Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-517
A nemzetgyűlés 517. ülése 1936 kormány védőjéül szegődöm itt akkor, amikor a nemzet érdekéről beszélek. (Pikier Emil: A nemzetet senki sem támadta! — Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Dehogy nem!) Én épen azt akarom leszögezni, hogv az ügynek abba n a fáziséban is, amikor még' a baloldal a ministerelnök ur személyéhez kötötte a maga reménységeit és a ministerelnök ur személyén keresztül iparkodott a maga céljait érvényesiteni, akkor is ugyanezt cselekedték. Nem a kormánnyal szemben, hanem a nemzettel szemben voltak önök illojálisak. (Propper Sándor: Ezt maga sem hiszi el!) A nemzetnek minden vezetésre alkalmas és hivatott rétegét rágalmazták meg. (Pikier Emil: Önök nem a nemzet! — Zaj.) Mert hogy egy kormányt támadnak vagy nem támadnak, az engem nem érdekel, de amikor egy nemzeti társadalmat becsületében, tisztességében, elhivatottságában, az ország vezetésére való alkalmasságában akarnak végképen a sárba taposni, ez nem kormányzati, hanem nemzeti kérdés, amellyel szemben minden magyarnak egyformán kötelessége reagálni. • (Helyeslés a jobboldalon és a középen. — Pikier Emil: Héjj as Ivánokat nem vagyunk hajlandók a nemzet vezéreiként elismerni. —- Saly Endre: A hamis frankok hol voltak elhelyezve? — Propper Sándor: A maga nemzeti társadalma Szörtsey! — Pikier Emil: Szörtsey, •Ouza és Héjjas, ezek az ön ideáljai! — Saly Endre: Ott szortírozták a hamis frankot! Arról beszéljen! — Zaj. — Elnök csenget.) Méltóztassék megengedni, hogy ismét egészen röviden azokat a gondolatesoportokat soroljam fel, amelyekre ez a támadás vonatkozott. Mindenekelőtt a Kansz. vezetőségét vonták be az ügybe, azt állitották, hogy szintén kihallgatták a Közalkalmazottak Nemzeti Szövetségének vezetőjét, holott tudvalevő, hogy ennek a szövetségnek az ügyhöz a világon semmi köze nem volt. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Azután olvastam a Tesz. feloszlatásáról megjelent hireket, a magyar fasiszták és szittyák bűnrészességére vonatkozó hireket; azután a Nemzeti Gazdasági Banknál lefolytatott vizsgálatról olvastam hireket; olvastam azután, hogy gróf Széchenyi Viktor igen t. képviselőtársamnál házkutatás volt; olvastam, ho.sy Széchenyi László grófot — valószinüleg azért, mert gróf Károlyi Mihály vizumát nem volt hajlandó az amerikai kormánynál javaslatba hozni — szintén diszkreditálni iparkodtak a frankügyben; olvastam Albrechtista puccsról ismét és ismét; (Pikier Emil: Erről lehetett!) olvastam azt, hogy Kovács Gáspár vitéz volt, holott ez nem igaz; (Pikier Emil: De Vannay az!) olvastam azután, h- — Sátoraljaújhelyre cseh-szlovák bizottság szállt ki házkutatás céljából. Azután — Wunsch ist der Vater des Gedankens — olvastam azt is, hogy a bajor horogkeresztesek és az a bizonyos bajor Schultze, az a fajvédő horogkeresztes Schultze (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Chaim!) miféle nexusban volt a fajvédőkkel és hogy a bajor horogkereszteseket hogyan kapcsolta bele az akcióba, mig végre kiderült, hogy Schultze egy jámbor szociáldemokrata, akinek a bajor horogkeresztesekhez semmi köze sem volt. (Györki Imre: Marsovszkyról mit olvasott 1 ? — Zaj.) Olvastam, hogy a franciák is megfelelő attitude-be helyezkedjenek ; olvastam r a r magyar sajtóban azt is, hogy Vilmos császár állott az egész ügy háta mögött, (Derültség a jobboldalon.) amire vonatkozóan azután egy olyan goromba választ olvastam Vilmos császártól, amilyent sajtóban úgyszólván még NAPLÓ. XL. évi március hó 2-án, kedden. 167 nem láttam. (Várnai Dániel: Ezt a magyar sajtóban nem olvasta!) Olvastam azt is, (Rothenstein Mór: Ilyen sokat olvasott? — Zaj.) hogy tulaj donképen Carol román trónörökösnek a magyar trónra való juttatása és a román antiszemitákkal kapcsolatos manőver volt a frankügy tulajdonképeni mozgatója. Azután olvastam, hogy Cuza professzort letartóztatták (Várnai Dániel: Alighanem ez fájt önnek a legjobban!) azért, mert szintén benne van a frankügyben. Vagyis végeredményben mindenkit, aki önöknek nem szimpatikus, frankhamisitónak tüntettek fel belföldön és külföldön egyaránt és követelték letartóztatástá tűzön-vizén keresztül. (Klárik Ferenc: Hát volt belőlük egynéhány!) Hogy meddig fajult el ez a szemérmetlenség, azt csak a következő példával akarom illusztrálni. (Farkas István: Azt a Szózatból lehet megállapítani!) Itt fekszik előttem ez a levél, amelyet doktor Zakariás Árpád Milánóból küldött s amelyet közzé is tettünk a Szózatban. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Jó hely!) Ebből csak egy kis részletet olvasok fel, méltóztassék meghallgatni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Mert a Szózatot senki sem olvassa! — Nagy Vince: így kell nyilvánosságot adni a Szózatnak!) (Olvassa): Baumann, az Est-lapok képviselőjének az intézője volt az, aki a budapesti központ távirati utasítására itten Benoist urat fogadta, vele az itt szerzett és a Pestről kapott információkat állandóan közölte, és két napi itt tartózkodása alatt állandóan kisérgette. Baumann, az Est-lapok képviselőjének az intézője volt az, ki be sem várva az ügyben illetékes kommisszáriusoknaki, Pumo de Martino uraknak az intézkedését, két detektivvel megjelent lakásomon és előzetes letartóztatásba helyeztetett. Maga az olasz rendőrség is megbotránkozott ezen az eljáráson, mikor a kihallgatás során tudomást szerzett arról, hogy épen én voltam az, akinek a följelentése akkor már 12 napja az illetékes kerületi rendőrkapitányság Íróasztalán feküdt. Baumann képviseleti intéző volt az, aki Az Est budapesti központjától január 5-én érkezett következő távirat alapján: »Ulain Milánóba érkezett, azonnal letartóztatandó«, a legenergikusabban követelte az itteni rendőrség sürgős akcióba lépését. Ugyancsak az Est-lapok képviselőjéhez érkezett táviratok hozták azt a hirt is, hogy Gömbös és Eckhardt is Milánóba menekült, mint erről, valamint a nálam való jelentkezésükről ugy a Corriere delà Sera, mint az II Secolo január 6-iki számai Az Est itteni képviselőinek információi alapján be is számoltak.« (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ha tehát igen tisztelt Pikier képviselő ur kétségbevonja e levélben foglalt adatok valóságát, méltóztassék nemcsak Zakariás^ Árpád doktor, hanem a Corriera de la Sera és az II Secolo tudósitásainak eredetét is kikutatni, mert amig ezeknek a tudósitásoknak forrása megállapítva nincs, nem áll módomban, hogy a képviselő ur tagadását a magam részéről elfogadjam, mert itt egy szavahihető ember konkrét és világos állitásairól van szó. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Pikier Emil: Nem is reflektálok arra, hogy ön nekem higyjen. — Saly Endre: Nem fontos, hogy mit hisz el!) Mi lehetett a célja ennek a hallatlan rágalomhadjáratnak, amely az egész világot a valótlan adatoknak és hireknek olyan tömegevei töltötte be, mint amilyen talán még a Magyarország ellen elkövetett rágalomhadjáratok során, egyetlenegyszer sem szerepelt, 25
