Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-516

A nemzetgyűlés 516. ülése 1926. évi március hó 1-én, hétfőn. 153 ennek sei ellenkezőjét tette volna, épen akkor állított volna ki maga ellen olyan bizonyítványt, amely nem lett volna ránézve dicsőséges. Utóvégre is a Budapesti Hirlap ma a kormány sajtója, liiven visszatükrözi azt a szellemet, amely a kormány működését irányit ja. (Felkiáltások jobbfelől: A kormánynak nincs sajtója!) A legjellemzőbb az, hogy a Szózat, amely a maga erejéből nem tud megélni, ezerszámra gyűjt aláírásokat a Világ betiltása érdekében, de ezeket az aláírókat nem tudja rávenni arra, hogy a Szózatra előfizessenek. Sokkal jobban tenné, ha előfizetőket gyűjtene a maga számára, mintsem, hogy a Világ betiltására gyűjt aláírásokat. Nagyon kiváncsi vagyok, hányan fizetnek elő a Szózatra (Propper Sándor: a kormány a íoelőfizető) és ha a Szózat nem került volna a kormány _ segítségével a Budapesti Hirlap ölelő karjai közé, hogyan tengette volna tovább életét; s nem került volna-e már a Nép sorsára. Hiába akarják önök a Világot elnémítani és hiába hivatkoznak Székesfehérvárott arra, hogy a Világ volt az, amely a frankhamisítást felfújta, mert a frankhamisítást az ország érdekében kellett felfújni, nehogy a külföldön az a látszata legyen a dolognak, hogy mindnyájan, pártkülönbség nélkül azonosítjuk magunkat a frankhamisítással. (Felkiáltások a jobboldalon: Senki sem azonosítja magái!) Minél nagyobb eréllyel követeljük a bűnösök megbüntetését, (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) minél nagyobb eréllyel állapítjuk meg a kormány felelősségét, (Zaj a jobboldalon.) annál inkább szolgáljuk az ország érdekeit. A kormány és az ország nem egy fogalom, két különálló dolog; a kormány meg fog bukni, a ministerek meg fognak halni, az ország azonban továbbra is élni fog és élni akar. Örffy képviselő ur egyenesen identifikálta Teleki Pált az országgal, ugy állítva be a dolgot, mintha Teleki Pál neve az országgal egyet jelentene és elmondotta, hogy Teleki az irredenta-mozgalmak külpolitikai vonatkozásaiban vezérként szerepel és neki erényei vannak. De akármilyen erényei is volnának, az ország és Teleki két különálló dolog. Épen az ország érdeke, hogy ha valakiről feltételezik, hogy vakmely dologban bűnös akkor ebben a dologban megbüntetését kell kívánni. Mit gondolnak önök: ha itt akármilyen opportunitásból, akármilyen politikai elgondolásból lanyhán kezeljük ezt az ügyet és hagyjuk menni a dolgokat ugy, ahogy mennek, ebből nem nagyobb kára lett volna az országnak? Sokkal nagyobb kára lett volna ebből az országnak, hiszen tessék csak figyelemmel kisérni a külföldi lapközleményeket. Ezek szerint ezt a harcot, amelyet nehéz körülmények között vivunk, a külföldön kevésnek tartják és azt akarnák, ha még nagyobb eréllyel, még nagyobb lendülettel vivnók meg ezt a harcot, tehát épen fordítva igaz a dolog. Azt hiszem, hogy ilyen súlyos erkölcsi defektussal ez a kormány túlságos nagy kiméletben részesül. Mi igenis sok «szempontot figyelembe veszünk és nem akarunk a legvégső szükség; határain túl menni, és így bennünket egészen jogtalanul érnek a vádak. Örffy képviselő ur egyébként, aki a többségi jelentésre építette fél egész érvelését és kormánymentő akcióját, végigment a dolgokon, de megfeledkezett pl. arról, hogy mi volt Baross Gábor szerepe ebben az ügyben. Nem tudom milyen ókból, de itt is azt a tendenciát látjuk, hogy Baross Gábor szerepét ép ugy szépítik, mint Teleki Pálét, pedig ha semmi . mást nem tett volna, minthogy azt az ominózus 400 milliót a postatakarékpénztár pénzéből rendelkezésre bocsátotta, ezzel is olyan súlyos cselekményt követett el, hogy nem szabadságolni, nemcsak felfüggeszteni kellett volna; hiszen ha valakire rábizonyul, hogy pénzt illetéktelen célra használ fel, azt közönséges polgári és jogi értelemben is sikkasztónak minősitik, a postatakarékpénztár pénzét tehát ilyen célra nem lett volna szabad felhasználni. De akárhogyan is van, — az igazságügyminister ur csodálkozik, de nekem már ebben praxisom van, mert a kereskedelmi életben működöm — a helyzet az, hogy ha bárhol valamely üzletben, gyárban vagy iparvállalatnál, egy pénztárnok a vállalat pénzéből néhány száz milliót vagy ennél jóval kisebb összeget is olyan célra ad ki, amelyre pénzt kiadni nincs joga, őt a vállalat másnak, mint sikkasztónak minősíteni nem fogja. Én Baross Gábor szerepében igen súlyos^ gravament látok, mert ő egy állami pénzintézet feje volt és igy egyenesen kiegészitette, teljessé tette azt a koszorút, amely állami intézményekből szövődött a frankhamisítással kapcsolatban. Külföldön ezt a dolgot nagyon kihasználják és rámutatnak arra is, hogy ez a főbünös szabadon jár és semmi bántódása nincsen, azon kivül, hogy szabadságolták. Nem tett említést előttem szóló t. képviselő ur Zadravetz püspök szerepéről sem. Erről én sem akarok beszélni, mert erről már sok szó esett, más oldalról s a hírlapokban is. De akkor, amikor önök nekünk szocialistáknak akárhányszor szemünkre vetik, hogy nem állunk a valláserkölcs alapján, hogy nem hiszünk sem Istenben, sem hazában, kötelességem kijelenteni, hogy ha valaki a mi táborunkban, nem is képviselő, hanem a párt bármely tagja, nem ilyen nagy dolgot, hanem a közerkölcsbe, nem is a szocialista erkölcsbe, csak a polgári erkölcsbe ütköző dolgokat követ el, ha vagyonjogi vonatkozású bűncselekményt követ el, a pártnak tagja nem lehet. Példának hozom fel Müller Hermann esetét Németországból, akit az ottani párt nem ilyen súlyos botrány miatt, hanem a Barmat-botrányban való szerepe miatt egyszerűen kizárt. A párt nem is hívta fel arra, hogy mondjon le, hanem egyszerűen stigmatizálta és mementónak odaállította Németország munkásmozgalma elé, mert mindenkinek, aki a munkásmozgalomban résztvesz, feddhetetlen és tiszta erkölcsi életet élő embernek kell lennie. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Á valláserkölcs nagyon szépen hangzik, de én ennek az összetett szónak második szótagjára nagyobb súlyt helyezek, hiszen láttuk, hogy a vallásosság még egy püspököt sem mentett meg attól, hogy ilyen bűnbe ne keveredjék. Az igazi vallásosságra, amely az evangélium tanításain alapszik, az én megállapításom nem is vonatkozik, de vonatkozik arra az álkereszténységre és álhazafiságra, amelyet önök mindennap szemünk elé állítanak. (Zaj a jobboldalon és a középen.) Épen ez az álhazafiság, ez az álkereszténység, amelyet önök propagálnak, termelte ki a frankhamisítást. Épen ezeknél fogva ezért a frankhamisitásért, akkor is, ha egyébként önök közül senjkinefc semmi köze nem volna hozzá, s ha a kormány felelősségét büntetőjogilag megállapitani nem is lehetne sem Nádosy Imrével, sem másokkal kapcsolatban, a politikai felelősség még akkor is mindenképen önöket terhelné. (Élénk helyeslés a bál- és a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Ezt meg lehet állapítani ! A kormány tudott róla és elhallgatta! — Rakovszky Iván beíügyminister: Nagyon sok merész állítást