Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-515

À nemzetgyűlés 515. ülése 1926 tekintetében a kormánynak követnie kell, megállapítani azokat az érintkezési pontokat, amelyek a frankhamisítással kapcsolatosan mintegy cselekvésre a kormány kötelezettségeit kimondják. Én azonban azt a konzekvenciát vonnám le, hogy a büntetőjogi felelősség megállapításának körébe tartozik ez az egész bűncselekmény, döntsön felette a független magyar bíróság. (Ügy van! a jobboldalon). Farkas Tibor t. képviselőtársam indítványa, amely jogilag nagyon szépen megvan formulázva, és amelyből nagyon szép konzekvenciákat lehet levonni, szintén nincs ezidőszerint érvényben levő törvényekre alapitva. Ez lehet szép közjogi elv, lehet helyes jogi felfogás, azonban ezidőszerint nincs megadva neki a jogi alap. Ezért e fölött az indítvány fölött napirendre kell térni. Farkas képviselő ur indítványának megindokolásánál élénken foglalkozott Vass József minister ur politikai állásfoglalásával ebben a kérdésben. Elengedem azt most magamnak — úgyis előrehaladt az idő —, hogy ezzel én külön foglalkozzam. Meg vagyok győződve, hogy a minister ur meg fogja adni erre a kellő választ. (Egy hang a jobboldalon : Már meg is adta !) Mindenesetre fontos dolog, amint t. képviselőtársam is mondotta, ebben az egész kérdésben rendkívüli fontossággal bír, hogy a közvélemény érzését ne sértsük, hogy ne igyekezzünk az ellentéteket kiélezni ennél a vitánál. Nekünk, amint mondottam, a nemzet érzékenységét óvnunk kell, mert hiszen tagadhatatlan, hogy vannak ebbe a nagy kérdésbe belevegyitve, beleszőve olyan érzelmi momentumok is, amelyek a nemzet millióinak szivéhez közel állanak. Más kérdés az, hogy rideg számításból vetette-e be valaki, aki az egésznek a spiritus rektora volt, de tagadhatatlanul közel áll az integritás kérdése igen sok magyar szivéhez. Sokak szivében van belerajzolva NagyMagyarország feledhetetlen képe, sokaknak szive megdobban arra a gondolatra, hogy az »integritásért«, és sok mindent meg tudnánk érteni, ha nem egy sui generis elitélendő bűncselekménynyel állnánk szemben. Mert a bankóhamisitást mindig olyan diffamáló bűncselekménynek tartottam, amely az illető erkölcsiségére olyan homályt vet, amelyet se vérrel, se érzelmi momentumokra való hivatkozással lemosni nem lehet. (ügy van ! Ugy van !) És ez az, ami egyöntetűvé teszi e kérdésben a nemzetgyűlés állásfoglalását. Magam is ugy tartom, tehát nagy körültekintéssel kell ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. Most pedig még egy javaslat van hátra, Eckhardt Tibor t. képviselőtársamnak a javaslata. Ez tiszta törvényesség álláspontján áll. Azt mondja, hogy a bűnügy a bíróság dolga, a parlament ne foglalkozzék vele. Én a magam részéről azt tartom, hogy ez a helyes jogi felfogás. Ha azután a büntetőbiróság eljárása alkalmával, a nyomozás során a vizsgálóbíró által és a főtárgyalás keretében összeszedett adatok olyan ténymegállapításokra engednek következtetni, vagy olyan ténymegállapításokat mutatnak fel, amelyek alá vannak támasztva perrendszerüleg, amelyeket elfogadhatunk bizonyítékul, még mindig módja lett volna a nemzetgyűlésnek felvetni a politikai és jogi felelősség kérdését. (Ugy van ! Ugy van! a jobboldalon.) Tulaj donképen tehát ez a két felfogás — Farkas Tiboré és Eckhardt Tiboré — sok vonatkozásban összeér és egy célt szolgál, azt, hogy a tényállás pontos és alátámasztott adatok alapján állapittassék meg. Utoljára hagytam a kisebbségi vélemény ténymegállapitásaival való foglalkozást. A ténymegállapítás, bizonyitó erejére vonatkozó megjegyzéNAPLO. XL. évi február hó 27-én, szombaton. 125 seimet már előadtam. Most részletesen kívánnék foglalkozni magukkai a ténymegállapításokkal. Azt mondja a kisebbségi vélemény, hogy ezek a felvett bizonyítékok arra engednek következtetni, hogy itt bizonyos titkos társaságok működtek közre a bankóbamisitás elkövetésében. Ez a dolog természetéből folyik, s én még nem láttam olyan bankóhamisitást és nem tudom elképzelni, hogy egy nyilvános társaság foglalkozzék azzal, t. i. egy büntető utón üldözendő cselekmény elkövetésével. Én azt hiszem, hogy az" ő megjegyzése nem is épen csak erre célzott. Ö ugyan először egy büntetőjogi fogalommal, a bűnszövetkezet fogalmával operál, amely azonban nem volt egészen helyesen alkalmazható erre az^ esetre és átment a titkos társaságok fogalmára. Magam részéről azt gondolom, hogy titkos társaságoknak cselekedeteiért egy kormány nem felelős. Titkos társaságok cselekedeteiért csak akkor felelhet a kormány, ha azoknak cselekedetei, vagy az ő felfogásuk nyilatkozatai napfényre kerülvén, megáilapitható, hogy ezek szemben állnak a büntetőtörvényekkel vagy az államrezonnal; ez esetben kötelessége eljárni a kormánynak, mert különben a jogi felelősség vele szemben alkalmazandó. ' A titkos társaságok természetraj hogy amikor nagy evolúciós érzések hevitik a néptömegeket, vagy a nemzet egyes rétegeit, amely evolúciós érzések nem juthatnak kifejezésre adott jogi formák között, a történelem tanítása szerint akkor születnek meg a titkos társaságok, akkor születnek meg azok az összefogó és fizikailag is a koherenciát szem előtt tartó törekvések, hogy az emberek összejönnek, akik egyformán gondolkoznak, és igyekeznek a maguk érzéseit és gondolatait kicserélve, az adott viszonyok között egyesülni terveik és céljaik megvalósitására. Ez a titkos társaságok természetrajza. Megtaláljuk ezt a demokratikus államokban, a zsarnoki államokban, a monarchiákban és respublikákban, megtaláljuk a szabad Amerikában és Franciaországban. Épen ezért, ha Magyarországon titkos társaságok alakultak vagy alakulnak, vagy fennállanak, azt rosszalhatja a nemzetgyűlés, hozhatunk ellenük törvényeket, de megszüntetni a titkos társaságokat mindaddig, amig fennáll az a nagy elv, hogy a lélek felett, amely nem nyilatkozik, nem itél a bíró, nem lehet s a kormányt felelőssé tenni ebben a tekintetben nem lefift. (Helyeslés és taps a jobboldalon- — Egy hang a jobboldalon: A szabadkőművesség is ugyanilyen és mégsem lehetett megszüntetni!) A kormány felelősségének boncolgatásánál a kisebbségi vélemény első tekintete Nádosy volt országos főkapitányra esik. Tulaj donképen egészen helyesen, mert ő volt az a lepel, az a »titokzatos kormánykörök«, az a »felsőbb körök«, az a »kormányemberek«, akivel mindig az alárendelt térképészeti hivatalnokokat, általában ennek a bűncselekménynek résztvevőit eddig megnyugtatták, hogy a kormány hallgatólag tűri és támogatja. Ezzel már tulaj donképen benne is vagyunk abban, hogyan alakulhatott ki egy ilyen tévhit és hiedelem, hogy ime a kormány egy bűncselekményt támogat. Ezzel a gondolattal nagyon sokszor találkozunk végig a kisebbségi véleményben és az előadói javaslat leírásai között is. „{ T. Nemzetgyűlés! Természetes, hogy ha egy nagy állami funkcionárius a belevetett bizalommal, közjogi és hivatali helyzetével járó erkölcsi felelősség súlyának az elvetésével vállalkozik egy bűncselekmény fedezésére, akkor ő maga is bűnözővé vált és mindaddig, amíg a kormánynak ez a bűnös szándék tudomására nem jut, vele szemben a kormány felelőssé nem tehető. Rá kell mutatnom idevonatkozólag arra, hogy 19