibor: A forradalmasítással kapcsolatban jelentkezett a külföldön való denunciálási tendencia. (Propper Sándor: Ne vicceljen már! — Farkas István: A Szózatban! — Zaj és felkiáltások a középen: Nem lehet tagadni!) S ez történt abban a nehéz pillanatban, amikor érdeke lett volna minden becsületes magyar embernek, (Horváth Zoltán: Cuzával tárgyalni!) hogy a saját erőnkből teremtsünk rendet a saját portánkon, hogy a külfölddel szemben kényesen vigyázzunk minden beavatkozási kísérletre. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Pakots Józssf: Halmos Károlynál ki ping-pongozott?) Mi köze ennek ehhez a dologhoz? Ha komolyabb érvei nincsenek, akkor ne beszéljen! (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. — Saly Endre: Hol voltak a hamis frankosok! — Pakots József közbeszó 1 .) önnel a bíróság előtt fogok számolni, önnek nem is felelek. (Pakots József: Legyen szeren'. évi március hó 2-án, kedden. csém! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi történt Halmos Károlynál® — Saly Endre: Hol voltak a hamis frankok elhelyezve? — Rothenstein Mór: Jó kis bíróság!) Elnök: Csendet kérek! (Nagy zaj. — Saly Endre: A hamis frankok szortirozója! — Bâtiez Gyula: Történt-e frankhamisítás vagy nem, ez a kérdés!) Eekhardt Tibor: Leszögezem azt a tényt, hogy itt a nemzetgyűlésen és a sajtóban az egész akció folyamán a zsidó szertelenség és gyűlölködés olyan mérhetetlen módon jelentkezett, amilyenhez fogható talán az elmúlt idők folyamán még egyszer sem volt. (Zaj. — Pikier Emil: Gróf Károlyi Imre is zsidó? — PropPer Sándor: Majd ráfogják a végén! — Rothenstein Mór: De a zsidókkal ping-pongot játszik!) Mármost az a kérdés, hogy ezzel a nemzet érdekei ellen intézett támadással szismben, — mert ismétlem, itt nem a kormány, hanem a nemzet ellen folyt a támadás (Zaj és cllenmodások a szélsőbaloldalon.) — ezzel a nemzet ellen történt támadással szemben ... (Nagy zaj. — Propper Sándor: Hiába próbál hangulatot kelteni! Vak lövegek ezek! — Pikier Emil: A nemzet egy a frankhamisitókkal?) Elnök: Csendet kérek. Pikier képviselő urat kénytelen vagyok már másodszor rendreutasítani. (Pikier Emil: Nem tudom ezt nyugodtan hallgatni! — Felkiáltások jobbfelől: Akkor menjen ki! — Folytonos zaj balfelől.) Csendet kérek! Eekhardt Tibor: A nemzietet époly kevéssé lehet a frankhamisítással azonosítani, mint ahogyan Pikier képviselő urat Justitiával sem lehet összetéveszteni. Az a kérdés, hogy r itt ezzel a nemzet érdekei ellen folytatott merénylettel szemben a kormány részéről megtörtént-e mindaz, amit a nemzet elvárhatott. Én mindenekelőtt ugy látom, hogy hosszú időn keresztül a sajó informálása, még pedig ugy a belföldi, mint a külföldi sajtó informálása, hiányos volt. Nekem számos külföldi nagy lap tudósítója személyesen panaszkodott amiatt, —és a panasz, sajnos, alapos volt — hogy hivatalos forrásból megbízható híreket nem tudnak kapni és hivatalosan rövid kommünikékkel intézik el a kérdést. Eleinte az volt az álláspont, hogy bíróság előtt lévő ügyről lévén szó, a kormánynak egyáltalán nincs módja erről az ügyről nyilatkozni, már pedig azt hiszem, — és e tekintetben tapasztalatokra is hivatkozhatom — nehéz percekben, amikor komoly támadásoknak van az ország kitéve: az egyetlen helyes sajtópolitika az, amit németül Flucht in die Öffentliohkeit-nek hivnak, a nyilvánosság elé való menekülésnek. Sajnálom és kifogásolom, hogy azáltal, hogy magyar részről, magyar hivatalos részről a külföldi sajtó megfelelő informálása hiányosan történt, a bécsi emigránsok és a belföldi felforgató elemek ahhoz az előnyhöz jutottak, hogy most már az ő hireik kerültek ki a külföldre ahelyett, hogy magyar hivatalos megállapitás alapján lett volna a külföldi sajtó teljes mértékben és helyesen informálva. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Horváth Zoltán: A Matin-ban az igazságügyminister ur nyilatkozott először! — Pesthy Pál igazságügyminister: Vázsonyi meg azután! — Derültség. — Horváth Zoltán: A Vázsonyiét nem olvastuk, de az igazságügyminister ur nyilatkozatának nagy súlya van!) __ Sajnálom azt is, hogy a sajtó kérdésének megítélésében, főleg az ügynek első stádiumában, amikor a baloldal a maga^ reménységeit még a ministerelnök ur személyéhez kapcsolta,
