Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-516
A .nemzetgyűlés 516. ülése 1926. évi március hó 1-én, hétfőn. 135 gondolják önök» uraim, hogy az a nemzet, amely az ideálokat, megdagadja, meghal, elvészí Hát azt hiszik azok az öreg urak, akik ott a vármegyén tizenöt éve ülnek, hogy mindenki olyan öreg, mindenki annyira elaggott, mindenki annyira lemondott az életről, mint ők! (Láng János: Ez a . sajtó csak nem ideálja?) A-sajtót csak teljesen szabadon lehet elképzelni! (PatacsiDénes: De a magyar nemzetnek Jiem ideálja ez a sajtó!) Hogy egy régi nagy magyar politikus példájával fejezzem ki magam: a sajtó olyan, mint a szüzlány; ha egy kicsit bántják, már nem szűz. (Patacsi Dénes: Olyan, mint a hernyó... (Zaj.) A kormányzat nagy szellemi szegénységére vall az, ha a kormányzat nem tud másként kormányozni, mint a szabadságjogok eltiprásával. (Propper Sándor: Megrendelték a fehérvári határozatot. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Patacsi Dénes: A szabadságot, amellyel másokat agyonver, el kell tőle vonni! — Malasits Géza közbeszól. — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Patacsi Dénes és Malasits képviselő urakat kérem, méltóztassanak csendben maradni! (Propper Sándor: Patacsi még a lőcsei kalendáriumnál tart! Azt olvassa, semmi egyebet!) A legnagyobb szellemi szegénységet mutatja ez a kormányzat, amely nem birja el a kritikát és ez kormányzat nem állhat meg soká, ez a kormányzat nem az egyetemes, nagy, nemzeti szempontokat képviseli, hanem klikk-érdekeket képvisel, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Itt csak korrupció, becstelenség tenyészhet, termelődhetik ki, de nem becsületes, egyetemes, átfogó nagy nemzeti politika, amely képes az országot felemelni. (Propper Sándor: A saját kis tyukéletüket védelmezik! — Láng János: Az önök sajtója már régen repedtsarkú sajtó! — Propper Sándor: Olvassa a saját sajtóját! Olvassa a Szózatot! Az sajtó, ugy-e? — Klárik Ferenc: Annál piszkosabb újság nincs ebben az országban! — Vanczák János: Mégsem kéri senki, hogy tiltsák be! — Pikier Emil: A Szózatot a publikum tiltja be, ez a különbség! — Klárik Ferenc: A kormány meg támogatja!) A kormány felelősségének megállapításánál mindazokat a tényeket figyelembe kell venni, amelyek e körül a kérdés körül történtek. Előttem nem kétséges, hogy a kormány politikailag felelős, de azok a tények, amelyek nyilvánosságra kerültek, — részben a jelentésben, részben pedig azóta — bizonyítják, hogy a kormány nemcsak azért felelős, hogy ez létrejöhetett, hanem felelős azoknak a gazdasági és szociális bajoknak felidézéséért is, amelyek a frankhamisítás tartama alatt már bekövetkeztek. Ha egyáltalában van kormányfelelősség, akkor itt kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy a kormány két és fél hónapon keresztül tussolja ez a kérdést, lerontja az ország egész gazdasági és szociális életét és kompromittálja Magyarországot az egész világ előtt. Csak egy legutóbbi tényre kell utalnom: Károlyi Imre vallomására s utalnom kell arra, hogy kiderült, hogy Teleki Pál ur, (Pikier Emil: A főbűnös!) az egységes párt legújabb, legfrisseb tagja, aki amikor ez az ügy kiderült, sietett hamar az (Egységes párt szárnyai alá, hogy védelmet találjon, (Saly Endre: Hogy meg ne ázzék!) egyik szervezője, egyik iranyitója volt ennek az egész ügynek. Károlyi Imre ugyanis a rendőrségen vallomást tett és ebben megállapitotta, hogy (Olvassa): »ELT, előbbi adatok alapján kijelentem, hogy Teleki Pál több izben résztvett herceg Windisehgraetz és Gero László azon megbeszélésein, amelyeken a frankhamisítás terveinek részleteivel foglalkoztak. Előbbi adataim alapján meg kell még emlitenem, hogy amidőn már a pénzhamisítás minden technikai része be volt fejezve, akkor — de csakis ekkor — gróf Teleki Pál közölte, hogy a továbbiakban nem akar többé résztvenni.« (Rothenstein Mór: Azért lépett be az egységes pártba! — Propper Sándor: A kormánypárt legtekintélyesebb tagja! — Malasits Géza: Pali barátom! Az egységespárt disze, virága! — Rothenstein Mór: Egy kegyelmes úrral több a pártban!) Amint a részletekből kiderül, nyilvánvaló, hogy a kormány tudott róla. Meg van már állapitva, hogy a kormány erről korábban, már 1922-ben tudott; megállapítja ezt a többségi és a kisebbségi vélemény is. ugy hogy kétségtelen, hogy a kormánynak tudomása nem akkor keletkezett, (Propper Sándor: A többségi jelentésben is benne van!) amikor ezt 1925 novemberében Bethlenéi közölték, hanem a kormány már korábban is tudott erről a dologról. Megállapítható tehát, hogy (Olvassa): »a ministerelnök ur gróf Teleki Páltól már 1923. év elején tudomást szerzett arról, hogy herceg Windisehgraetz Lajos frankhamieitási tervekkel foglalkozik. Ennek dacára a ministerelnök vallomása szerint Windischgraetzet 1923-ban és 1924-ben több izben, tálán háromszor vagy négyszer fogadta, egyéb ügyekből kifolyólag, de erről említést nem tett.« Mindenesetre jellemző a ministerelnök úrra, hogy bár tudott a dologról, most utólag azt vallja, hogy csak 1925 novemberében értesült róla, holott az adatok mást bizonyitanak, mást mondanak. Nem akarok kitérni azokra a levelekre, amelyeket Perényi és Bethlen váltottak ebben az ügyben. Ez már eléggé tárgyalva van és eléggé világos azok előtt, akik világosan akarnak látni, hogy a kormányelnök itt is milyen mulasztást követett el. Később még rá fogok térni a ministerelnök ur vallomására, de mindenekelőtt meg akarom állapítani azt, hogy Rába Dezsőnek a frankbizottság ülésén február 11-én tett vallomása a napló 191—200. oldalán a következőket tartalmazza (Olvassa): »Amikor a hágai távirat megérkezett, Windisehgraetz Nádosyt kereste. Megtudta, hogy a Nemzeti Kaszinóban van; autóval odament és onnan Rába Dezsővel együtt Nádosy üllől-uti lakására péntek. Ott drámai jelenetek között este 11 órától reggel y 2 5 4ráig egy beszélgetés volt, amelyet végighallgatott Rába Dezső. Rába vallomása szerint a következőket mondotta (Olvassa): »Kérlek, kedves Lajos, most aztán már nem lehet semmit sem titkolni. A kormány tovább nem exponálhatja magát, sem én, sem más hivatalos személy.« (Propper Sándor: Szóval addig exponálta magát!) Ebben a kijelentésben tehát az is benne van, hogy addig exponálta magát; ez benne van Nádosy kijelentésében (Olvassa): »Itt nem marad más hátra, minthogy te magadra vállalod ezt az egész ügyet.« Windisehgraetz azt mondja: »Tegyük fel, hogyha én vállalom ezt. Mivel indokoljam! Mondjam például, hogy az oroszoktól kaptam pénzt? Ne légy ilyen naiv, ezt nem fogja senki a világon elhinni. Tudod nagyon jól, hogyha ti és a hivatalos körök engem nem támogattok, nem csinálom. Én eddig adtam hozzá a pénzt, te tudod, hogy a hivatalos körök eddig támogattak, mert én a magam két kezével nem tudtam volna semmit sem végezni.« Windisehgraetz is vallja tehát, hogy a hivatalos körök, támogatták. Rába vallja, hogy Windischgraetzről ezt mondotta a megbeszélésen. (Propper Sándor: Különben nem lehet két 20*
