Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-515

120 A nemzetgyűlés 515. ülése 1926. anyagot azokkal az eszközökkel, amelyeket a házszabályok a parlamenti bizottságnak rendelkezésre bocsátanak, hogy legjobb lelkiisme; retünk szerint tudjuk azt a nemzetgyűlés elé tárni abból a célból, hogy a felelősség kérdésében határozhasson. Én nem tudok elmenni e mellől a gondolat mellől anélkül, hogy rá ne mutassak arra: megtörténhetik, hogy mi itt könnyű non chalance-szal egymásnak talán csapásokat fogunk adni, és amellett a nemzet becsülete fog sértetten a porondon maradni. (Meskó Zoltán: Gazdaságilag tönkremegyünk!) A felelősség kérdés© az, ami az előttünk fekvő anyaggal kapcsolatosan vizsgálandó. (Horváth Zoltán: Semmi köze ehhez a nemzetnek! összekeverik magukat vele!) A t. képviselő urnák azonnal válaszolok. A t. képviselő ur azt mondja, hogy ehhez semmi köze a nemzet becsületének. Akkor ön elfelejtette megnézni a külföldi sajtónak hónapok óta megjelenő cikkeit, hopv milyen gunyoros modorban irnak ott, hogy komoly újságok is hogyan aposztrofálják a nemzet minden társadalmi réteffét. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Nem mehetünk el komolyan emellett anélkül, hogy meg ne érezzük, hogy tényleg nagyon, de nagyon kell vigyáznunk ebben a kérdésben, és azt hiszem, helyénvaló, ha a komoly vita szavait ajánlom fegyverül, amikor ebben a kérdésben elöntésre akarjuk felhivni a nemzetgyűlést. A felelősség kérdése az, amely tulajdonképen eldöntendő abból az anyagból, amely előttünk

1 fekszik. És itt feltétlenül rá kell térnünk arra, hogy tisztáztuk a felősség kérdését, tisztázzuk olyan értelemben, hogy mik lesznek azok a kritériumok, amelyek a döntéshez meg fogják adni az alapot. A feliősség kérdéséről Farkas Tibor t. képviselőtársam és Hegymegi-Kiss Pál t. képviselőtársam is, akik a kisebbségi, illetőleg a különvéleményt megindokolták, pár szóval már értekeztek és szinte precizirozni kivánták azt a mércét, azt a mértékelést, amelyre rátéve az eseményeket és a konkrét adatokat, kell levonni a konzekvenciákat. Beszélnünk lehet a kormány felelősségével kapcsolatban politikai és jogi felelősségről. Ebben a kérdésben nemcsak az 1848 : III. te. kell, hogy nekünk zsinórmértékül szolgáljon, hanem zsinórmértékül kell szolgálnia általában a parlamentarizmus elvének s szolgáljanak zsinórmértékül a magyar nemzetgyűlés házszabályai és az a törvénycikk, amely ezeket szabályozza. (Várnai Dániel: Át kell nyújtani a selyemzsinormértéket! Ez lesz a megoldás! — Zaj a jobbaldalon. — Esztergályos János: Úgyis meg lesz, legfeljebb csak szorosabbra húzhatjuk!) A politikai felelősség abban áll, hogy a nemzetgyűlés, a parlament — mint amelynek a kormány felelősséggel tartozik a parlamentarizmus elvei szerint — vizsgálja meg, hogy a kormány elkövetett-e mindent, amit az ország jól felfogott érdekében megtennie kötelessége volt. (Klárik Ferenc: Semmit sem követett el!) Röviden kifejezve: salus rei publicae suprema lex esto. Ez mindent kifejez. (Horváth Zoltán: Inkább mondjon le Bethlen! — Zaj és felkiáltások jobbfelől: Miért? —- Horváth Zoltán: Mert ez a salus rei publicae! — Esztergályos János: Mert az ország érdeke követeli esst! Azért mondjon le! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Rothenstein Mór: A vége mégis csak az lesz!) Szabó Sándor: A jogi felelősség* kérdése pedig az: betartotta-e a kormány a törvényeséin február hó 27-én, szombaton. ®ég elveit, igen vagy nem? Ez a zsinórmérték megadja a jogi felelősség kritériumát. Most tovább megyek. El tudom képzelni, hogy a politikai felelősség súlya alatt a kormány talán meg fogja sérteni, talán át fogja törni a törvényesség elvét, mert különben nem teljesítheti kötelességét. Közjogunkban elő van írva, ismerjük a szükségrendeletek természetrajzát. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Most jogi kérdésben vitázok, most tisztázni akarom a kérdéseket, és amidőn ezt fejtegetem, megállapitani kivánom, hogy, igenis, el tudom képzelni azt, hogy a kormány a politikai felelősség súlya alatt megsérti a törvényességet, félreteszi a törvény erejét azért, hogy az állam magasabb érdekeinek szem előtt tartásával az állam érdekeit megvédelmezze; (Zaj a szélsőUalaldalon. — Horváth Zoltán: Beismerés? — Mokesay Zoltán: Ez még csak fejtegetés! — Klárik Ferenc: Nagyon magas! — Derültség jobbfelől. — Klárik Ferenc: Becsületes magyar ember ezt nem érti meg!), A politikai felelősségi kérdését ad hoc is felvetheti bárki, felvetheti a kormány is, amikor olyannak tartja a helyzetet, hogy talán nem birja a parlament többségének bizalmát, vagy amikor olyan jelek mutatkoznak. A jogi felelősség bekövetkezése pedig valamely jog gyakorlásának vagy a gyakorlás elmulasztásának következtében vetődik fel, A házszabályok a felelősség felvetésének körülményeit szabályozzák. Még egy felelősségről beszélhetünk, ez pedig a köztörvényi felelősség. Ez mindenkinek bűnvádi felelőssége, mert minden állampolgár a törvények hatalma alatt áll és kell is, hogy álljon. (Klárik Ferenc: A kormány is! — Gr. Hoyos Miksa: Termesztésen! Azt mondja!) Amikor ezt a vitát bevezetjük, elképzelhetetlennek tartom, hogy ezeket a kérdéseket ne tisztázzuk. Ezek a kérdések jogi kérdések, az alkotmányjog, a parlamentarizmus nagy jogi elvei által leszűrt, kijegecesedett jogi kérdések, amelyeknek mértékén kell megmérnünk azokat a cselekedeteket, amelyek le vannak fektetve ezekben az előadói, kisebbségi és különvélemény i jelentésekben, és igy tudja a nemzetgyűlés a konzekvenciákat levonni, hogy vájjon a kormány az ő politikai irányvonalának a vezetésében, az állam legfőbb érdekeinek szem előtt tartásában megsértette-e a politikai feleiősséget, avagy intézkedéseiben, jogi gyakorlásában, hatásköre betöltésében nem követett-e el olyan mulasztást vagy cselekedetet, amely a jogi felelősség kritériumát sértvén, abba beleütközik. Ezek előrebocsátásával kívánnám én mérlegelni és bírálni az előttünk fekvő tényállást. (Horváth Zoltán: Csak jogi felelősség szempontjából? Politikailag nem?) Igen, t. képviselőtársam, igenis, a politikai felelősség boncolgatása is feladatunk. Ha ad hoc, bármikor felveti ezt valaki, akkor egy ilyen nagy terjedelmű és olyan sok ágra kiterjedő kérdéssel kapcsolatban sokszor alkalom lehet arra, hogy igenis ezzel is fogalkozzunk. Előttünk fekszik egy tényállás. Mielőtt én abból megfelelő konzekvenciákat^ levonnék, meg kell vizsgálnom a bírálat észjárásával, hogy ki és miképen állította össze ezt a tényállást, s megállapitani kivánomi, hogy annak a parlamenti bizottságnak, amely ezt nagy, éjfélekig tartó küzdelmes munkával és vitával ösiHízeállitotta, nem állott rendelkezésére olyan eszköz, hogy a bűnvádi perrendtartásnak megfelelő, megbízható módon, a tanuknatk esküre való hivatkozással történt kihallgatásával, a szembesítéssel, az okiratok jellegével és mind-