Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-516

152 A nemzetgyűlés 516. ülése 1926. évi március hó 1-én, hétfőn. náljunjk ebből a végtelenül szomorú és az ország érdekeit súlyosan sértő dologból. Néhány nappal ezelőtt olvastam egy igen tekintélyes külföldi belga lapban, hogy firtatják azt, vájjon a külügyministeriura vezetésével megbízott Walko minister milyen alapon sürgönyözte meg Hágába* azt, hogy Jankovichnak tényleg kiküldetése van. Miért nincs ez konkretizálva? (Esztergályos János: Jóhiszeműen cselekedett! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Mi volt ez a kiküldetés? Nemcsak az a belga lap, de én magam is kíváncsi volnék arra, hogy a külügyministerium tényleg mivel bizta meg Jaakovichot, miért küldte ki őt Hágába és miért sürgönyözte Walko minister ur, hogy tényleg kiküldetése van. Ez az ügynek egyik homályos pontja. Igaz, hogy Örffy Imre t. képviselő ur azt mondja, hogy Jankovich Arisztid olyan társadalmi pozíciót foglalt el, amely elégséges volt arra, hogyha ő egy futárigazolványt kér, még Nádosy külön protekciója nélkül is kaphatott volna ilyen futárigazolványt. Én ezt nem tudom megérteni, mert semmiféle társadalmi pozíció nem lehet jogalap arra, hogy valakinek futárigazolványt adjanak a külföldre akkor, amikor neki semmiféle hivatalos kiküldetése nincs. (Halász Móric: Már százszor elmondta itt a ministerelnök ur, hogy ez hogyan történt 1) Ezerszer fogjuk elmondani, mindaddig, mig nem lesz ez az ügy ugy elintézve, ahogyan az ország érdeke megkívánja; ha unalmas, tessék kimenni. (Zaj job'bfelől.) Elnök: Csendet kérek! . Pikier Emil: Egyébként pedig arról, hogy a társadalmi pozició nem mindig ilyen ugródeszka és nem mindig olyan lépcső, amelyen ilyen dolgok felé lehet haladni, én tudok valamit elmondani. Hiszen talán egy nemzetgyűlési képviselő sem utolsó senki Magyarországon, talán még különb is sok más embernél, mert széles néprétegek bizalma alapján birja a mandátumot, — legalább is ugy kellene, hogy legyen — mégis előfordul, hogy ha egy nemzetgyűlési képviselő csak egy egyszerű útlevelet kér is, nem adnak neki hosszabb időre azért, mert pl. egy politikai természetű vád van ellene, amely még lefolytatva nincs. Rendkívül vigyáznak tehát és nemhogy futárigazolványt, hanem még egy egyszerű útlevelet sem akarnak neki adni hosszabb időre. Épen velem történt meg, hogy Sztrache főügyész ur letiltotta, hogy külföldre mehessek és útlevelet kaphassak 3 hónapnál hosszabb időre. Ilyen körülmények között nem vagyok hajlandó elhinni mindaddig, mig az ellenkezőjét nekem be nem bizonyítják, hogy a külügyministerium olyan teljesen ártatlan volna; de ha nem is bűnös, ha nem is tudta, hogy Jankovich mit visz ki Hágába, az, hogy valakinek, társadalmi pozíciójára hivatkozással egy futárigazolványt kiadnak és igy elősegítik a bűntényt, súlyosan megállapítja elsősorban a külügyministeriumnak, másodsorban magának a ministernek^ és általában az egész kormánynak felelősségét. (Propper Sándor: Ezt csak nálunk lehet tagadásba venni!) Örffy Imre t. képviselő ur itt előadást tartott nekünk a politikai felelősség kritériumairól, hogy mi is az a politikai felelősség és mi á politikai bizalom s hogy a politikai felelősség és politikai bizalom szempontjából a frankbizottság felesleges valami volt, mert nem volt rá szükség. Ha jól tudom, Rassaj*- Károly igen t. képvsielőtársam közbe is szólt, hogy még a bizalmat sem tudja 'megállapítani a tényállás ismerete nélkül; mert mielőtt valakiben bizom, vagy nem bizom, ismernem kell azokat a körülményeket, amelyek ezt a bizalmat alátámasztják, vagy lehetetlenné teszik. Igenis, a frankbizottságra — és ezt Örffy Imre képviselő úrral szemben vallom — nagy szükség volt és bár a bizottság teljes munkát nem végezhetett és, a kisebbség kívánságai dacára, a kellő ellenőrzést nem teljesíthette és az ügy kiderítéséhez nem járult hozzá teljes mértékben, mindamellett egészen bizonyos, hogy a frankbizottság működése nélkül sok minden olyan részlet titokban maradt volna, amelyet mégis megtudtunk. Ugy látom, hogy túloldali t. képviselőtársaim azt hiszik, hogy mi itt örömteljes kéjelgésben úszunk, nekünk nagy örömünkre van ez a frankhamisitás és ezt az ügyet a külföldön erősen felfújni és kiszínezni akarjuk. Az urak nagy tévedésben vannak, mert ennek a szörnyű szerencsétlenségnek minden gazdasági ódiumát senki sem érzi jobban, mint mi, szociáldemokrata képviselők, akikhez napról-napra jönnek a szerencsétlen, kenyér és exisztencia nélküli munkások százai és nem tudunk rajtuk segíteni^ a gyárak és malmok naprólnapra bocsátják el az embereket és arra hivatkoznak, hogy a frankbotrány folytán a külföldi hitelforrások elapadtak és óriási pangás állott be. (Propper Sándor: A szanálás ötödik felvonása!) Ez nem szolgál nekünk örömünkre, nekünk ez lelki gyötrődés és nagyon boldogok lettünk volna és nagy örömmel vettük volna, ha a Bethlen-kormányt más incidenssel kapcsolatban buktattuk volna meg, mert meg akarjuk és meg is fogjuk buktatni, nyíltan megmondom, de, ismétlem, jobban szerettük volna, ha ez nem ezzel az üggyel, hanem egy más üggyel kapcsolatban történt volna; ezt őszintén megmondom. (Szabó József: A Bacher-ügyről nem beszélnek! Egyetlenegy képviselő sem volt jelen, amikor tárgyaltuk! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Oda forduljon! Forduljon Marschall képviselő ur felé!) Nem tudom, hogy Szabó képviselő ur miért veti a Bacher-ügyet szemünkre. Nekünk Bacher úrhoz semmi közünk nincs! (Propper Sándor: Milliárdokat adtak Bacher ur szanálására! — Esztergályos János: Bacher urnák nem adtak hamis frankokat; jó magyar koronákat adtak az adózók filléreiből!) T. Nemzetgyűlés! A kormány rossz lelkiismerete abban is megnyilvánul, hogy a frankügy kipattanásának kezdetén, amikor Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársunk r az ő nagv eszét, jogi tudását és igaz ellenzéki hitvallását. — mert ennek a kormánynak szerencsétlen kormányzásaiban látja egyik főokát annak, hogy az ország* társadalmilag és gazdaságilag ilyen rettenetesen vergődik, — mondom, amikor Vázsonyi t. képviselőtársam az ő jogi tudását a frankbizottságnak rendelkezésére bocsátotta és igy kötelességét -téliesítetté, — mert egyebet nem tett, mint amit minden képviselő tenni köteles, hogy tudásának legjavát és maximumát az általa helyesnek vélt szempontból a nemzetgyűlésnek és az országnak rendelkezésére bocsássa — akkor a kormány egyik szócsöve, a Budapesti Hirlap antiszemitizmussal és pogrommal fenyegetőazött és igyekezett a dolgot pogromra átjátszani, ugy, amint az a cári birodalomban történt, amikor baj volt és amikor szintén pogrommal való fenyegetődzéssel igyekeztek a nép dühét a zsidókra átháritani. Mi ügy láttuk, hogy Vázsonyi Vilmos itt nem mint zsidó beszélt, amiként a Désy—Lukács-perben sem; hanem csak mint ellenzéki politikus, akinek ez kötelessége volt. mert ha