Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-516

136 A nemzetgyűlés 516. ülése 1926. évi március hó 1-én, hétfőn. esztendeig állami intézetben dolgozni!) De Windischgraetz január 4-iki vallomásában is azt mondja — nem Bába adja Windischgraetz szájába, hanem maga Windischgraetz mondja január 4-én — a rendőrség előtt: »Megjegyzem, hogy ez az akció a hatóiságok tudtával történt, ami az országos főkapitány bejelentéséből is kitűnik. Ugyanilyen értelemben nyilatkoztak Spanring és Gerő is, a Térképészeti Intézet alkalmazottai. Nyilvánvaló tehát, hogy a kormány tudott róla, hogy a kormány csak kenni akarta a dolgot. (Propper Sándor: Egészen tiszta dolog. Nagyon érdekes a ministerelnök vallomása. Nyilvánváló, Nádosy, a ministerelnök és különösképen a belügyminister vallomásából kitűnik, hogy az egész ügyet el akarták tussolni. (Propper Sándor: Egészen világos az összefüggés. — Pesthy Pál igazságügy minister: Teljesen nem világos.) A ministerelnök vallomásában azt mondja (Olvassa): December 16-án értesült a hágai sürgönyről. 17-én megjelent nála Nádosy, aki kihallgatása alatt pár szóval beismerte, hogy az ügyben mulasztás terheli.« Már december 17-én beismerte tehát Nádosy a ministerelnöknél való megjelenése alkalmával, hogy őt mulasztás terheli. (Pesthy Pál igazságügy minister: Ez igaz!) Bethlen utasitotta, hogy menjen Eakovszkyhoz és tegyen neki jelentést. (Propper Sándor: Eakovszky meg jelentette hivatalosan, hogy nincs köztük differencia!) 18-án érdeklődött Kakovszkynál, de Nádosy 18-án még nem jelentkezett Eakovszkynál. Ekkor utasitotta Bakovszkyt Nádosy kihallgatására. Azután megszakad a dolog december 24-éig. December 24-én a belügyminister közölte vele, hogy Nádosy többet tud, mint gondolták, közölte, hogy Windischgraetz az ügyben benne van s a belügyminister ur felszólította Nádosyt, hogy ne járjon be hivatalába. (Propper Sándor: Menjen betegszabadságra!) A ministerelnök ur december 17-én Nádosytól kapott értesitést, Nádosy maga jelentette, hogy mulasztást követett el. Nádosyt utasitotta, hogy menjen Rakovszkyhoz. Eakovszkynál Nádosy nem jelentkezett. December 18-án azután Eakovszkyt utasitotta, hogy Nádosyt hallgassa ki. (Pesthy Pál igazságügy minister: Ez csak természetes.) Bethlen 24-éig nem is érdeklődött a dolog iránt, holott az országos főkapitányról volt szó. Sőt vallomásában azt mondja: Prónay előtt Nádosy emiitette Windischgraetz nevét, de ő Nádosyban feltétlenül megbizott és jó kézben látta a vizsgálatot. (Propper Sándor: Nagyon jó kézben volt!) Ezt szó szerint vallja maga a ministerelnök. (Propper Sándor: A kormány szempontjából jó kézben volt.) Jó kézben látta tehát (Pesthy Pál igazságügyminister: Az ő hivatali hatáskörébe tartozott!) és ott hagyta az ő kezében a nyomozást. Ugyanez a helyzet a belügyminister úrral is. A belügyminister ur vallomása még érdekesebb. Ezt is szükségesnek tartom felolvasni, inert nyilvánvalóan kitűnik belőle, hogy itt kölcsönös törekvés volt arra, hogy az egész ügyet elkenjék. A belügyminister ur egészen kedélyesen fogta fel a dolgot. (Malasits Géza: Nem a proletárok dolgáról volt szó, hanem mágnásokéról.) Ugy látszik, hogy a többi bűncselekményeket is igy kenték el. Ugv látszik, a csongrádi és az erzsébetvárosi bombamerényletek szintén igy kenődtek el, (Ugy van a szélsőbaloldalon.) mert máskép ezt a puszipajtás•'ágot, ami a belügyminister ur vallomásába

7 kitűnik, egyáltalában nem lehetne megérteni. Ugy néz ki az egész dolog, mintha a belügyminister ur Magyarországot saját házi ügyeként kezelné. (Malasits Géza: Vadászterületeként!) Ugy néz ki, hogy ugy kezeli az egész dolgot, ugy csinálja, ahogy neki jól esik; törvény ide, törvény oda, felelősség ide, felelősség oda, ez mind nem érdekli a minister urat, hisz a többség úgyis védeni fogja őt, tehát egészen biztosan teheti. (Baticz Gyula: Eossz ügyet véd többség!) Azt mondja a belügyminister ur vallomásában (Olvassa): »December 31-én pozitiv módon jelentettem a ministerelnök urnák, — tehát csak december 31-én — hogy a tettes Windischgraetz és a tettben Nádosy is részes. Január 3-án lakásomra hivattam Nádosyt és most már részletesebb bizonyítékaim voltak ellene és.ő hajlandó volt a rendőrségen jelentkezni és vallomást tenni.« (Propper Sándor: Nagyon szép tőle, hogy hajlandó volt jelentkezni.) A belügyminister ur tehát akkor, mikor már a ministerelnök is tudta december 17-én, hogy Nádosy mulasztásokat követett el, még január 3-án lakására hivatja és ott pohár mellett, talán pezsgő mellett kapacitálja Nádosyt, hogy menjen a rendőrségre és jelentkezzék. December 31-ike óta Windischgraetz házi őrizetbe került és megállapíttatott, hogy a Térképészeti Intézetben készültek a hamis bankjegyek. Nádosy aggályát fejezte ki, hogy az ő jelentkezése óriási botrányt fog felidézni, tehát azzal érvelt Nádosy, hogy őt nem lehet letartóztatni, hiszen akkor baj lesz, kompromittálva lesz a kormány, ha Nádosyt letartóztatják. (Propper Sándor: Országos főkapitány!) Erre mondj ci ci belügyminister ur szószerint vallomásában (Olvassa): »Én igyekeztem őt rábirni arra, hogy vallomást tegyen, mire Nádosy közölte velem, hogy Windischgraetzcel abban állapodtak meg, hogy egyikük sem tesz vallomást és ő ezt a megállapodást csak akkor szegheti meg, ha Windischgraetzcel előzőleg megbeszéli a dolgot.« (Baticz Gyula: A betyárbecsület köti őket egymáshoz!) Tehát mi történt? Windischgraetz és Nádosy összebeszéltek, hogyan fognak a rendőrségen beszélni, ós a magyar királyi belügyminister. Eakovszky Iván, aki még ma is hivatalában van. tudta, hogy Nádosy országos főkapitány s Windischgraetz megállapodtak kölcsönösen abban, hogy nem fognak vallani és csak annyit árulnak el, amennyi feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a kormányt mentsék. Azt mondja továbbá (Olvassa): »Nem láttam ebben semmi különöset, mert a szökéstől tartani nem lehetett és a bűnjelek eltüntetése sem volt veszélyeztetve.« Nézzük azt a kis vizsgálatot. Itt bűnjelekről beszél a minister ur akkor, amikor tudvalevő dolog, hogy a Térképészeti Intézetben háromszor tartottak vizsgálatot, de nem találták meg azt a bizonyos pénznyomógépet, csak amikor már harmadszor vagy negyedszer, a franciák fellépésére, újra tartottak vizsgálatot; akkor megtalálták a gépet^ akkor ott volt a gép. A bűnjeleket tehát jól őriztette a belügyminister ur, amikor már^Nádosy le is volt tartóztatva, hogy a rendőrség, amely ott házkutatást tart, meg ne találja, csak akkor, amikor a franciák ezt feltétlenül követelték. Azt mondja még a belügyminister: »Ettől a beszélgetéstől reméltem, hogy az ügy nyomozása megkönnyebbül.« Nem tudóim, hogy ha másvalakiről lett volna szó, a belügyminister ugyanigy járt volna-e el. (Propper Sándor: Akikor megveretik, jól megtalpalják!) Arra a kérdésre, hogy miért nem tanuk előtt engedte