Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-515

124 A nemzetgyűlés 515. ülése 1926. < fegyelmi felelősséggel operálni. Mi csak létező törvényekre hivatkoztunk, de ha e törvényeknek van erejük, igazunk volt, ha nincs ereje a reájuk való hivatkozásnak, csak akkor nem áll meg a mi álláspontunk. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A kormány felelősségének a vitában való elbírálásához felemiittetett, hogy három egyént, Vi rág

h Jánost, Spannring Lászlót és Kiss Lajos Kornélt, a Térképészeti Intézet alkalmazottait szintén megidézni kívánták. Csak azt hozom fel erre, hogy a bűnügyi iratokból e három egyén kihallgatásáról felvett jegyzőkönyvek ismertetettek, e vallomásokat a bizottság tanulmányozta, de nem talált bennük olyan megvilágítást, amely a kormány felelősségének megvilágítása szempontjából szerepet játszhatnék. De különben is menjünk el a legvégsőbb konzekvenciáig, vagyis mondjuk azt, hogy ez a három egyén, aki a Térképészeti Intézet alkalmazottja volt, azt mondotta volna, hogy nekik a kormány parancsolta ezt — mert legfeljebb ez az, amit mondhat, mint terhelőt — szerintem akkor sem lehet ennek az ügy elbírálásánál ennek nagy jelentősége, mert ezek terheltek, akik a maguk mentségére mondhatják, hogy ők a ministerelnök úrtól kapták a parancsot, amiben nagyon kételkedném, mert akkor megkérdeztük volna, mikor kapták hogyan és milyen parancsot ? (HegymegiKiss Pál : Ugye, hogy lehetett volna kérdezni őket !) Lehetett volna kérdezni, de előre láttuk annak árnyékát, hogy olyan ujabb adatot, amely alkalmas a felelősség megállapitására, nem tudtak volna felhozni. (Hegymegi- Kiss Pál közbe szól, — Kállay Tamás : Kire gyanakszik ? Ezt mondja meg ! — Kijelentem, hogy én is tudtam róla, hát mit csinál I (Zaj és mozgás.) — Esztergályos János : Miért nem ment a rendőrségre feljelenteni ! — Kállay Tamás : Én nem vagyok feljelentő ! — Esztergályos János : Kötelessége ! — Kállay Tamás : Téved, a denunciálás nem kötelesség ! — Esztergályos János : Amikor az állam érdekei veszélyben vannak, hatványozott mértékben kötelessége ! — Szabó Imre : Bennünket becsuknak, ha nem jelentünk fel minden ilyen dolgot ! — Zaj.) Elképzelhetőnek tartja-e a t. túloldal a kormány felelősségét csak azért, hogy olyanok, akik esztendőkön keresztül az állami közéletben előkelő szerepet töltöttek be, a frankhamisítás ügyével összeköttetésben voltak és felhozható-e a kormány ellen a felelősség, csak azért, hogy a frankhamisításban benne van az országos főkapitány, az Országos Térképészeti Intézet, a tábori püspök, a m. kir. postatakarékpénztár igazgatója és a Nemzeti Szövetség. A kérdésnek kifelé épen ez a legkényesebb pontja, hogy itt van egy oly összefüggés, amely azt mutatja, hogy egy csomó állami funkcionárius és intézmény valamiképen kompromittálva van, hiszen például a Nemzeti Szövetség a társadalomnak mondhatni a szine-javából van összeválogatva. ( Ellenmondás ok a baloldalon.) Ha valamit, ugy ezt a kérdést a kormánynak csínján kellett kezelnie. Legyünk őszinte birálók : nem a legnagyobb körültekintéssel kellett-e eljárni, nincsen-e százszoros ok arra, hogy itt, a nemzetgyűlésen is a legnagyobb körültekintéssel kezeljük ezt a kérdést nem azért, mintha valamit el akarnánk tussolni, mint ahogy már elöljáróban Rakovszky István képviselőtársunk bedobta, hogy tussolni akarunk, (Esztergályos János: Eleget tussoltak már Î) hanem azért, mert a nemzetgyűlésnek az a szándéka, hogy valamennyi bűnöst megbüntessenek, és azért, ami már többször elhangzott itt, hogy a nemzet becsületén folt ne ejtessék, bár akaratlanul is, általunk, a nemzet képviselői által. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) évi február hó 27-én, szombaton. A felelősség kérdésében a kisebbségi vélemény előadója levonta a konzekvenciát, levonta azt, hogy mulasztások hibák történtek, tehát a nemzetgyűlésnek ki kell mondania a kormány felelősségét. Az ő részükről én ezt a legtermészetesebbnek tartom. Elképzelhetetlen volna, hogy az ellenzék egy ilyen kampány után, mint amilyen a frankhamisítással kapcsolatban az egész magyar közéletbe bevettetett, bizalmi nyilatkozatot szállítson a kormánynak. Én ezt egyáltalán nem veszem rossz néven és ennek nem is tulajdonitok döntő jelentőséget, mert látom, hogy igyekeztek mérlegelésüknél mégis figyelembe venni a tárgyilagosságot, amikor megállapítják, hogy jogi és bűnvádi felelősség nincs. Nem állhatnánk meg a közvélemény birálata előtt, ha a kormánynak tényleg része volna ebben az ominózus bűncselekményben. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Sokkal többre becsülöm a nemzetgyűlésnek, a nemzetnek és a magyar sajtónak erkölcsi érzékét, sem hogy még távolról is feltételezném, hogy egy percig is megtűrnék, hogy egy részes kormány ennek az ügynek kipattanása után helyén megmaradhasson. De viszont, bármi történjék, bárhogy alakuljon is a dolog, bármilyen vehemenciával is induljon meg a tárgyalás — amely tekintetben én optimista vagyok — nem volna megengedhető az ország érdekében, hogy ezzel az üggyel kapcsolatban olyan helyzet teremtessék, hogy a kormánynak le kelljen vonni a konzekvenciákat, mert akkor a külföld előtt soha le nem mossuk magunkról azt a vádat, hogy a magyar kormány részvételével történt a frankhamisítás; már pedig ez csakugyan a nemzet becsületén ejtett folt lenne, amelyre egy ilyen feltevésre alapot szolgáltató tényre, ennek a sokat szenvedett, nehéz gazdasági krízisben élő és társadalmilag még ma is sok vonatkozásban meghasonlott nemzetnek szüksége nincs. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Most pedig méltóztassanak megengedni, hogy Farkas Tibor képviselőtársam különvéleményével foglalkozzam — szintén a lehető legrÖAddebben. (Halljuk! Halljuk!) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Farkas Tibor képviselőtársam felfogása szerint a tényállás kellőkép felderítve nincsen. Azt mondja, hogy halasztó természetű intézkedést kell a nemzetgyűlésnek tennie és hogy már eredettől fogva az volt a felfogása, hogy a nemzetgyűlés által kiküldött bizottság nincs birtokában azoknak a hatalmi eszközöknek, amelyekkel egy jó tényállást össze lehetne állítani. Az volt a vélemény, hogy hozzon a nemzetgyűlés egy olyan törvényt, amely ezt a bizottságot felhatalmazná ugy tanúkihallgatási, eskükivételi, mint szembesitési joggal, sióval a vizsgálóbiró hatáskörével. Ez lehet nagyon szép elméleti felfogás, azonban más a politikai és parlamentáris eljárásnak az eszköze és más a birói hatáskör. Ezt a kettőt nem szeretném összetéveszteni, sem pedig összevegyiteni. Van nekünk független bíróságunk, (Zaj. Elnök esenyet) amely tisztában „van az ő hivatásával, az ő tennivalóival és én nagyon szívesen lettem volna egy olyan megállapítás mellett, hogy ez az ügy utaltassák egyáltalában a magyar bíróság büntetőjogi hatáskörébe, hiszen tulajdonképen oda is való és helyes lenne, hogy a nemzetgyűlés térjen e fölött a dolog fölött napirendre. A magam részéről bölcs dolognak tartottam volna megállapítani mindazokat a kritériumokat, amelyek hiányoznak egy jó tényállás megállapításához, megállapítani azokat az irányvonalakat, amelyeket a jövőben felvetett kérdésiek